17.fejezet

Amint eltávolodik tőlem Harry, kapok az alkalmon és pofon vágom, majd amilyen gyorsan csak tudok a magassarkú cipőmben visszarohanok a többiekhez.

-Hé, kicsim mi a baj? Mért rohantál?-kérdezi meg rögtön Logan.

-Nincs semmi, de szeretnék haza menni.-válaszolom.

-Rendben, akkor menjünk.-áll fel elsőként Liam a többiek pedig követik, majd mind kisétálunk az épületből.

-Basszus Harry merre van?-csap a homlokára Louis, miután feltűnik neki, hogy legjobb barátja nincs közöttünk.

-Nem hiszem el, hogy már megint elhagytuk.-vakarja a tarkóját elkeseredetten Niall. Ezen a mondatán más esetben még nevetnék is, de most túlságosan is lefoglal az, hogy megemésszem magamban az előbb történteket.

-Nyugodjatok meg, meg lesz!-szólal meg Liam.-Keressük meg!-adja ki a parancsot, de mivel nem akarom, hogy sokáig elidőzzenek bent feleslegesen keresve Harryt miközben ő itt kint van, ezért inkább megszólalok.

-Nézzétek ott van!-mutatok a göndör fiú mellé, aki még mindig ugyanott áll, ahol néhány perce hagytam.

-Megyek és szólok neki.-indul el felé Louis, addig mi beszállunk a limuzinba, amivel jöttünk. Várunk míg Louisék is megérkeznek, majd elindulunk a szállodába. Az utat végig csendben töltöm, majd amint lefékez a limo a szálloda előtt már ki is pattanok és meg sem várva a fiúkat megyek be az épületbe. Mivel nem akarom, hogy a fiúk utolérjenek és faggatni kezdjenek ezért inkább a lépcső mellett döntök. Amint felérek a megfelelő szintre már be is megyek a lakosztályba onnan is egyből a szobába, majd bedőlök az ágyba. Nem érdekel, hogy még mindig a bulis ruhámban vagyok, egyszerűen csak aludni szeretnék és egy kis időre elfelejteni mindent ami ma történt. De persze mért is lenne így??

-Mi baj kicsim? Rosszul érzed magad?-jön be a szobába Logan és leül az ágyra, én pedig felülök.

-Nincs semmi csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni, meg fáradt is vagyok.-válaszolom.

-Rendben akkor hagylak is. Aludj jól.-mosolyog rám, majd hajolna közelebb, hogy megcsókoljon, de elhúzódok.

-Most inkább ne, jó?-mondom, de nem nézek rá. Tudom, hogy ezzel megbántom őt, de most nem tudtam volna megcsókolni, sok volt nekem ez a mai beszélgetés Harryvel. 

Logan nem mond semmit. Egyszerűen csak kisétál a szobából, az ajtót pedig bevágja maga után. Idegességemben a fejem a párnába verem. Mennyivel egyszerűbb volt minden míg nem ismertem meg a One Directiont.. Bár hazudnék ha azt mondanám, hogy megbántam.

***

Másnap reggel szörnyen fáradtan ébredek. Alig bírok ki kecmeregni az ágyból. Oldalra fordítva a fejem meg sem lepődök rajta, hogy Logan nincs mellettem. Kimászok az ágyból, majd a szekrényhez lépve válogatni kezdek a ruháim között. Végül kiveszek egy kék csőszárú farmert, meg egy pulcsit, amin a minta tükrözi a mostani hangulatomat. Bevonulok a fürdőbe. Lezuhanyozok. Jó sokáig áztatom magam a forró víz alatt, majd kiszállok felöltözök és rendbe hozom magam. Amint végezek kimegyek a konyhába. Szerencsére még egyik fiú sincs ébren. Készítek magamnak egy pohár kávét, majd ezzel együtt indulok vissza a szobámba. Viszont a nappali előtt megtorpanok. Logan ott alszik a kanapén egy pléd van csak ráterítve. Nem nézem őt tovább. Halkan elindulok majd a szobába érve leülök az ablak párkányra. Az ablakon bámulok ki miközben iszogatom a reggeli koffein adagom. Épp hogy csak leteszem a poharat az asztalra amikor megcsörren a telefonom az éjjeli szekrényen. Odasietek érte, majd megnéztem ki a hívó. Valamivel jobb kedvem lesz, amikor meglátom, hogy anya képe villog a kijelzőn.

-Szia Anya!-veszem fel boldogan a telefont.

-Szia kicsim. Hogy vagytok?-kérdezi és hallom a hangján, hogy mosolyog.

-Meg vagyunk, ne aggódj!

 -Hát ez nem hangzott valami őszintén. Kicsim mi a baj? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!-válaszolja aggodalmas hanggal.

-Igen tudom és nyugodj meg nincs semmi komoly, csak kicsit összekaptunk Logannel.-próbálom megnyugtatni.


-Ó, így már értem. Min vesztetek össze?-kérdezősködik tovább, már épp válaszolni akarok, amikor nyílik az ajtó és a bátyám dugja be a fejét. 

-Katelyn gyere. Itt vannak a menedszerek és valami fontosról akarnak beszélni velünk.-szólal meg.

-Nekem is muszáj mennem?-kérdezem miközben eltartom a telefont a fülemtől.

-Igen, szóval siess. Nem tűnnek valami nyugodnak, szóval siess ne idegesítsd fel őket még jobban!-mondja, majd ki is megy a szobából.

-Anya ne haragudj de most le kell tennem. Később majd még visszahívlak, rendben?

-Persze kicsim, menj csak!-mondja kedvesen. Gyorsan elköszönök még tőle, majd Kendall tanácsát megfogadva sietős léptekkel kimegyek a nappaliba, ahol mindkét banda helyet foglal a menedzserek meg dühös tekintettel állnak a kanapék előtt. Kicsit félve ugyan, de helyet foglalok James mellett és várom hogy a menedzserek neki kezdjenek a kiosztásnak.

-Ezt mégis, hogy képzeltétek?!-üvölt ránk teljesen kikelve magából Paul és a kanapé előtti kis asztalra dobja az újságot, amit egészen eddig a kezében szorongatott. Érdeklődve pillantok a pletykalapra, és kíváncsi vagyok melyik srác csinált valamit, amivel így felidegesítette a menedzsereket. Ám mikor meglátom a főcímlapon szereplő képet teljesen lefagyok. Ijedten kapom oldalra a fejem és nézek szembe Harryvel, akinek csak úgy mint nekem, neki is kétségbeesett a tekintete..

Sziasztok, köszönöm szépen az előzőhöz kapott komikat! :) Hogy tetszett ez a rész?? Igaz nem lett a leghosszabb, de azért remélem elnyerte a tetszéseteket! :D Kérlek benneteket ha elolvastátok dobjatok egy komit. Nem telik sok időbe, de nekem nagyon sokat jelentene.:D Ismét 5 komi után hozom az új részt! :) Puszi: Jenny.<3