#Twitter

Sziasztok! :) Gondoltam szólok, hogy készítettem egy új twitter fiókot. (Mivel a másikon már nem tudtam több embert bekövetni. Mert sokkal több embert követtem, mint ahányan engem.) Az új nevem kikerült oldalra is az elérhetőségek közé, de itt is leírom: @jenny1d25. Kövessetek be nyugodtan!:) Mindenkit visszakövetek! :) Azért is jó ha twitteren bekövettek, mert oda mindig kiírom majd ha új részt teszek fel a blogokra. 
Na ennyi lettem volna. Puszii: Jenny.<3

Ui: Olvassátok és kommenteljétek a 24.fejezetet! :)) 

24.Fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Igaz az ígért időn túl, de nem kezdek el magyarázkodni. Remélem tetszeni fog.:) Jó olvasást hozzá! :))

-Jó hogy itt vagy.-suttogom kezeimmel pedig a nyakát ölelem át.

-Jó itt lenni.-suttogja vissza. Néhány perc múlva zavartan húzódok el tőle, hiszen itt bárki megláthat bennünket és nem szeretném, ha idióta pletykákat terjesztenének miszerint együtt vagyunk. Nem hiányzik még több utálkozó. Hát igen eddig nem említettem, de Logan rajongóitól rengeteg fenyegető üzenetet kapok, mivel sok újság lehozta a cikket, amiben leírták, hogy megcsaltam őt Harryvel, emiatt az ő rajongóitól is elég sok gyűlölködő levelet kaptam a közösségi oldalakon. Ezért sem hiányzik, hogy most még a directionerek is jobban utáljanak mint eddig. 

-Bejössz?-kérdezem meg ezzel megtörve a csendet.

-Igen.-válaszol, majd engem előre engedve belép a lakásba. Tekintettel a nappaliban alvókra inkább a konyhába vezetem.

-Kérsz valamit inni enni?-kérdezek rá udvariasan.

-Valami üdítőt elfogadok.-válaszol, én pedig bólintással jelzem, hogy értem és töltök neki egy pohár kólát.-Köszi.

-És.. hogy vagy?-kérdezem zavartan, hogy megtörjem a kettőnk közt beállt csendet. Igaz, hogy szinte minden nap beszéltünk az utóbbi időben, de még így sem tudom, hogy hogyan kéne vele viselkednem, ráadásul most még attól is félek, hogy mi lesz, ha a többiek felébrednek és meglátják, hogy Harry is itt van. Legfőképpen Logan reakciójától tartok. Mit fog szólni, ha meglátja őt?

-Jól, de Katelyn.. figyelj valamiről beszélnünk kell!-néz rám, tekintetéből süt hogy bizonytalan és hogy nem tudja feltegye vagy sem a kérdést amiről fogalmam sincs, hogy mi is lehet.

-Miről?-kérdezem, és remélem, hogy folytatja, mert már nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon mit is szeretne megbeszélni velem, bár van egy sejtésem..

-Arról ami a turnén volt kettőnk közt.-mondja ki kerek perec és érdeklődve pillant rám, hogy erre mit felelek.

-Mit akarsz arról beszélni?-kérdezem, de közben véletlen sem nézek rá. Félek, attól amit látnék a tekintetében.

-Arról, hogy én..-kezdi, de a mondandója elején elakad, mert Logan belép a helyiség ajtaján és meglepve pislog a göndör hajú fiúra.

-Hát te?-kérdezi bunkó módon.

-Katelynhez jöttem.-válaszol Harry. Hálás vagyok neki amiért ő kulturáltan válaszol és nem szól be Logannek ezzel veszekedést indítva.
 
-Nem épp valaki barátnőjét kéne lenyúlnod valahol?-kérdezi meg undokul Logan, miközben a hűtőhöz lép és kinyitva azt kutakodni kezd benne.

-Logan.!-szólok rá szinte azonnal volt barátomra. Már-már reflex szerűen akarom megvédeni a mellettem ülő fürtös hajú fiút.

-Katelyn ne, hagyd had mondja! Logan én megértem, hogy haragszol, de igazán megbocsáthatnál már. Nem egyszer kértem már azóta bocsánatot!-mondja Harry. A végére már ő is kezd ingerültebb lenni, én pedig kezdek félni, hogy a végén még egymásnak rontanak. 

-És szerinted egy bocsánat megold mindent?-fordul meg tengelye körül Logan és izzó tekintettel mered Harryre.

-Nem, de..-kezdené a magyarázkodást Harry, de Logan esélyt sem ad neki, rögtön közbe vág.

-Na látod! Akkor meg ne várd el tőlem se, hogy úgy viselkedjek mintha semmi se történt volna. Nem is értem mire számítottál! Azt hitted, hogy majd egy sajnálom után elfelejtem, hogy veled csalt meg a barátnőm és mintha mi se történt volna haverok leszünk?-barna szemei a dühtől homályodnak el. Kezdek komolyan attól tartani, hogy a végén még rátámad Harryre. Eddig még soha nem láttam őt ilyennek. Megijeszt ez az énje.

-Nem, de ez már tényleg túlzás amit itt csinálsz, sőt gyerekes!-csattan fel Harry is. A feszültség szinte tapintható a levegőben. Istenem annyira félek, hogy bántják egymást. Jaj remélem a többiek is hamar felébrednek! Nyugtalanul fészkelődve a helyemen figyelem a két srácot, akik egy pillanatra sem szakítják meg a szemkontaktust egymással.

-Igen?-lép egy lépést Harry felé Logan, amire már a göndör hajú fiú is felpattan ülő helyéről.-A helyedben inkább befognám a szám mielőtt egy monoklival leszel gazdagabb.-szorítja ökölbe a kezét Logan. 

-Tudod mit, gyere és üss meg, ha ekkora a szád!-mondja Harry. Ezt nem hiszem el még ingerli is! Érzem ahogy eluralkodik rajtam a pánik miközben a két fiú egyre közelebb kerül egymáshoz. Ám mielőtt még bármelyikőjük üthetne felpattanok és kettejük közé állok.

-Álljatok le!-tolom hátra őket egymástól. Hangomon még magam is meglepődök annyira remeg.-Normálisak vagytok? Mert szerintem nagyon nem!-szólalok meg dühösen, amint sikerül megtalálnom a hangomat. Tekintetem a két srác között járatom.-Mi ütött belétek, egyáltalán nem ilyennek ismerlek benneteket!

-Talán ha nem lett volna az a kis kalandotok akkor most nem így viselkednénk egymással!-villantja rám tekintetét Logan.

-Ezt teljesen megértem, de sajnos ezt már nem tudom meg nem történté tenni.-hajtom le a fejem.-De ha még egy kicsit is számítok neked akkor annyit megteszel, hogy normálisan viselkedsz Harryvel. Csak ennyit kérek, semmi többet!-nézek rá könyörögve. Nem bírnám ezt elviselni, hogy ők naphosszat ölik egymást. 

-Ilyet ne kérj!-néz rám Logan majd Harryre.  

-Logan Katelynnek igaza van. Fejezzük ezt be. Nem elég, hogy a turnén is végig ez volt..-szólal meg ismét Harry, ám mint az előbb Logan most sem hagyja, hogy befejezze a mondandóját, durván közbe vág.

-Kussolsz! Ezt az egészet csak is magatoknak köszönhetitek!-néz felváltva ránk.-De tudjátok mit, engem nem érdekel, azt csináltok amit akartok! Én többet nem szólok bele!-mondja, majd kiviharzik az ajtón. Tanácstalanul bámulok utána.

-Ha szeretnél menj utána!-hallom meg magam mögött Harry hangját. Azonnal felé fordulok és arcát kezdem el tanulmányozni bármiféle érzelem után kutatva.  Arcán csak egy halvány mosoly ül és próbálja elrejteni az érzéseit.

-Biztos, hogy nem baj?-kérdezem meg.

-Nem, menj csak!-mondja a tekintetét pedig a földre szegezi. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy mennyire rossz érzés is lehet ez most neki, de muszáj most Logan után mennem, mert félek, hogy a végén még valami hülyeséget csinál.

-Köszönöm.-mondom és hálám jeléül magamhoz ölelem. Szinte azonnal körém fonja a karjait és úgy szorít magához mintha most látna utoljára és szeretne minden egyes pillanatot kiélvezni. Kicsit elhúzódik tőlem és úgy néz a szemembe. Szemei gyönyörűen csillognak mint mindig, de a csalódottságát nem tudja teljesen elrejteni előlem. Lassan kezd el közeledni felém. Már mikor majdnem összeérnének az ajkaink irányt változtat és szám helyett az arcomra ad egy hosszú puszit aztán hátrább lép tőlem.

-Azt hiszem jobb lenne, ha később inkább te jönnél el hozzánk, hogy elkerüljünk egy újabb veszekedést.-mondja, majd egy papírra leírja a szállodának a címét, ahol most átmenetileg laknak.

-Rendben.-bólintok, aztán ő már el is megy én pedig az emelet felé veszem az irányt, hogy megkeressem Logant. Első utam a szobájához vezet.-Logan légyszíves nyisd ki az ajtót!-kérem kopogások közepette.

-Mit akarsz?-nyitja ki az ajtót résnyire. Látszólag meglepte a jelenlétem, nem számított rá, hogy utána jövök.

-Beszéljük meg, kérlek!-kérlelem. Látom rajta, hogy elgondolkodik rajta, majd nagyobbra tárva az ajtót beenged a szobájába. Besétálva leülök az ágyára ő meg helyet foglal mellettem.-Szeretnék mindent megmagyarázni.-nézek a szemébe. Biccent egyet, hogy kezdjek hozzá.-Az egész úgy kezdődött, hogy Harryvel sok időt töltöttünk együtt és akaratomon kívül sikerült belé szeretnem. Akkor viszont ezt még magamnak sem mertem bevallani és minden erőmmel próbáltam magamban elnyomni ezt az érzést. De aztán megtörtént az első csókunk és én nem tudtam mit tenni ellene. Élveztem, de közben szörnyű bűntudatom volt miattad. Azt tudnod kell, hogy én téged is nagyon szerettelek, és örökké is foglak mivel te voltál az első nagy szerelmem, de Logan meg kell értened, hogy én már nem érzek úgy irántad mint az előtt. Nagyon sajnálok mindent.-fejezem be. Mondandóm alatt rá sem merek nézni a mellettem ülő fiúra, helyette inkább a kezeimet bámulom és úgy várom, hogy mit reagál az elmondottakra. Nem válaszol rögtön, gondolom még emészti magában a hallottakat.

-Tudod, ha ezt már akkor elmondtad volna nem lett volna belőle ekkora balhé.-szólal meg nyugodt hangon. Meglepetten kapom felé a fejem.-Sokkal jobb lett volna ha szólsz és nem egy újságból kell megtudnom, hogy megcsalsz.

-Tudom egy idióta vagyok. Csak nagyon féltem..nem akartalak elveszíteni téged sem. Mert te nem csak szerelmet jelentetted nekem, hanem nagyon jó barátot is és féltem, hogy ezt majd elveszítem..-mentegetőzöm. Mielőtt Logan bármit is mondhatna Carlos ront be a szobába., kérdő tekintettel meredünk rá és várjuk, hogy megmagyarázza mért rontott be a szobába úgy mint valami idegbeteg.     

-Már mindenhol kerestünk titeket!-fújja ki a levegőt, értetlen arckifejezésünket látva folytatja.-Éhesek vagyunk. Katelyn nem készítenél nekünk valamit?-mereszt rám kiskutya szemeket.

-De.-sóhajtok megadóan, mivel tudom, hogy addig úgysem hagynának békén míg nem csinálok valami kaját.

-Imádunk.-nyom egy puszit az arcomra aztán kiviharzik a szobából. Felállok az ágyról ám az ajtóból még visszafordulok.

-Te nem jössz?-kérdezem Logant.

-Most inkább nem.-utasítja el.

-De később ugye még beszélünk?-kérdezem kicsit félve a válaszától.

-Persze.-mosolyog rám, amit viszonozok is. Ezek után már boldogan lépdelek le a lépcsőn, hogy adjak valamit az éhenkórász bandának.

-Na mi ez a jó kedv, húgi?-mutat az arcomra Kendall.

-Semmi, csak örülök neki, hogy végre itthon vagytok.-füllentek. Nem akarom még a tudtukra adni, hogy Logan talán megbékélt, végre. Mert ha esetleg mégse így lenne, nem akarok még jobban pofára esni. 

Úgy látszik elhitték amit mondtam mert nem kérdezősködtek tovább.

-Ezt megünnepelhetnénk egy bulival, mit szóltok hozzá?-osztja meg az ötletét velünk James.-Ki van benne?-néz körbe rajtunk. A fiúk egytől egyig feltartják a kezüket, miszerint benne vannak. 

-Jó de csak ha George is jön.-adom ki a feltételeket, mire mind ráemelik tekintetüket.

-Ki nem hagynám.-mondja. Megadóan egyezek bele, mire a fiúk majd kicsattannak az örömtől.

-Na akkor, már csak Logant kell elcsalogatnunk magunkkal.-mondja Carlos.

-Megyek beszélek vele.-indul el Kendall az emeletre. Néhány perc múlva boldogan tér vissza.-Bele ment.-vigyorog.

-Szuper akkor kezdjünk el készülődni és irány az éjszaka!-csapja össze a tenyerét James, aztán a szobáink felé kezd el terelni bennünket. Mindenki lázas készülődésbe kezd, közben George is haza megy, hogy átöltözzön. Szobámba érve előszedek valami bulis ruhát. Kis keresgélés után rá is bukkanok a megfelelő szettre, ami egy sötétkék csőszárú farmerből és egy flitteres felsőből áll, a felsőhöz színben passzoló magassarkú szandállal. Felteszek még néhány kiegészítőt, majd felteszek egy kis sminket, de nem viszem túlzásba. Hajamat átfésülöm és hagyom, hogy a vállamra omoljon. Amint elkészülök, telefonomat és még néhány fontos dolgot elteszek egy kis táskába, majd lemegyek a földszintre. Szerencsére a többiekre nem kell sokat várnom, hamar elkészülnek és már el is indulunk az egyik törzshelyünkre. Az út odafelé jó hangulatban telik. Ahhoz képest, hogy az elején nem sok kedvem volt bulizni, már teljesen megjött és úgy érzem, jó bulinak  nézünk elébe. Remélem a megérzéseim nem csalnak.!

Hogy tetszett az új rész? Írjatok kommenteket!:) 10 komi után jön a folytatás!:) Puszi: Jenny.<3

Sziasztok! Mint látjátok most nem résszel jelentkezem. Itt létem ok csak az, hogy nem rég válaszoltam a kommentjeitekre (amiket nem bírok hangsúlyozni, hogy mennyire köszönök!) és több érdekes dolog is felkeltette a figyelmemet. Vegyük sorban:

• Az utolsó komment eléggé megérintett. Figyeljetek én nagyon sajnálom, hogy mindig így megváratlak benneteket, de nem tudok ellene mit tenni. Suli időben mindig fáradtan érek haza, meg tanulni valóm is sok van. Mondanám, hogy mostantól majd változtatok ezen és gyakrabban hozom a részeket, de nem akarok feleslegesen ígérgetni hogy aztán majd ha nem tudom betartani akkor csalódjatok bennem.! Ennek ellenére viszont próbálom a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy kevesebbet kelljen várnotok az új részekre. A következő rész várhatólag majd kedden vagy szerdán érkezik, mert nekem még szerdáig van suli, és írunk is dolgozatokat még a szünetig. De a szünetben majd megpróbálok előre megírni jó pár részt, hogy megpróbáljam elkerülni a késéseket.

• A másik meg ami még fel keltette az érdeklődésem, hogy többen is kérdezték, hogy mért csak a one direction van a fejlécen. Erre csak annyi a válaszom, hogy nekem ez tetszett. Egyáltalán nem gondoltam, hogy lesz olyan akit ez ennyire kiakaszt majd..

• A harmadik pedig az, hogy a kommenteket olvasva felmerült bennem, hogy ilyen TeamHarry illetve TeamLogan csoportok alakultak. Emiatt kicsit félek, hogy majd ha kiderül, hogy Katelyn kivel jön össze, akkor majd a másik csoport kicsit ki akad. Mindenesetre én már a blog eleje óta tudom, hogy mi lesz a sztorival és kivel jön majd össze végül. Ezen nem is fogok változtatni! Nem fog mindenkinek tetszeni, de sajnos azt nem tudom megcsinálni, hogy mindkét sráccal összehozom, hogy mindenki örüljön. Azért csak remélni tudom, hogy majd a másik fél is elfogadja a döntésemet.:)

Röviden ennyi lettem volna mára! További kitartást azoknak akiknek még nem kezdődött el a tavaszi szünet. Kedden vagy szerdán akkor majd érkezem a friss résszel. Puszi: Jenny.<3
Ui: a másik blogomra még ma felkerül majd az új rész ha valakit érdekel, mivel azt már jóval előbb megírtam.

Végezetül egy-egy képpel a két bandáról kívánok nektek tovább szép délutánt!:)

Big Time Rush

One Direction

23.Fejezet

Sziasztok! Első sorban szeretnék bocsánatot kérni amiért ilyen rég hoztam már friss részt. Ennek több oka is van az első, hogy nem igazán volt időm írni, ha meg volt is akkor vagy erőm, vagy ihletem nem volt.. Ráadul lelkileg sem voltam épp a toppon.. De már valamivel jobban vagyok. Tudom ez mind csak kifogás, de azt tudnotok kell, hogy én tényleg sajnálom. Ezentúl igyekezni fogok, hogy tényleg időben tudjam hozni az új részeket mindkét blogomra!
Azt viszont most is szeretném megköszönni, hogy ennyien írtok kommentet és ennyien látogatják az oldalt. El sem hiszitek milyen jól esik, hogy így szeretitek a történetem. Mindenért nagyon hálás vagyok, imádlak titeket!<33 Egyébként a blog tegnap volt 9 hónapos!^.^ Végezetül a részhez jó olvasást kívánok! Sok puszi: Jenny.<3
Ui: Mostanában sajnos kommentelni sem igen volt időm, ám ez nem azt jelenti, hogy nem olvastam blogokat. A komenteket majd igyekszem bepótolni!
Ui2: 8 komi után jön a friss rész!

-Holnap délután Kendallék haza jönnek és lesz egy meglepetésük is.-meséli boldogan. Én viszont annyira nem örülök ennek, mivel ez csak egyet jelenthet. Ismét találkoznom kell Logannel egy hónap után. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek a viszont látástól. Nagyon félek, hogy hogyan fog majd viselkedni velem és ami még fontosabb félek az érzéseimtől, hogy milyen lesz őt ismét látni.

***

Történt valaha már veled az, hogy az események olyan fordulatot vettek, amitől féltél és előtte nem is remélted, hogy ilyen valaha lesz veled? Én most pontosan ebbe a szituációba kerültem. Ha az életem eddig nem lett volna kész katasztrófa, akkor most határozottan kijelenthetem, hogy már az! Hogy mért? Kezdjük szépen az elején. Minden azzal kezdődött, hogy anya bejelentette, hogy Kendallék hazajönnek és van egy meglepetésük is. Nos hát akkor ezen nem is gondolkodtam, hogy vajon mi is lehet az. Egészen az érkezésükig azon agyaltam, hogy milyen lesz Logannel újra találkozni, hogyan fog majd viszonyulni hozzám. Egyszerűen levegőnek néz majd, vagy szimplán bunkó lesz velem. Amihez persze minden joga meg is lenne!
Szóval a délutánom nagy része ezzel megy el, hogy gondolkodom és szinte alig mozdulok ki a szobámból. Anya persze teljesen lázban van és le sem áll a süti készítéssel, meg csinálja a fiúk összes kedvencét, ami nem kevés mennyiség. Ebből is látszik, hogy már nagyon rég nem látta Kendallt, és a fiúkat sem. Ők is nagyon hiányoztak már anyunak, hiszen ő végig úgy tekintett a három srácra mintha ők is a családunk tagjai lennének. Visszatérve az eredeti témához, épp ez az ami eltereli a gondolataimat, hogy a meglepetésre nem is gondolok egy percet sem. Talán ezért is ér olyan váratlanul, amit anyuék a meglepetés alatt értetnek..

Ahogy lenni szokott a nappaliban ülök és épp a tévében lévő tömértek szappanoperák egyikével próbálom lekötni a kusza gondolataimat, persze nem járok túl sok sikerrel mint ahogy máskor sem. Anya közben vidámságtól majd kicsattanva sürög-forog a konyhában. Ez így megy egészen addig míg három óra körül egy fekete limuzin le nem fékez a ház előtt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülök meg az érkezésüknek hiszen már nekem is rettentően hiányoztak. De közben bennem van a félelem is. Remegő kezekkel nyúlok a távirányitó után és kapcsolom le a tévét, majd egy pillanatig lehunyom a szemem és veszek egy mély lélegzetet, hogy kellő erőt és bátorságot merítsek. Mind hiába semmi sem mulasztotja el a szorító érzést a gyomromban. Esetlenül állok fel és indulok meg én is a bejárati ajtó felé, ahonnan már hallatszik anya boldogsággal teli hangja.

-Katelyn hol van?-hallom meg a nevem rég nem látott bátyám szájából.

-Itt vagyok.-lépek ki a fal takarásából kissé félénken, így már teljes rálátásom nyílik az imént érkező társaságra.-Sziasztok!-mosolyodom el halványan, Kendall szinte futva jön oda hozzám és zár a karjai közé. Szinte azonnal viszonzom az ölelését és úgy bújok hozzá szeretett bátyókámhoz, mintha ezer éve nem is láttam volna.

-Ha még egyszer így eljössz, komolyan nem tudom hogy mit csinálok veled!-motyogja a fülembe. Mondatán kissé felkuncogok, de közben nagyon jól tudom, hogy igazat beszél és hogy ezt mind azért mondja, mert aggódott miattam.

-Ígérem, hogy többet nem csinálok ilyen baromságot!-ígérem neki válaszul. Kicsit felhorkan válaszom hallatán. Hát igen ezt még én sem hiszem el!

-Minket már meg sem ölelsz?-játszja sértődöttet James, de arcán most is ott van a szokásos féloldalas mosolya. Nem válaszolok neki semmit csak elmosolyodom. James ekkor kitárja a karjait én pedig a nyakába ugrok. Röhögve pörget meg a levegőben. A kedvem hála neki már nem a béka feneke alatt van. Amint elenged még a vigyorgó Carlost is megölelgetem. Ám mikor őt elenegedem Logannel találom magam szembe. A többiek pedig már sehol sincsenek. Gondolom anya már becsalta őket a konyhába, hogy felhízlalja őket a tömérdek süteménnyel amit készített.

-Szia!-köszönök neki bátortalanul. Nem tudom, hogy egyáltalán, hogy is kellene ezután vele viselkednem, vagy mit is kellene mondanom neki. Csak remélni merem, hogy majd ő megkönnyíti nekem.

-Szia-köszön vissza, majd még egy halvány mosolyt is megereszt felém, amit nem tudok hová tenni. A legutóbbi találkozásunkkor szerintem még a pokolba kívánt, most meg rám mosolyog? Csak én nem értem a helyzetet?-Hiányoztál.-mondja. Hogy mi? Kikerekedett szemekkel bámulok rá. Rosszul hallok, vagy tényleg azt mondta, hogy hiányoztam neki? Abból, hogy közelebb lép hozzám és megölel az utóbbira tippelek. Esetlenül és teljesen tanácstalanul viszonzom az ölelését.

-Logan Katelyn hol vagytok?-kiabál ki anya a konyhából. Hangja hallatára azonnal elengedjük egymást.

-Menjünk.-motyogom zavartan. Logan csak bólint aztán már el is indul a konyha irányába, még most is kiválóan ismeri a járást a házunkban - álapítom meg. Nem hiába a fiúk általában a legtöbb időt nálunk töltik van saját szobájuk is, amit szinte mindig ki is használnak. Hiszen imádnak együtt lenni és így itt nálunk mind elférünk. Anya pedig csak örül, hogy ennyien körül vesszük.

-Na ízlenek?-kérdezi anya miközben csillogó szemekkel nézi Carlost, aki sorban tömi magába a különféle finomságokat, amin akaratlanul is elmosolyodok. Jó látni, hogy nem változtak meg ezalatt az idő alatt, amíg külön voltunk.

-Na..on..-motyogja teli szájjal.

-Nagyon hiányoztatok ám már gyerekek, olyan üres volt nélkületek a ház.-mondja anya szomorúan, majd magához öleli a mellette álló Jamest és Kendallt.

-Te is nekünk.-vágják rá mind a négyen egyszerre.

-És a főztöd is!-teszi még hozzá Carlos bájosan mosolyogva, amin anya csak felnevet. Hát van ami nem változik.!

Amíg a fiúk esznek addig anya rendesen kifaggatja őket. Minden apró részletre kíváncsi a turnéval kapcsolatban. A fiúk pedig készségesen mesélnek el neki mindent. Anya szinte áhitattal hallgatja a beszámolójukat. Én pedig csendben ülve figyelem őket, viszont mikor már vagy két óra múlva sem fogy ki anya a kérdésekből akkor közbe szólok.

-Anyu szerintem most hagyni kéne a fiúkat egy kicsit, hogy kipihenjék magukat aztán majd később még mesélnek.-mondom, mire a srácoktól egy hálás pillantást kapok válaszul. Láttam már rajtuk, hogy nagyon fáradtak, csak nem akarták anyut megbántani ezért szóltam inkább én helyettük.

-Igazad van. Menjetek és pihenjétek ki magatokat.!-mosolyog rájuk.-Nekem úgyis még el kell intéznem néhány papírt.-jut eszébe aztán már el is tűnik a folyosó végén található dolgozó szobájában.

-Segítsek elpakolni?-kérdezi meg Logan, amikor elkezdek elpakolni az asztalról.

-Nem kell köszi.-utasítom el egy halvány mosollyal díjazva figyelmességét.-Menjetek feküdjetek le biztos lefárasztott a repülés.-mondom. A fiúk megfogadják tanácsomat és el is indulnak az emeletre hogy ismét uralmuk alá vegyék a szobájukat.
Gyorsan el pakolom a süteményeket aztán a nappaliba megyek, hogy leüljek a tévé elé, ahogy azt délelőtt is tettem. Ám amint a fenekem érinti a kanapét, a csengő idegesítő hangja tölti be a ház csendjét. Morogva kelek fel és sétálok el az ajtóig, mivel van egy olyan sejtésem, hogy más úgy sem tenné ezt meg helyettem.

-Szia!-köszön vidáman George majd engem kikerülve besétál a házba.

-Minek csengettél?-kérdezem felvont szemöldökkel. Tudniillik mióta jóban vagyunk, és mindennap találkozunk azóta úgy jár át hozzánk mintha otthon lenne.

-Mert láttam hogy pár órája egy limo hajtott el tőletek. Azt hittem, hogy vendégeitek vannak és nem akartam rossz benyomást kelteni.-ránt vállat, majd körbe néz a folyóson más emberek után kutatva.

-Csak a bátyámék jöttek meg.-világosítom fel, majd a nappaliba megek ahová ő követ.

-Tényleg és milyen volt?-kérdezi Loganre célozva.

-Normális volt. George én ezt nem értem. Azt sem tudom, hogy mit kéne vele csinálnom. Legutóbb mikor eljöttem még utált most meg tök normális mintha semmi sem történt volna.-fakadok ki neki.-Szerinted mit csináljak?

-Nem tudom.-húzza el a száját.-Csak annyit tudok mondani, hogy ezt mindenképpen beszéld meg vele!-tanácsolja, amire csak bólintok.

-És mit nézel?-bök a fejével a tévé felé, amiben valami film megy éppen.

-Fogalmam sincs épp csak bekapcsoltam mikor jöttél.-válaszolom, majd tovább léptetve a csatornákon keresgélni kezdek valami nézhető után. Valahogy nem lep meg, hogy semmi jót nem találok.

-Nem hiszem el itt van kétszáz csatorna és egyiken sem megy semmi!-méltatlankodom.

-Van egy új film a címe a Boszorkányvadászok nézzük meg azt!-adja az ötletet a mellettem ülő fiú.

-Oké, csak lehozom a laptopom.-egyezek bele jobb ötlet hiján, aztán már a szobámba is megyek. Felkapom a gépem majd visszamegyek Georgehoz a nappaliba. A laptopot George kezébe nyomom, én pedig addig míg ő megkeresi a filmet készítek patogatott kukoricát. Amint elkészülök leülök mellé a kanapéra. A laptopot elénk rakja a dohányzó asztalra én meg a kezébe nyomom az egyik tál kukoricát.

-Köszi.-mosolyog rám hálásan, majd elindítja a filmet. Nem néztük őt perce se mikor valaki léptei ütik meg a fülemet.

-Hali.-köszön James miközben furcsán méregeti a melletem ülő fiút.

-Heló-köszön vissza George barátságosan.

-James George, George James.-rendezem le ennyivel a bemutatást. Egy-egy biccentéssel ők is elintézik a köszönést.

-Mit néztek?-kérdezi meg James.

-Boszorkányvadászok.-válaszolunk egyszerre.

-Nem nézed te is velünk?-kérdezi meg George, mire James leveti magát a másik oldalamra.

-De!-vágja rá.

-Akkor már menj és kérdezd meg a többieket is hátha nekik is van kedvük!-utasítom Jamest.

-Mért én? Mért nem mész te?-értetlenkedik.

-Mert nincs kedvem, na gyerünk!-nézek rá, mire megforgatja a szemét, de teljesíti kérésem és szól a többieknek akik szívesen csatlakoznak hozzánk. A bemutatások után már nézzük is a filmet tovább. Nem tudom meddig nézhettük, csak arra ébredek, hogy valaki kopog az ajtón. Fáradtan nyitom ki a szemem és pillantok körbe a nappaliban. A srácok egytől egyig alszanak. Miközben feltápázkodom áldom az illetőt, amiért most nem csengetett. Így legalább kialusszák magukat a fiúk. Sietős léptekkel közelítek a bejárat felé, hogy minél előbb ajtót nyissak a sűrün kopogó illetőnek.

-Jövök már!-motyogom bár teljesen fölöslegesen hiszen ezt kint ugysem lehet hallani. Nagy hévvel nyitotom ki az ajtót, ám a látvány ami fogad ledöbbent.

-Meglepetés!-mosolyog rám óriási vigyorral a látógató.

-Te meg mit..csinálsz itt?-kérdezem. Teljesen ledöbbent a látványa.

-A srácokkal a városban szállunk meg egy kis ideig, mivel mindenképpen látni szerettünk volna.-mondja.

-Akkor ez volt a meglepetés amiről anya beszélt..-motyogom inkább csak magamnak, de persze ő is meghallotta.

-Igen.-mosolyodik el.-Remélem nem csalódtál.

-Egyáltalán nem.-válaszolom még mindig ledöbbenten. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy itt van. Igaz az utóbbi időben nap mint nap beszéltünk egymással de az még sem ugyan az, mint szemtől szemben találkozni vele.-És a többiek?-kérdezek rá a többiek hollétére.

-A szállodába mentek kicsomagolni, majd később beugranak.

-És te hogy hogy nem velük mentél?-kérdezem zavartan.

-Én nem bírtam tovább várni. Minél előbb látni akartalak!-mondja mire felkapom a fejem és a szemébe nézek.-Nagyon hiányoztál!-mondja és egy lépéssel közelebb jön.

-Harry..-nyöszörgök, még most is lebénít a közelsége ahogy azelőtt is. Megbabonázva bámulok a csodásan ragyogó zöld szemeibe, ám nem bírok ennél többet mondani. Harry ajkait a homlokomra nyomja majd egy hosszú puszit nyom rá, minek hatására automatikusan hunyom le a szemeimet. Amint ajkai eltávolodnak a homlokomról azonnal magához ölel. Rettentő jól esik az ölelése, hiszen már rég nem volt rá alkalmam hogy a karjaiba zárjon.-Jó hogy itt vagy.-suttogom kezeimmel pedig a nyakát ölelem át.

-Jó itt lenni.-suttogja vissza.

Na milyen lett? :)) Engesztelésképpen a késésem miatt próbáltam hosszabbra írni. Remélem elnyerte a tetszéseteket!:) Írjatok komit, 8 után jön a folytatás! :) Sok puszi: Jenny.<3

22.Fejezet

Sziasztok! :) Nagyon nagyon sajnálom a késést!! Engesztelésképpen valamivel hosszabbra írtam a részt.:) Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Olvassátok és kommenteljetek! :)) Puszi: Jenny.<3

Hazaérve anya egyből jó éjszakát kíván és a szobájába megy. Én sem teszek másként. Lábam megszabadítom a kínzó magassarkútól, aztán a szobámig meg sem állok. Levetkőzök fehérneműre, majd magamra kapok még egy hosszabb pólót és ledőlök az ágyamba. Fülemet halk pittyegés hangja üti meg, mire előkotrom a farmerem zsebéből a telefonom. Feloldom a billentyűzárat, majd kíváncsian pillantok a képernyőre, hogy vajon ki küldhette az sms-t. A név láttán szívem nagyot dobban és akaratlanul is megnyomom a megnyitás gombot..

"Katelyn, kérlek ne csináld ezt válaszolj! xx Harry." - olvasom fel az üzenetet. Nem értem mire gondol, ezért megnyitom azt az üzenetet amit legelőször küldött.

"Mért mentél el köszönés nélkül?? Nem érted hogy fontos vagy nekem??? Igazán elbúcsúzhattál volna! xx Harry." 

"Ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt. Legalább annyit írhatnál, hogy hogy vagy, vagy akármi. Írj kérlek. xx Harry."

"Mért nem válaszolsz? Tudod, hogy milyen bűntudatom van. Miattam mentél el és emiatt a fiúk is neheztelnek rám még ha nem is mondják ki látom rajtuk, hogy haragszanak rám. Van egy olyan érzésem, hogy most te is utálsz, mert az egész az én hibám. SAJNÁLOM! Megtudsz még valaha bocsájtani nekem? xx Harry."

Nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten megviselte szegényt, az hogy eljöttem. Egy percet sem gondolkodom tovább már kezdem is pötyögni a válaszom.

"Egyáltalán nem utállak!! És vésd az eszedbe ez nem csak a te hibád, én is ugyanolyan bűnös vagyok ebben mint te! Sajnálom, hogy köszönés nélkül jöttem el, de hidd el úgy csak nehezebb lett volna az egész. xx Katelyn." - írom neki a válaszom, majd azonnal rá is nyomok a küldés gombra. Ezután a telefonom becsúsztatom a párnám alá, majd fejemet a párnára hajtva szépen lassan elnyom az álom.

***

-Kislányom ébresztő!-hallom meg reggel anya hangját, mire fáradtan nyitom ki résnyire a szemem. De anya elhúzza a függönyt, amin a napsugarai utat törnek maguknak engem teljesen elvakítva így azonnal vissza is csukom a szemem és a párnába rejtem az arcomat.-Ne aludj vissza Katelyn.!-szól rám ismét anya. Nyögök egyet kínomban, majd szépen lassan, hogy a szemem megszokja a hirtelen jött fényt kinyitom a szemeimet és kérdőn tekintek anyára.

-Mért keltettél fel?-kérdezem egy hatalmasat ásítás közepette.

-Mert George keresett.-mondja.

-Majd később beszélek vele.-mondom és már aludnék is vissza mikor anya idegesen lerántja rólam a takarót, zavartan pislogok rá.

-Katelyn ez így nem fog menni. Mióta hazajöttél csak itthon ücsörögsz. El hiszem, hogy megviselt a Logannel való szakítás, de nem fogom hagyni kislányom, hogy magadba zárkózz. Hidd el jól fog jönni egy barát és ez a George kedves fiúnak tűnik.-simít végig a karomon, miközben leül mellém az ágy szélére. Ugyan kicsit meglep ezzel a kirohanásával, de nem tudok rá haragudni mivel tisztában vagyok vele, hogy azért mondja mindezt mert aggódik miattam.-Szóval öltözz fel és menj át hozzájuk.-utasít miközben feláll az ágyról, aztán már ki is megy a szobából. Fáradtan nyújtózom egyet, ekkor a telefonom akad a kezembe. Ránézek az órára már fél 10 is elmúlt. Kimászok az ágyból aztán a fürdőbe sétálok, de még előtte kiveszek a szekrényemből néhány ruhát.

***

-Szia, mi járatban?-nyit ajtót mosollyal az arcán George, majd odébb áll, hogy betudjak menni.

-Anya szólt hogy kerestél.-pillantok rá várakozóan.

-Jaj tényleg. Csak gondoltam ha van kedved elmehetnénk valahová.-von vállat, kicsit furcsán nézek rá.-Persze kizárólag mint barátok.-teszi hozzá látva értetlen arckifejezésem.

-Ez esetben rendben.-mondom.

-Akkor induljunk is.-mondja, csak bólintok. George még felveszi a cipőjét, meg magára kap egy pulcsit aztán már el is indulnánk, ha Jason oda nem rohanna hozzám.

-Szia Katelyn!-mosolyog rám édesen.-Hová mentek?-kérdezi őzike szemeket meresztve ránk.

-Elmegyünk sétálni.-válaszol helyettem is George az öccsének.

-Én is mehetek?-kérdez vissza a kisfiú.

-Most nem majd legközelebb.-néz rá George, mire Jason ajkai lefelé görbülnek és a szemei is kezdenek könnybe lábadni. Teljesen megsajnáltam szegényt.

-Had jöjjön el velünk.-pillantok Georgera kérlelően, szemeiben látom, hogy meggyőztem, így leguggolok a szipogó Jason elé és megsimogatom az arcát.-Segítsek felvenni a cipőd vagy megy egyedül is?-kérdezem tőle, mire ismét elmosolyodik és már nyoma sincs rajta az egy perccel korábbi szomorúságának.

-Megy egyedül is.-mondja büszkén.

-Akkor öltözz és már indulunk is.-mondom, mire boldogan szalad el. Pár perc múlva már teljes harci díszben indulunk el a helyi játszótér felé. A járdán sétálunk Jason középen megy és egy pillanatra sem engedi el a kezünket. Út közben Jason szája be sem áll, boldogan mesél nekem mindenről, vagy éppen ha meglát egy-egy kutyát, vagy macskát vidáman felkiált.

-Itt is vagyunk.-mutatok az út túloldalán lévő nem túl nagy játszótérre. Jason szemei rögtön felcsillannak amint meglátja a csúszdát. Alig várja, hogy átérjünk a zebrán és már rohan is a mászókához, mi Georgeval egy padot tűzünk ki úti célként, ahonnan rendes rálátásunk van a boldogan játszó csöppségre.

-Nagyon megszeretett téged.-mosolyog rám George, nem válaszolok neki, csak én is elmosolyodok. Szemeimmel továbbra is a barna hajú kék szemű kisfiút figyelem aki mint valami energia bomba szaladgál fel s alá a különféle játékok között.

-Katelyn kérdezhetek valamit?-teszi fel a kérdését csöppnyi bizonytalansággal a hangjában.

-Persze.-nézek rá és kíváncsian várom, hogy vajon mi is érdekli.

-Nem akarok tolakodónak tűnni szóval ha nem akarsz nem válaszolsz rá.-magyarázkodik rögtön, majd végre kiböki a kérdését.-Azért szakítottatok a barátoddal mert megcsalt?-halkítja el a mondat végére a hangját, ám így is nagyon jól hallom, mit mond. Lehajtom a fejem és a földet kezdem el fixírozni, amit George rossz jelnek vehet, mert rögtön sajnálkozni kezd.-Ne haragudj, hülye vagyok! Meg sem kellett volna kérdeznem.-mondja bűntudatosan és végig simít a vállamon.

-Semmi baj. Csak még tudod.. friss a dolog.-sóhajtok majd fél szemmel ránézek, arcáról sugárzik a bűntudat. Szegény nagyon sajnálja a dolgot. De egyáltalán nem haragszom meg rá, hiszen tudom hogy ezt nem rosszindulatból kérdezte pusztán csak kíváncsi.

-Megcsalt?

-Nem, hanem..én csaltam meg őt.-suttogom és várom, hogy George is elhordjon mindennek, mert egyedül ezt érdemlem, amiért ilyet tettem Logannel, de a fiú mellettem nem csinál semmi ehhez hasonlót.

-Mert nem szeretted őt?-kérdezi puhatolózva.

-De igen, csak közben beleszerettem egy másik srácba is.-vallom be.

-Ú hát az necces.-húzza el a száját együttérzően.-Sajnálom.

-Már mindegy!-vonom meg a vállam, majd egy álmosolyt festek az arcomra, de Georget ezzel nem tudom megtéveszteni, ő átlát rajtam.

-És mi van azzal a másik sráccal?-kérdezi.

-Vele sem beszéltem azóta, hogy eljöttem a turnéról.

-Ezek szerint valamelyik másik bandatag az illető?-tippel.

-Nem dehogy ..legalábbis nem a BTR-é.-egy pillanatig elgondolkodom, hogy vajon be kéne e avassam őt a dolgokba, de végül úgy döntök, hogy ebből semmi gond nem lehet. Ráadásul teljesen megbízom ebben a fiúban, ami furcsa számomra hiszen még csak nem olyan rég ismertem meg. De mégis úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném. George már most olyan számomra mint Kendall. Már most olyan érzésem van vele kapcsolatban mintha kaptam volna egy másik testvért.-Ismered a One Directiont?-kérdezek rá mielőtt belekezdenék.

-Hallottam már róluk.-bólint.

-Az egyik énekeskük az illető, Harry.-mondom ki.-A turnén ismertem meg őt és szinte az elejétől kezdve volt valami szikra kettőnk között, csak akkor még próbáltuk nem foglalkozni ezzel az egésszel. Viszont már egy idő után Harry nem így tett és bepróbálkozott nálam. Többször is csókolóztunk, miközben én még mindig Logannel jártam. Egy ribanc vagyok.-állapítom meg teljes magabiztossággal.

-Na ezt most fejezd be! Nem vagy ribanc!-állítja, mire csak horkantok egyet.-Katelyn.!-szól rám.-Ez az egész egyáltalán nem a te hibád, a szerelem ellen nem lehet tenni. Nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele, ez nem ilyen egyszerű.-mondja, mire ránézek és halvány mosoly ül ki a számra majd hirtelen felindulásból megölelem.

-Köszönöm.-mondom hálásan, majd a zsebemben kezdek el kotorászni a csörgő telefonom után. Rápillantok a kijelzőre ahol Harry neve villog, George is láthatta a nevét mert bólint hogy vegyem fel. Veszek egy mély levegőt aztán kicsit bizonytalanul megnyomom a fogadó gombot.

-Szia.-köszönök félénken. Nem is ismerek magamra én nem is ilyen vagyok! George közben egyedül hagy és oda megy Jasonhöz.

-Szia.-köszön ő is.-Megkaptam az üzeneted. Ezek szerint tényleg nem haragszol rám?-kérdezi azonnal.

-Nem. Magamra haragszom a történtek miatt.-válaszolok.

***

/Egy hónappal később/

Így van már több mint egy hónap telt el azóta, hogy haza jöttem. Sok minden történt azóta. Anyával nagyon jól kijövünk szinte mindent megbeszélünk egymással. Georgeval pedig legjobb barátokká váltunk ez alatt az idő alatt. Nap mint nap találkozunk egymással. Aligha van olyan nap, hogy ne mennék át hozzájuk, vagy ő ne jönne át. Szerencsére anya is nagyon jól kijön a szüleivel így már több közös programot is szerveztek a két családnak. Ennek csak még jobban örülök, mert így legalább jobban lefoglaltak és nem gondoltam annyit Loganre. 

Mióta eljöttem szinte mindegyik fiúval beszéltem telefonon, kivéve vele. Vagyis vele csak egyetlen egyszer mikor Kendall helyet ő vette fel a telefont. Harryvel viszont annál többet beszéltem. Nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne hívott volna fel. Ilyenkor a beszélgetéseink órák hosszat eltartottak, a kapcsolatunk pedig egyre jobb és jobb lett. A többiekkel csak néha beszéltem, ők azt sem tudják, hogy Harryvel mennyit beszéllek mert mindig olyankor hívott/hív mikor kicsit elvonul a többiektől.

-Katelyn!-ront be hirtelen a szobámba anya kopogás nélkül. Már meg sem lepődöm rajta, már megszoktam tőle az effajta viselkedést. Lecsukom a laptopom, majd félre téve azt teljes figyelmemet anyára fordítom aki majd kicsattan a boldogságtól, amitől csak még kíváncsibb leszek, hogy vajon mit is akar mondani. Szerencsére nem is kell rá sokat várnom hogy kibökje.-Holnap délután Kendallék haza jönnek és lesz egy meglepetésük is.-meséli boldogan. Én viszont annyira nem örülök ennek, mivel ez csak egyet jelenthet. Ismét találkoznom kell Logannel egy hónap után. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek a viszont látástól. Nagyon félek, hogy hogyan fog majd viselkedni velem és ami még fontosabb félek az érzéseimtől, hogy milyen lesz őt ismét látni.

Kommentteljetek és írjátok le a véleményeteket! :) Köszönöm. Sok puszi: Jenny.<3 6 komi után jön a folytatás!