20.Fejezet

-Kicsim, hát te?-kérdezi megilletődve, mikor meglát és egyből feláll az asztaltól. Kinyitom a szám, hogy válaszoljak, de egy hang sem jön ki a torkomon, ajkaim megremegnek és ismét sírásban török ki. Anya ijedten fürkészi az arcomat.-Katelyn mi történt?-kérdezi egyre jobban aggódva, miközben magához ölel..

Anya segítségével a kanapéhoz sétálok és leülök rá míg ő elszalad a konyhába és hoz nekem egy forró csésze teát, hogy megnyugodjak.

 

-Köszi.-erőltetek magamra egy halvány mosolyt, anya nem válaszol rá semmit csak leül mellém és fürkésző tekintettel méreget.

-Elmondod mi történt?-kérdezi továbbra is aggódva. Bólintotok egy aprót, a poharat pedig az előttem lévő kis asztalra rakom.

Az elejétől kezdve elmesélek mindent anyának, ő csendesen végig hallgat és egyszer sem szól közbe, amiért nagyon hálás vagyok neki.

-És a legelső géppel haza is repültem.-fejezem be a mesélést és félve anyára pillantok.

-Értem. Katelyn tudod, hogy nagyon szeretlek téged és mindig melletted állok, de ez most.. nagyon nem volt szép húzás Logannel szemben.-szólal meg.

-Tudom.-sütöm le a szemem.

-Mért nem szakítottál vele, ha már nem szereted úgy mint régen?-kérdezte.

-Én még mindig úgyanúgy szeretem őt, csak..-kezdek el magyarázkodni.

-Csak Harryt is szereted.-fejezi be helyettem.

-Igen azt hiszem..-motyogom halkan, de eléggé hangosan ahhoz, hogy anya is hallja.

***

Egy hét telt el azóta, hogy haza jöttem. Anyának mindent elmondtam, és a 'minden' arra is vonatkozik, hogy mi volt köztem és Harry között. Bár az elején nem voltam biztos benne, hogy ezt el kéne neki mondtanom, de aztán muszáj volt mivel emiatt jöttem el így kénytelen voltam ebbe is beavatni. Hát a vártnál jobban fogadta a dolgot. Mellettem áll mindenben, ezért is szeretem annyira. 

-Katelyn gyere le egy picit!-kiált fel a szobámba anya. Kézségesen feltápászkodok az ágyamról és le sétálok a konyhába.-Most költöztek be a szemközti házba az új lakók. Szóval üdvözöld őket és vidd át ezt nekik.-kéri miközben egy süteményes tálat tesz le elém.

-De hát. Mért én menjek át? Mért nem te mész?-kérdezem egyből.

-Mert nekem el kell mennem dolgozni.-adja a választ.

-De anya..-kezdek el nyavalyogni. Semmi kedvem nincs most ismerkedni és kedveskedni vadidegenekkel.

-Nincs de. Nem nagy dolog az egész! Ennyit igazán megtehetsz a kedvemért.-néz rám kissé mérgesen.

-Oké rendben.-egyezek bele nulla életkedvvel. Nincs más választásom anyunak lehetetlen nemet mondani.

-Köszönöm.-nyom egy puszit az arcomra.-Este jövök.-kiálotja még vissza az ajtóból aztán el is megy. Sóhajtotok egy nagyot, aztán felcsoszogok a szobámba. A szekrényemből kiveszek egy farmert és egy fehér mintás felsőt amire még felkapok egy fekete-fehér pulcsit. Az előszobában még felkapom a szürke tornacipőm. Majd a sütivel a kezemben átsétálok a szemközti házhoz.

Bekopogok néhányszor aztán várok, hogy valaki kinyissa végre az ajtót, ami néhány perccel később meg is történik.

-Szia! Te ki vagy?-kérdezi a kis srác aki ajtót nyit. Nem lehet több 5 évesnél.

-Jason mondtam, hogy várj meg!-hallatszodik bentről egy másik hang majd arc is társul a hanghoz egy helyes srác személyében.

-Szia! Miben segíthetek?-kérdezi miközben ölbe veszi - ezekszerint - Jason-t.

-Öm. Én csak hoztam egy kis sütit. Itt lakok a szemközti házban.-mutatok a hátam mögé. Az ismeretlen srác pedig oda is néz majd ismét rám emeli barna szemeit.-És anyukám mondta, hogy üdvözlésképp jöjjek át.-beszélek össze vissza zavartan.

-Ó hát ez kedves tőletek. Bejössz?-kérdezi meg kedvesen.

-Igazán nem szeretnék zavarni.-mondom azonnal.

-Nem zavarsz.-villant rám egy kedves mosolyt. Én is elmosolyodok majd követem be a házba. Elvezet a konyhába, hogy ott letudjam tenni a süteményt.

-Ehetek?-mutat a kisfiú a süteményre és közben aranyosan néz ránk.

-Persze! Nektek hoztam.-mosolyogok rá és összekocolom a haját, amin édesen felkuncog, majd egyből a tányérhoz siet és levesz róla egy csokis sütit, aztán már el is szalad.

-Kicsit hiperaktív.-nevet fel rajta a még mindig ismeretlen fiú.-Jaj de hülye vagyok még be sem mutatkoztam.-csap a homlokára majd kezet nyújt.-George Bennett.

-Katelyn Schmidt.-fogadom el a kezét. A bemutatkozás után George körbevezet a házukban, majd a nappaliban leülünk és sokat beszélgetünk. Rendes srácnak tűnik, de tiszta bolond. Úgy látszik engem csak az ilyen fiúk találnak meg, ami persze nem mintha baj lenne.

-Megjöttem fiúk.-hallatszódik a bejárat felöl egy kedves női hang.-Ó, szia!-mosolyog rám barátságosan.

-Csókolom!-köszönök illedelmesen és közben felállok.

-Anya had mutassam be Katelyn-t itt lakik szemben.-áll mellém George.

-És hozott sütit is.-motyogja teli szájjal Jason, amin elmosolyodok.

-Ez nagyon kedves tőled.-néz rám a fiúk anyukája.

-Ugyan nem az én érdemem anyukám készítette.-válaszolom szerényen.

-Ez esetben mond meg neki, hogy nagyon szépen köszönjük vagy van egy jobb ötletem mi lenne ha átjönnétek a családoddal vacsorára?-csillannak fel a szemei.

-Ez jó ötlet.-mosolyodik el George.

-Rendben köszönjük a meghívást.-fogadom el és köszönöm meg a meghívást.-De most sajnos mennem kell.-szólalok meg és George-ra nézek, aki készségesen elkísér az ajtóig, miután elköszönök az anyukájától és az öccsétől.-Tényleg azt meg sem kérdeztem, hogy mikor jöjjünk.-jut eszembe már az ajtóban állva.

-Mondjuk olyan hét körül, mi mindig olyankor vacsorázunk.-kapom a választ. Ezután intetek még egy utolsót George-nak, aztán átsétálok a túloldalra. A kulcsommal kinyitom a bejárati ajtót, majd lerúgom a lábamról a tornacipőm és a szobámba sétálok. Az ágyamon ott hever a telefonom amit mióta hazajöttem nem is kapcsoltam be, így a fiúk egyáltalán nem tudtak elérni. Most viszont erőt veszek magamon és bekapcsolom a készüléket. Meg sem lep, hogy van vagy harminc nem fogadott hívásom és 5 üzenetem. A hívások helyett inkább csak azt néztem meg, hogy kik küldték az üzeneteket. Sajnálattal tapasztalom, hogy Logan egyet sem küldött, viszont Harry annál inkább. Elgondolkodom rajta, hogy megnyissam e egyáltalán, de végül inkább csak megnézem, hogy ki küldött még üzenetet.

"Normális vagy?? Hogy képzelted, hogy még csak el sem köszöntél tőlem, hm?? Ráadásul azt a rohadt telefont sem veszed fel!! Tisztára aggódtam miattad Katelyn! Még jó hogy anya legalább szólt hogy épségben hazaértél.! Légyszíves hívj fel ha hajlandó vagy végre bekapcsolni azt az átkozott telefont. xx Kendall" - olvasom fel drága bátyám üzenetét. Úgy döntötök, hogy felhívom mivel szegény tényleg aggódik miattam. Megnyomom a kettes gyorshívót és már tárcsázza is Kendall számát. De hiába várok nem veszi fel és már a hangposta is bekapcsol, ezért inkább kinyomom és újra próbálkozom. Harmadik csengés után fel is veszi én pedig egyből kiosztom.

-Nem hiszem el! Neked is teljesen felesleges a telefon!-bosszankodok.

-Öm..Kendall épp fürdik.-hallom meg a vonal másik felén Logan hangját.

-Ó értem.-nyögöm ki. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy majd pont ő fogja felvenni a telefont, pedig benne volt a pakliban.

-Üzensz neki valamit?-kérdezi közömbösen.

-Csak, hogy hívjon vissza.-válaszolom.

-Oks megmondom szia.-tenné le a telefont, de közbe szólok.

-Logan várj!

-Mi van?-kérdezi kicsit bunkóbban a kelleténél.

-Nagyon sajnálom!-mondom. Egy darabig nem mond semmit majd mikor már azt hiszem, hogy letette megszólal.

-Ezzel már nem tudsz rendbe hozni semmit!-mondja, aztán köszönés nélkül bontja a vonalat. A korábbi jó kedvemnek már nyoma sincs. Ismét lerohannak az emlékek, hogy én voltam az aki mindent elcseszett..

George :))

Milyen lett?? :)) Igaz, hogy a fiúk nem szerepeltek benne, de azért remélem tetszett! :D És mit szóltok George-hoz?? Várom a komikat! :) Egyébként nagyon köszönöm az előzőhöz kapott véleményeket! :)♥  Most is 5 komi után jön a friss! :) Ja és hogy tetszik az új fejléc? Öcsém csinálta nekem, mert én béna vagyok az ilyenekhez.:) Puszi: Jenny.<3