2013. június 30., vasárnap

27.Fejezet

Sziasztok! Meg is érkeztem az új résszel.:)) Remélem örültök neki, hogy ilyen hamar hoztam a folytatást.:) Ha minden jól megy akkor két-három naponta hozom majd a részeket.:) Köszönöm az előző részhez kapott 9 kommentet.! Viszont annyit szeretnék még, remélem nem túl nagy kérés, hogy a névtelenek is biggyesszenek oda a komment végére egy nevet, köszönöm.:) Na de nem is járatom tovább a szám. Jó olvasást a részhez!
10 komi után folytatás!
Sok puszi: Jenny ♥
Ui: Ha szeretitek a blogom, akkor ne feledjétek bekövetni bloglovin-on, oldalt meg találjátok hozzá a linket is! :))



Tegnap George késő estig nálunk maradt, amit egyáltalán nem bántam. Jól éreztem magam vele, és ha csak rövid időre is de elterelte a figyelmem a göndör hajú fiúról. Távozása előtt pár perccel értek haza a bátyámék is, akik az interjú után még beugrottak kajálni egy étterembe. Fáradtan estek be a házba, egy köszönést követően pedig mind aludni mentek.

A legszebb álmomból ébredtem fel éppen, de még ez sem tudja letörni a kedvem. Sem Harry tegnapi viselkedése. Így van. Éjjel sokat gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy nem fogok foglalkozni vele. Ő viselkedett gyerekesen, majd ha bocsánatot kért, akkor talán beszélhetünk.-ezekkel a gondolatokkal lépek ki a zuhanykabinból. Megtörölközöm, felkapom magamra a kikészített ruhám, s lesétálok a nappaliba. A fiúkat persze sehol sem találom, ami viszont meglep, hogy anya épp a konyhában sürög forog, ez nem mindennapi látvány.

-Szia!-köszönök neki meglepetten, ugyanis az utóbbi napokban alig láttam, annyira el volt havazva a sok munkája miatt.

-Szia kicsim!-mosolyog rám kedvesen, majd vissza is fordul a pulthoz, hogy folytathassa a dolgát.-Hogy hogy már ilyen korán fent vagy?-tudakolja. Meg is értem, hogy furcsállta, hiszen nem a korán kelésről vagyok híres.

-Nem tudom. Kidobott az ágy!-válaszolom mosolyogva, anya pedig felkuncog rajtam.-Egyébként ma városnézésre viszem az 1D-s fiúkat.-teszem hozzá mellékesen.

-Így már értem.-mosolyog rám mindentudóan anyukám, de csak egy pillanatra fordul felém, aztán folytatja is a főzést.

-Nem tudom miről beszélsz!

-Mi újság van veled és Harryvel?-kérdez rá rögtön, mindenféle köntörfalazás nélkül.

-Nincsen semmi.-sóhajtok fel. Anya eléggé ismer ahhoz, hogy tudja, mikor valami nincs rendben, így most is azonnal észre veszi. Abba hagyja az ebéd készítését, és leül mellém a pulthoz.

-Mi a baj kicsim?-kérdezte őszinte érdeklődéssel én pedig habozás nélkül mesélem el neki a tegnap történteket.

-..és George szerint azért volt ilyen mert féltékeny. De nem is tudom.. Te mit gondolsz?-pillantok rá, mi után mindent elmeséltem neki.

-Hogy mit gondolok?-ismételi meg utolsó kérdésemet, mire csak bólintok egyet.-Arra, hogy George barátodnak igaza van. Teljesen biztos, hogy Harry azért viselkedett így, mert féltékeny és attól fél, hogy elveszít téged.
-Lehet, hogy igazatok van, de akkor sem így kellene viselkednie!-fonom össze a kezem mellkasom előtt, mire anya ismételten csak felkuncog viselkedésemen.

-Ezt vele kell megbeszélned!-tanácsolja végül, majd nyom egy puszit az arcomra aztán újfent minden figyelmét a főzésre fordította.

***

Délután háromra beszéltük meg a srácokkal a városnézést. Most fél három van és a szobámban készülődök. Vagyis csak a szekrényem előtt állok és azon tépelődök melyik ruhámban menjek. Rémes problémáim vannak.

-Ajj készen vagy már?-
dugja be a fejét a szobába James, már sokadjára.

-Nem. Nem tudom mit vegyek fel..-húzom el a szám, és segítségkérően nézek rá.

-Akkor vedd úgy hogy én vagyok a megmentőd.-mondja. Picit odébb állok, hogy a szekrényhez férjen. Pár perc keresgélés után győzedelmes mosollyal az arcán nyomja a kezembe az általa kiválasztott darabokat. Először szem ügyre veszem, majd miután meggyőződöm róla, hogy elég jó szettet választott hálásan megölelem.

-Köszönöm.-nyomok egy puszit az arcára.

-Van mit.-mosolya letörhetetlen.-Ja és az adósom vagy!-kacsint rám, majd elhagyja a szobát. Mindezt csak egy szem forgatással rendezem le, majd gyorsan átöltözöm a James által kiválasztott ruhákba. Igazából semmi extra, egyszerűen csak egy csőszárú farmer, és egy fehér, az elején kissé mintás, ujjatlan felső, de nekem mégis tetszik. Kiegészítőként még előkeresem az egyik kedvenc fekete karkötőmet, amit aztán felhúzok a jobb csuklómra, és végül nem maradhat el a fekete sapkám sem, amit - miután megigazítottam a hajam -, a fejembe húzok, aztán a telefonom a zsebembe süllyesztem és lerobogok a lépcsőn a többiekhez.



-Készen vagyok.-állok meg a srácok előtt, akik rögtön végig is mérnek.

-Mi ez a sapka mánia mostanság?-szólal meg végül Kendall.

-Nem tudom.-rántom meg a vállam. Valóban így van. Nem tudom mért hordok sapkát, egyszerűen csak ezt tetszik és jól is érzem magam benne.

-Skacok. Karen szólt, hogy el kell mennie valahová és feltehetőleg csak este későn ér haza.-adja át anya üzenetét Logan.-Csinos vagy Katelyn.-villant rám egy barátságos mosolyt, amint észrevesz.

-Köszi.-viszonozom, s a többiekhez fordulok.-Na akkor mehetünk?

-Aha.-kapom az egyöntetű választ. A fiúk el is hagyják a házat, de a bejáratban Logant még megállítom egy percre.

-Mit szeretnél?-kérdezi kedvesen, s teljes testével felém fordul.

-Csak szeretnélek megkérni rá, hogy ma délután próbálj meg normálisan viselkedni Harryvel, kérlek!-nézek a szemébe könyörögve. Nem akarom, hogy a mai napot is elrontsák az örökös veszekedésükkel.

-Megnyugodhatsz. Nem fogok veszekedni vele. Hiszen már nincs rá okom!-mondja. Amivel annyira meglepett, hogy szerintem még a számat is eltátottam.-Csukd be a szád, bele repül a légy.!-löki meg finoman az állam. Én viszont továbbra is alig akarok hinni a fülemnek.

-Ki vagy te és mit csináltál Logannel?-kérdezem, mire felnevet és én is elmosolyodok, majd komolyan folytatja, de közben szájja sarkában továbbra is ott bujkál egy apró mosoly.

-Katelyn, komolyra fordítva a szót, nem kell aggódnod! Felfogtam, hogy kettőnk között, még ha most még nehezemre is esik, de már nem lehet több mint barátság. Azt viszont nem szeretném elveszíteni, így tudnod kell, hogy melletted állok! Ha te úgy érzed Harry mellett találtad meg a boldogságot, akkor én szorítok nektek. Mert nekem mindennél fontosabb, hogy téged boldognak lássalak.-mondandója hallatán, akaratlanul is könny szökik a szemembe. Még senki sem mondott nekem ilyen szépet, és ezt pont Logantől hallani. Pont tőle, akinek a legtöbb oka lenne rá, hogy utáljon, mégis ilyen kedves velem. A meghatódottságtól meg sem bírok szólalni csak szorosan megölelem, ő pedig azonnal körém fonja a karjait, a fejem búbjára pedig nyom egy apró puszit. Az érzelgős pillanatot dudaszó szakítja félbe, mire rögtön elhúzódunk egymástól. Gyorsan megtöröltem a szemem, ebben a percben áldottam magam érte amiért kivételesen vízálló sminket tettem fel.

-Na menjünk a fiúk már várnak.-karolta át a vállam, kiterelt az ajtón, majd amíg ő bezárta azt addig én beszálltam a többiekhez az autóba. Miután Logan is csatlakozott Kendall beindította az motort és el is indultunk. Én ültem az anyós ülésen és onnan adtam az útba igazítást a fiúk szállodájáig.

Amint megérkeztünk Kendall leparkolt az épület előtti parkolóban. Mind kipattantunk a kocsiból, bátyókám pedig bezárta az autót, mivel innen gyalog folytatjuk majd az utat.

-Ti is bejöttök, vagy megvártok kint?-fordulok feléjük.

-Kint várunk.-válaszolják kórusban, mire csak bólintok, majd már ismerve a járást, átszelem az aulát, liftbe szállok, majd a fiúk lakosztályáig meg sem állok. Oda érve bekopogtatok.

-Nyitva van gyere be!-hallom meg bentről egyikük hangját, de mivel elég messziről szól, nem tudom megállapítani ki az. Óvatosan nyomom le a kilincset, majd résnyire nyitva az ajtót kukkantok be, de egyik fiút sem látom.

-Sziasztok!-köszönök hangosan, hogy lehetőleg meg is hallják bárhol is legyenek.

-Katelyn te vagy?-jön a hang.. fogalmam sincs hogy honnan.

-Igen, én vagyok!-válaszolok, neki támaszkodva az ajtókeretnek.

-Szia!-jelenik meg elsőként Niall, arcán szokásos aranyos mosolyával.

-A többiek merre vannak?-kíváncsiskodom.

-Ők is mindjárt jönnek, csak Zayn még a hajával babrál, Liam telefonál, Louis pedig Harryt próbálja végre kicsalogatni a szobájából, mert nem igazán akar eljönni.-húzza el a száját a mondat végére.

-Ó!-csak ennyit tudok kinyögni.-Megpróbálhatnék beszélni vele.-mondom kissé bizonytalanul. Igazából nem is tudom mi a fenéért ajánlottam fel. De mivel Niall mosolyogva fogadta igyekezetem, ezért már nem akartam visszakozni. Odaléptem Harry ajtajához, majd néhány kopogást követően beléptem. Két csodálkozó szempár meredt rám, ám engem a gyönyörű smaragdzöld tekintet foglalt le.

-Öm..beszélhetnénk?-kérdezem. Louis érti a célzást, felpattan és kiviharzik a szobából, így kettesben maradok Harryvel.

-Mit szeretnél?-ül fel az ágyán, s kérdő tekintettel fürkészi az arcomat.

-Niall azt mondta, nem akarsz eljönni. Mért?-kérdezek rá, bár vagy egy sejtésem, csak tőle akarom hallani.

-Fáradt vagyok.-hát nem egészen ezt a választ vártam. De tudom nagyon jól, hogy nem ez az igazság.

-Harry ne akarj már megvezetni tudom nagyon jól, hogy emiatt nem hagynád ki a városnézést! Nem tudom mi bajod van, de kérlek szépen gyere el. Ha nem is az én kedvemért, akkor legalább a fiúk miatt, kérlek!-nézek bele gyönyörű zöld szemeibe. Ami hiba. Teljesen fogva tartja a tekintetem, és nem tudok elszakadni tőle. A gyomromban régi ismerősként élednek fel a pillangóim, s kezdenek őrült repkedésbe. Ezenkívül pedig különös késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, de nem merem megtenni.

-Igazad van valóban nem ez a valódi ok, de.. hagyjuk. Rendben elmegyek.-egyezik bele végül. Egyébként gondolom tudni akarjátok, hogy az imént mért mondtam Harrynek, hogy nem tudom mi a baja, ennek pedig az az oka, hogy már magam sem vagyok annyira biztos abban, hogy valóban a féltékenység miatt volt olyan. Azzal pedig, ha ezt állítottam volna róla és végül mégis kiderülne, hogy nem volt igazunk (mármint Georgenak, anyának, és nekem) akkor totális idiótának tűnnék. Épp ezért is ésszerűbb volt úgy tenni mintha nem tudnék semmit.

-Ennek örülök.-öleltem meg hirtelen felindulásból, pirulva húzódtam el tőle, s lehajtottam a fejem, hogy ne lássa paradicsom színű arcom. Úristen mi történik velem? Még soha egy fiú sem váltott ki belőlem hasonlót. Erre is egyedül csak ez a göndör hajú fiú képes. Erőt veszek magamon, felemelem a fejem és ismételten belenézek azokba csillogó szemekbe. Harry csak mosolyogva figyelte esetlenségemet, kezével pedig finoman végig simított az arcomon, mire jólesően hunytam le a szemem. A következő amit éreztem az a fiú ajkai voltak a sajátomon. Nem csókolt meg csak egy rövid puszit adott, s elhajolt. Ám engem még ez az apró kis tette is óriási boldogsággal töltött el.-Menjünk a fiúk már biztos, hogy csak ránk várnak.-állok fel. Ezt követően is teljesen zavarban érzem magam. Holott nem ez volt az első "csókunk" Harryvel, én mégis úgy éreztem, és nem tudtam kezelni a helyzetet, amin Harry rendkívül jól szórakozott. De végül úgy tett ahogy kértem és követett, hogy Liam, Niall, Zayn és Louis társaságában elhagyjuk a szállodát és a másik négy fiúval kiegészülve végre elindulhassunk.

2013. június 26., szerda

26.Fejezet

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez kapott kommenteket!^^ Igaz jóval kevesebbet kaptam, mint eddig, de ezen nem is csodálkozom, hiszen nagy hosszú ideig nem jelentkeztem.. Na de a lényeg, hogy próbálok visszatérni és rendszeresen új részeket hozni, ahogy azt a blog elején is tettem.
A mostani részhez nem fűznék hozzá különösebben semmit sem. Remélem, hogy tetszeni fog majd. Írjatok kommenteket, kérlek benneteket!
Sok puszi: Jenny♥




 -A fiúk már nagyon várnak. Rettentően hiányoztál nekik.-állítja, ami elképesztően jól esik, és őszintén szólva nekem is borzasztóan hiányoztak az elmúlt időben. Alig várom, hogy odaérjünk hozzájuk.

-Itt is vagyunk.-szólal meg miután megáll egy hatalmas épület előtt. A hely ismerős számomra hiszen gyerek korom óta élek ebben a városban, így rengetegszer jártam már erre, de a hotelben még nem volt alkalmam megfordulni. Észre sem veszem, hogy míg én az épületet pásztázom Harry kiszáll és illedelmesen kinyitja nekem az ajtót, majd a kezét nyújtja és kisegít.

-Köszi.-hálámat mosollyal fejezem ki, amit viszonoz, majd bezárja az autót és a bejárat felé indul a nyomában velem. Az aulába érve rögtön a lift felé veszi az irányt. Beszállunk majd miután megnyomja a hetes gombot, el is indul a lift. A megfelelő szintre érve a szerkezet megáll és csilingelés közepette kinyílik az ajtaja. A mellettem álló fiú ismét elindul én pedig követem a folyóson egészen addig míg meg nem áll a 756-os számmal ellátott szoba előtt. Kinyitja az ajtót, majd engem előre engedve belépünk a lakosztályba. Egyből egy hatalmas nappaliba csöppenünk. Velünk szemben a kanapén terpeszkednek a srácok, miközben videójátékoznak. Érkezésünkre azonban mind felkapják a fejüket. Nem éri meglepetésként őket az érkezésem, amit annak tudok be, hogy Harry bizonyára értesítette őket látogatásomról.
Louis az aki elsőként pattan fel majd futólépésben indul el felém. Elmosolyodok miközben szélesre tárom a karjaim. Amint oda ér hozzám felkap és megpörget a levegőben, amin akaratlanul is felnevetek, a karjaimat pedig a nyaka köré fonom és így kapaszkodok belé.

-Hiányoztál ám kicsilány.-ölel meg Zayn is miután ismét a lábaimon állok.

-Ti is nekem.-mosolygok rá, majd nyomok egy puszit az arcára épp úgy ahogy az előbb Lousnak is adtam, mikor végre elengedett. Ezután megölelem még Liamet és Niallt is, és mindketten kapnak egy-egy puszit is.

-Mesélj mi történt veled? Azóta nem is nagyon beszéltünk mióta eljöttél a turnéról.-húztak a kanapéra, és körém gyűltek.

-Hát nem történt semmi érdekes. Az időm nagy részét George-al töltöttem.-rántok vállat. Nem kerüli el a figyelmem Harry reakciója a fiú név hallatára, észrevétlenül ökölbe szorítja a kezét, de persze ez egyből feltűnik a fiúknak is, így rögtön témát is váltanak. Lehetséges hogy féltékeny lenne? Á biztos nem!

-Figyelj még soha nem jártunk LA-ben holnap nem vezetnél körbe minket?-kérdezi meg Liam, a többiek pedig lelkesen bólogatnak.

-De persze, szívesen.-válaszolom mosolyogva. De közben fél szemmel Harryt lesem aki csak bámul maga elé, valamin nagyon gondolkodhat, majd hirtelen felpattan és beviharzik az egyik szobába. A fiúk is oda kapják a fejüket. Tekintetem összetalálkozik Louis aggodó tekintetével, de rögtön el is fordul, s barátja után megy.

Fél óra elteltével Louis egyedül tér vissza.
-Mi a baja Harrynek?-kérdezem tőle. Mióta a fiú itt hagyott bennünket azóta azon agyalok hogy vajon mi üthetett belé, mért rohant úgy el. De nem tudok rájönni.

-Öö..fáj a feje.-válaszolja Louis kissé bizonytalanul. Mért érzem úgy, hogy Louis nem mond igazat? Talán mert egy kis fej fájás miatt, senki sem viselkedik így, ráadásul eddig semmi baja sem volt.

-Megyek és megnézem.-álltam volna fel, de a fiúk vissza húznak, értetlenül pillantok feléjük, mire Liam szólal meg.

-Szerintem hagyni kéne inkább pihenni, ha majd jobban érzi magát, akkor kijön.-tanácsolja, a többiek pedig bólogatnak. Eléggé furcsálom a viselkedésüket, de inkább nem firtatom tovább a dolgot. Semmi értelme nem lenne. Úgyis azért jöttem, hogy a srácokkal legyek, hisz hosszú ideje nem láttuk egymást, van mit bepótolnunk. Sokat beszélgettünk és még annál is többet nevettünk, majd felhozták, hogy nézzünk meg együtt valami filmet, amibe beleegyeztem.

-Szuper, válasszátok ki a filmet én addig hozok popkornt.-pattan fel Niall, s kiszalad a konyhába. A fiúkkal közösen kiválasztanak egy vígjátékot, amit aztán Zayn behelyez a lejátszóba, mi addig pedig kényelmesen elhelyezkedünk a kanapén. Lábaimat törökülésbe húzom. Niall ekkor ér vissza három tál kukoricával, amiket páronként oszt el. Én Louissal osztozom egyen, Liam Zaynnel, Niallnak pedig kisajátítja magának a harmadikat. Mikor Louis elindítja a filmet vetek még egy pillantást Harry szobájának ajtajára, majd egy sóhaj közepette vissza fordítom a fejem a tv képernyője felé, s belemarkolok a kukoricába majd az egyészet a számba tömöm.

Öt óra környékén végül úgy döntök, hogy ideje haza mennem, amiről a fiúknak is szólok.

-Srácok azt hiszem én megyek.-állok fel.

-Ne máár!-szólalnak fel egyszerre, amin elmosolyodok.

-De muszáj mennem, ma még George-al sem beszéltem.-mondom.-Különben is holnap úgyis találkozunk!-teszem hozzá, hogy kicsit felvidítsam őket, ne legyenek szomorúak azért, mert elmegyek.

-Rendben. Azt úgy sem úszod meg!-kacsint rám Zayn.

-Eszem ágában sincs.!-mosolyodok el a mai nap már nem is tudom hányadjára.-Srácok kérhetnék egy szívességet? Valamelyikőtök haza dobna?-kérdezem.

-Persze, majd én elviszlek.-áll fel Louis, hálás pillantást vetek rá.-Mehetünk?-kérdezi, miután elköszönök a fiúktól.

-Mindjárt, csak előtte elköszönök Harrytől.-mondom, majd megsem várva válaszukat kopogok be az ajtaján. Válasz nem érkezik, de nem adom fel hanem óvatosan benyitok hozzá. Már épp megszólalnék, mikor észreveszem, hogy az ágyán fekszik lehunyt szemekkel és halkan szuszog. Annyira aranyosan fest. Csendesen az ágyához megyek, majd ügyelve arra, hogy ne ébresszem őt fel nyomok egy puszit az arcára, aztán visszamegyek a fiúkhoz.

-Mehetünk. Sziasztok!-intek egy utolsót a három fiúnak, ezt követően pedig elhagyjuk a a lakosztályt majd rövidesen a hotelt is. Azzal a kocsival megyünk, amivel Harry hozott el. A útközben nem igazán beszélgetünk, helyette Lou bekapcsolja a rádiót, és azzal együtt énekel.

-Valójában mi volt a baja Harrynek?-bukik ki belőlem a kérdés. Louist látszólag meglepi a kérdésem, mert egy pillantra lefagy, de aztán mintha mi se történt volna próbál lazaságot mutatni.

-Már mondtam fájt a feje.

-Louis! Nagyon jól tudod, hogy ezzel engem nem tudsz megvezetni!-közlöm vele a tényeket.

-Jól van, igazad van, más miatt volt olyan amilyen.

-De mi miatt?

-Öö.. ezt inkább vele beszéld majd meg!-motyogja zavartan. Itt fel is adom a próbálkozást, mert úgy sem tudnék mást kiszedni Louisból, ráadásul pár perccel később már a házunk elé is érünk.

-Köszi, hogy elhoztál.-mosolygok rá köszönetképpen.

-Nincs mit. Akkor majd holnap találkozunk! Ha gondolod a fiúkat is elhívhatod.

-Rendben, majd megkérdezem őket. Szia!-köszönök el, aztán megvárom míg elhajt, majd bemegyek a házba.

-Sziasztok!-köszönök hangosan, közben pedig kilépek a cipőmből. Válasz nem érkezik ezért a nappaliba sétálok, mivel ott nem találkozok senkivel, ezért tovább megyek a konyhába, viszont ott sem járok nagyobb szerencsével. Vállat rántok hát és a szobámba sétálok. Beérve az ágyamig meg sem állok. Nagy sóhaj közepette elnyúlok rajta. Nem tudok másra gondolni, csak Harryre. Mi lehetett a baja? Nem tudok rájönni. Picit még haragszom is rá, mert nagyon rosszul esett, hogy egész este ki sem mozdult a szobájából. Pedig éppen ő volt az aki annyira erőltette ezt a tálálkozót. Épp ezért sem értem, mért volt olyan. A plafon bámulása közben sem jutok egyről a kettőre, így végül inkább a zsebemből előkotrom a telefonom. Feloldom a billentyűzárat, s elmosolyodok mikor felvillan a háttérképem, amit nem olyan rég állítottam be. George és én vagyunk rajta, miközben átöleli a vállam, én pedig puszit nyomok az arcára. Ezt a képet még ő csinálta a telefonommal egyik este mikor nálunk volt.
Megnyitom a telefonkönyvet és legörgetem a listát, majd egy névnél megállok. Hosszú percekig csak bámulom és gondolkodom. De végül inkább csak visszagörgetek, majd egy másik névnél rányomok a hívásra. Néhány csörgés után fel is veszi.

-Szia!

-Át tudnál jönni?-kérdezem, egyből a közepébe vágva. Szükségem van valakire akivel tudok beszélni.

-Két perc és ott vagyok.-mondja, majd választ sem várva kinyomja. A készüléket egyszerűen magam mellé dobom, és várok. Rövid időn belül a léptek ütik meg a fülem, majd George ront be a szobámba.

-Siettem ahogy tudtam, mi a baj?-ül le mellém kissé ziláltan, és aggódóan. Elmosolyodok rajta. George hihetetlenül jó barát, kétség sem fér hozzá!
Elmesélek neki mindent, ami ma délután történt.

-..és nekem ne akarják beadni, hogy fájt a feje és azért rohant úgy el, ráadásul ezután már ki sem jött a szobájából.-fejezem be.

-Hú, figyelj! Mit is mondtál mit csináltatok mielőtt Harry furcsán kezdett el viselkedni?-kérdezi.

-Beszélgettünk. A fiúk megkérdezték, hogy mi történt mostanában velem. Mire mondtam nekik, hogy az időm nagy részét veled tőltöttem, és azt hiszem ez után lett olyan.-gondolkodom el, majd Georgre nézek. A szemében egyből látom, hogy ő már kezdi kapisgálni mért is változott meg olyan hirtelenjében Harry viselkedése.

-Katelyn, nem lehet, hogy Harry féltékeny?-hangoztatja, amire éppen gondol. Először nem akarom elhinni, amit mondott. De aztán eltöprengek a feltételezésén. Lehet benne valami. De mért lenne Harry féltékeny Georgera? És ekkor leesett. Hiszen ő nem tudja, hogy Georgeal csak barátok vagyunk. Lehetséges, hogy azt hiszi ő az új pasim. Jézusom, hogy erre eddig mért nem gondoltam.-túrtam a hajamba.

-Igazad van, ez mindent megmagyaráz!-nézek rá.-De attól még nem kellett volna így viselkednie. Egyszerűen csak meg kellett volna kérdeznie, hogy te kim vagy, nem pedig besértődni és egész este tojni a fejemre.-mondom bosszúsan.

-Lehet, de azért őt is meglehet érteni.-fürkészi az arcomat nagy barna szemeivel.

-Jó de akkor is. Olyan mint egy kisgyerek!-forgatom meg a szemeimet.

-Egy szerelmes kisgyerek.-javít ki George mindentudóan mosolyogva. Meglepetten kapom rá a tekintetem. Ezt vajon honnan vette? Mindegy nem akarok erről többet beszélni, ezért inkább elterelem a témát.

-Egyébként nem tudod merre vannak a bátyámék?-kérdezem.

-Ügyes!-mosolyodik el. Rögtön levágta, hogy ezt csak tématerelésnek szánom, de szerencsére nem feszegeti tovább a témát.-Különben valamilyen interjúra mentek.

-Jó, hogy szóltak tényleg..Nem nézünk meg valami filmet?-kérdezem végül.

-De, de most én választok!-pattan fel és a laptopommal tér vissza.

-Nem, a múltkor is te választottál!-háborodok fel.

-Ja, tényleg.-röhög fel.-Mindegy akkor is én választok.-ölti ki rám a nyelvét. Komolyan mint egy ötéves.!

-Csak hiszed.-ugrok rá. Mázli, hogy még ez előtt félre tette a laptopom különben még valami baja esett volna. Így vette kezdetét egy hosszú párnacsata.
Végülis a filmnézésből semmi sem lett, viszont annál jobban éreztük magunkat. Rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Hála Georgenak ismét sikerült egy picit elfelejtenem a problémáimat. Harry viselkedésével pedig ráérek később is foglalkozni. Holnap úgy sem kerülhetem el a találkozást vele..

Hogy tetszett? Tudom nem lett valami hosszú. A jövőben szerintem ehhez hasonló hosszúságú részekkel érkezem majd, hogy gyakrabban hosszasak fejezeteket. Kommizatok, pls! :) 10 komi után pedig érkezik majd a folytatás!

2013. június 24., hétfő

FONTOS!

Sziasztok! Nem még nem a résszel jöttem, de azért kérlek benneteket, hogy olvassátok el ezt a rövid bejegyzést, köszönöm! Na szóval tegnap olvastam több blogon is, hogy megszűnik a Google Reader. Először fogalmam sem volt róla, hogy az mi, ezért utána olvastam. Megtudtam, hogy ez az, amivel látod a bloggerben a követett blogok friss bejegyzéseit, illetve ha van saját blogod, akkor ha ez megszűnt eltűnnek a rendszeres olvasóid! Viszont ha regisztrálsz bloglovin'-re ott láthatod azoknak a blogoknak frissítéseit, amiket követsz! Bővebb információkat ITT találtok!

Én már csináltam a blogjaimnak bloglavin'- os oldalt ITT be is tudjátok követni!

Ui: A rész készülőben van, és a napokban felkerül. Már lehet, hogy holnap, de nem ígérek semmit! :P

 Puszi: Jenny ♥

2013. június 9., vasárnap

25.fejezet

Sziasztok!
Rettenetesen sajnálom ezt a két hónap kimaradást! Tudom kötelességem lett volna legalább szólni róla, hogy meddig nem hozok új részt. De ezt a mai napig még magam sem tudtam. Mint már említettem nagyon sok dolog közbe jött és megmondom őszintén kedvem sem igazán volt írni, azonban a szünet közeledtével sok időm lesz és újból rendszeresen hozom a részeket.
Szeretném megköszönni azoknak akik megvédtek, és tényleg vártak rám, hogy elkészüljek! Nagyon hálás vagyok nektek!♥♥ És ha már itt tartunk, akkor megakarom köszönni a sok kommentet amit az előző fejezethez is kaptam, illetve a több mint 16700 oldalmegjelenítést.♥ 
Jó olvasást a részhez!

 
A szórakozóhelyhez érve a fiúk rögtön ki is pattannak az autóból. Utolsóként követem őket, s George mellett állva besétálunk a klubba. Ez a hely mondhatni egy régi törzshelyünk így a fiúk anélkül tudják jól érezni magukat, hogy esetleg attól kellene tartaniuk, hogy a rajongók vagy újságírók rohanják le őket.
Szokáshoz híven az egyik sarokban lévő boxhoz vesszük az irányt ahol mindig ülünk. Kicsit meglepődünk, hogy senki sem ül ott annak ellenére, hogy a klub dugig van mulató emberekkel. Nem sokkal később választ is kapunk arra, hogy miért volt szabad az asztalunk.

-Sziasztok.-mosolyog ránk Emily.

-Em, szia!-pattan fel a bátyám és megszorongatja a pincérlányt.-Mesélj mi újság, hogy vagy?-rohanja le kérdéseivel Kendall.

-Meg vagyok, köszi. És veletek mi van? Hallottam most ért véget a turnétok. Milyen volt?-faggatja a fiúkat őszinte érdeklődéssel, a fiúk pedig egymás szavába vágva kezdenek el mesélni. Gondolom nem értitek, hogy tudnak vele ilyen közvetlenek lenni. Ez egyszerű Emilyt nagyon régóta ismerik és mindig is nagyon jól kijöttek egymással.

-Egyébként számítottunk ám rátok, ezért sem adtuk ki az asztalotokat.-mondja Emily, amivel választ is ad mindannyiunknak a fel nem tett kérdésre. Kedves mosollyal néz végig rajtunk, aztán tekintete megakad a mellettem lévő srácon.

-Jaj tényleg, ti még nem ismeritek egymást.-esik le a tantusz.-Em ő itt George, George ő pedig Emily.-mondom. Mosollyal üdvözlik egymást aztán Emily körbe fordulva kérdezi meg, hogy mit szeretnénk inni. Egyenként elhadarjuk neki, aztán ő már el is megy, Kendall és James pedig vele mennek, hogy segítsenek a lánynak.

-Láttátok?-vigyorog ránk szüntelenül Carlos, amit nem tudok hová tenni.

-Micsodát?-kérdezem meg végül értetlen arckifejezéssel.

-Kendall még mindig teljesen bele van zúgva Embe.-magyarázza teljes meggyőződéssel.

-De hát az már olyan régen volt..-mondom elgondolkozva.

-Hé, engem is beavathatnátok!-szól közbe George. Jaj tényleg, ő semmiről sem tud, hiszen ez már nagyon régi sztori.

-Kendall és Emily két éve majdnem jártak, de aztán az állandó koncertek, turnék miatt, nem lett belőle semmi. Egyikük sem szeretett volna távkapcsolatot.-előz meg a válasz adással Logan. Tekintetem rávezetem. Pillantásunk találkozik, halványan elmosolyodok, amit viszonoz. Hatalmas kő esik le a szívemről tudván, hogy már nem haragszik rám, legalábbis annyira nem mint legutóbbi találkozásunkkor. Időközben a többiek is visszatérnek de ezúttal Emily nélkül.

-Emilyt hol hagytátok?-kérdezi Carlos felváltva nézve a srácokra.

-Lejárt a műszakja, azt mondta átöltözik aztán csatlakozik hozzánk.-válaszol James miközben mindegyikünk elé leteszi a rendelését, majd vigyorogva meglöki Kendall vállát. Bátyámra nézve azonnal feltűnik, hogy mennyire zavarban van.

-Óhó, azt hiszem a mi kis Kendallünk szerelmes.-vigyorog megállás nélkül Logan.

-Mi? Nem dehogy!-vágja rá, talán kissé túl gyorsan ahhoz, hogy bárki is elhiggye. Ez neki is feltűnik így csak megadóan lehuppan Carlos mellé.-Ennyire látszik?-pillant rám.

-Eléggé.-válaszolok mosolyogva. Kendall pedig lehajtja a fejét.

-Na mi ez a szótlanság srácok?-érkezik meg társaságunk hiányzó tagja, Emily.-Kendall minden oké?-hibáz rá kapásból, nem hiába ismerik egymást már jó ideje.

-Persze.

-Szuper, akkor menjünk táncolni.-ragadja meg bátyókám kezét.-Gyertek ti is.-mosolyog ránk. Egy emberként állunk fel és követjük őket a tömegbe. Majd körben állva táncolni kezdünk. Mosolyogva figyelem a fiúk hülyéskedését miközben a zene ritmusára mozgatom a testem. Néha összemosolygok Emilyvel, mikor feltűnik Kendall mennyiszer bambul el őt nézve. Ezt persze Em is észre veszi. De úgy tűnik egyáltalán nem zavarja, sőt inkább örül neki. Azt hiszem számára sem közömbös az én testvérem.

Az est további része szokáshoz híven jól telik. Önfeledten mulatnak a srácok is. Végre kiengedhetik a gőzt a sok munka után. Jó látni ahogy felszabadulnak és jól érzik magukat. Emily végig velünk marad. Sokat beszélgetünk, mesél mik történtek vele mióta utoljára találkoztunk. Az üres poharak sorra gyűlnek az asztalon, amiért most az egyszer nem szólok a srácoknak had érezzék csak jól magukat.

-Katelyn én úúgy szeretleek tééged-huppan le mellém kissé spicces állapotban Carlos.

-Én is szeretlek téged.-válaszolok nevetve és próbálom lehámozni magamról a karjait. Amint ez sikerült magára hagyom Carlost egy koktél társaságában, én pedig a mosdóba indulok. A helyiségbe érve összefutok Emilyvel, aki épp a sminkét igazítja a tükörben. Amint megpillant küld felém egy mosolyt, biccentek egyet felé aztán az egyik fülkébe megyek. Emily megvárja míg végzek, gyorsan kezet mosok majd én is megigazítom a sminkem.

-Milyen a buli? Jól érzed magad?-kérdezi kedvesen.

-Ahhoz képest, hogy el sem akartam jönni, jó.-válaszolok.

-Hogy hogy?

-Nem igazán volt kedvem jönni, de a fiúk rá dumáltak. Mernék is nekik nemet mondani.-poénkodom, Em pedig felnevet.-Ha már a fiúknál tartunk..

-Már előre félek.-nevet fel kínosan.

-Mi van Kendallel?

-Hogy érted?-kérdezi. Ám nagyon jól tudja, hogy mire értem csak az időt próbálja húzni.

-Tudod jól! Még mindig bejön?-kérdezem, mire zavartan beletúr a hajába.

-Ajj, muszáj erről beszélnünk? Annyira kellemetlen ez az egész. Te mégis csak a húga vagy és..-beszél összevissza.

-Nyugi, barátok vagyunk, nem?

-De igen, csak.. Szerinted én még mindig tetszem neki?-pillant rám választ várva.

-Persze! Nem hiszem el, hogy nem vetted észre mennyire zavarban van a közeledben.-mondom hitetlenül.

-Feltűnt, de azt hittem azért mert régen végül is majdnem jártunk s most furcsa újra találkoznunk.-vallja be.

-Biztosíthatlak, hogy még mindig totál oda van érted.-simítok kedvesen végig a karján.-És már nem azért, de úgy látom téged sem hagy hidegen.

-Hát nem..-mondja, mosolyogva nyugtázom, hogy megint igazam lett.
Arca pirosságából is látom mennyire zavarban van ezért inkább békén hagyom szegényt.

-Na de menjünk a fiúk már biztos keresnek minket.-csak bólint egyet aztán vissza is indulunk. Emily után haladok át a tömegen, de időközben valaki elkapja a karom és magához húz.

-Mit csinálsz?-próbálom eltolni magamtól, de tekintve, hogy erősebb nálam nem nagyon járok sikerrel.

-Hiányoztál kicsim, szeretlek.-suttogja a fülembe miközben szorosan ölel magához.

-Logan engedj el, kérlek!-kérlelem, közben a karjait feszegetem le magamról.

-Katelyn szeretném ha újra kezdenénk.-néz a szemembe könyörögve.

-Ezt már megbeszéltük.-nézek rá és mellkasánál fogva tartom a lehető legtávolabb magamtól, de a kezeit még így sem hajlandó levenni a derekamról.

-De én nem tudlak téged elfelejteni, szükségem van rád.-simítja meg az arcomat. Összeszorul a szívem meggyötört hangja hallatán.

-Részeg vagy!-rázom meg a fejem. Könnyebb ezzel áltatni magam, így nincs annyira bűntudatom, amiatt ahogy bántam vele.

-Lehet de attól még ez az igazság. Adj még egy esélyt kérlek. Induljunk tisztalappal. Elfelejtem, hogy megcsaltál, csak legyél ismét a barátnőm.-húz közelebb magához, érzem ahogy a szemeim könnyekkel telnek meg, majd az első könnycseppek lefolynak az arcomon.

-Logan..-kérem megtörten, hangom elcsuklik, torkomban érzem, ahogy a sírás fojtogat.

-Hé minden oké?-jelenik meg mellettünk George. Logant meglepi a hirtelen jött hang így enged a szorításán én pedig kibújok a karjai közül.

-Persze.-válaszolom, habár teljesen felesleges hiszen könnyeim nem ezt mutatják.

-Katelyn kérlek gondold meg.!-szólal meg ismételten Logan, majd egy utolsó kérlelő pillantást vet rám aztán eltűnik a tömegben.

-Jól vagy?-simítja meg a kezem George. Ránézek és csak megrázom a fejem. Fölösleges lenne hazudnom neki, mivel úgy sem hagyna békén míg nem mondom el neki az igazat.-Haza menjünk?-kérdezi, válasz helyett csak bólintok egyet. George a kezemnél fogva húz maga után. Én olyannyira elveszek a gondolataimban, hogy már csak arra eszmélek fel, hogy kilépünk az épületből a - bentihez képest - hűvös levegőre. Csendben egymás mellett sétálva indulunk el haza. Jobb is hogy nem kocsival tesszük meg az utat mert így legalább kicsit kiszellőztetem a fejem.-Mit csinált? Bántott?-kérdez rá.

-Nem dehogy!-vágom rá rögtön. Lehet, hogy most egy picit elvetette a sulykot, de Logan képtelen lenne bántani engem. Ő nem épp egy erőszakos ember, eddig is csak egyetlen egyszer láttam verekedni, mikor Harryt bántotta..

-Akkor?-ösztönöz a folytatásra.

-Könyörgött hogy kezdjük újra. De nem tehetem, én már nem szeretem úgy. Sokkal inkább tekintek rá már barátként, vagy épp testvérként.-magyarázom, George pedig figyelmesen hallgat.-Annyira rossz ez az egész. Én tényleg sajnálom amit tettem vele, és szörnyű érzés tudni, hogy miattam szenved. Én sohasem akartam neki fájdalmat okozni, de mégis megbántottam. Pedig ő az egész kapcsolatunk alatt feltétel nélkül szeretet és sohasem bántott meg. Erre én megcsalom őt a háta mögött. Szörnyű ember vagyok!-kész vége itt törik el a mécses és elsírom magam.

-Ez egyáltalán nem igaz.! Jó tény hogy hibáztál, mikor megcsaltad a barátodat. De az emberek követnek el hibákat amikből később tanulnak. Ettől még nem vagy szörnyű ember!-vigasztal George. Kedves szavaival próbál belém lelket önteni amiért rendkívül hálás vagyok neki. Kétségkívül ő legjobb barátom, még ha nem is ismerem őt olyan hosszú ideje!

-Köszönöm.-motyogom szétsírt szemekkel.

-Na gyere ide!-tárja szét a karjait, mire szorosan bújok hozzá.-Használd kim mert nem mindennap ölelgethetsz egy ilyen jó pasit.-közli viccesen, mire akaratlanul is felnevetek és már csak azért is szorosabban ölelem körbe a karjaimmal.-Na jó azért most már elég lesz!-próbál eltolni magától.

-Te mondtad, hogy használjam ki a helyzetet, szóval azt teszem.-folytatom a hülyéskedést. Tekintetünk találkozik és mindkettőnkből kitör a nevetés.

-Na végre! Itt van az igazi Katelyn.-löki meg vigyorogva a vállam. Az út további része már jobb hangulatban telik. Hála Georgenak sikerült rövid időn belül visszanyernem a vidámságom, és túllépnem a nem rég történteken. Többet már nem beszélünk az imént történtekről, de magamban eldöntöm, hogy megpróbálom elfelejteni. Remélem Logan sem fog rá emlékezni, az sokkal megkönnyíteni a dolgot. Csak most kaptam vissza a barátságát, nem szeretném már is elveszíteni.

Házunkhoz érve még egyszer megölelem Georget, majd miután elköszönünk egymástól haza indul, de a kapuban még megtorpanok és utána szólok.

-A fiúk tudják hogy eljöttünk?

-Csak egy kérdés, te hol jártál mikor elköszöntünk tőlük?-vigyorog rám, majd egy bocsánatkérő mosolyt ereszt felém.-Nyugi tudják, de nem mondtam nekik semmit se, arról, hogy mért akartál haza jönni.

-Köszi.-hálálkodom ismét. George csak legyint, aztán már át is fut a út másik oldalára, én pedig halkan kinyitom a bejáratiajtót, kibújok a cipőmből aztán a lehető legóvatosabban, hogy véletlenül se ébresszem fel anyát indulok fel a szobámba. Fáradtnak érezem magam így csak gyorsan átveszem a ruhámat egy rövidnadrágra és egy hosszabb pólóra, aztán bedőlök az ágyba. Szinte azonnal le is csukódnak a szemeim.

***

Reggel telefonom csörgése riaszt fel szép álmaimból. Nyűgösen továbbra is csukott szemekkel kezdek el tapogatózni az éjjeliszekrényen, de nem lesz meg így kénytelen vagyok kinyitni a szemem és a készülék keresésére indulni. Hunyorogva nézek körbe a szobában. A függöny nincs behúzva, így szabad út a napsugaraknak. A telefont sehol sem látom, de a csörgés továbbra sem akar megszűnni úgyhogy kimászok az puha, meleg ágyamból s felforgatom a szobát utána. Hosszas kutatás után megtalálom a kistáskámban, amit tegnap este vittem magammal. Így utólag belegondolva logikus lett volna ezzel kezdeni a keresést. Mindegy. Előveszem a telefont. Az első ami szemet szúr a képernyőre pillantva, hogy már fél egy is elmúlt (hát jó sokáig aludtam az biztos), a második, hogy Harry az, aki ilyen kitartóan hív. Apró mosollyal az arcomon fogadom el a hívást, s lehuppanok az ágyra.

-Szia! Azt hittem már soha sem veszed fel.-játssza a sértődöttet, mire felnevetek.

-Bocsi csak nem találtam a telefonom.-magyarázom meg.

-Aha, jó kifogás.-feleli és szinte látom magam előtt ahogy szemtelenül vigyorog.-Vártunk tegnap, de nem jöttél.-tér rá hívásának valódi okára.

-Ó!-csapok a homlokomra. Basszus teljesen elfelejtettem, hogy áthívott a szállodájukba, hogy találkozhassak a fiúkkal.-Ne haragudj Harry, teljesen kiment a fejemből.!-sajnálkozok.

-Nem gond, csak legközelebb szólj ha már nincs ránk időd.-válaszolja, mire még a vér is megfagy az ereimben.

-Ez nem igaz! Igen is van rátok időm, szívesen átmentem volna, csak elfelejtettem. Sajnálom.-hadarom, a vonal másik feléről pedig Harry kuncogása hallatszik. Nekem pedig rögtön leesik, hogy csak megviccelt az imént.-Hülye! Ez nem volt szép!-duzzogok.

-Jól van bocsi, nem hagyhattam ki.-nevet továbbra is, amitől a lepkéim újra felélednek a gyomromban. Üdv ismét!-Ma délután ráérsz?

-Persze. Csak mond meg melyik hotelben vagytok és oda megyek.

-Majd elmegyek érted. Kettőre ott vagyok.

-Csak ne késs.-fenyegetem meg játékosan.

-Nem szokásom, ilyen szép lányokat megvárakoztatni.-mondja, aztán bontjuk a vonalat. Szívem hatalmasat dobban e szavak hallatán. Mosolyogva dobom le a telefont az ágyra, majd a fürdőbe megyek és beállok a zuhany alá. Gyors fürdés után felöltözöm. Egy sima melegítő nadrágot és egy laza felsőt veszek fel, a hajamat pedig egyszerűen átfésülöm és kibontva hagyom.

-Reggelt.-sétálok le a nappaliba ahol a fiúk tévéznek. Egytől-egyik látszik rajtuk a másnaposság. 

-Tudod te mennyi az idő?-fordul felém drága bátyám.

-Igen tudom. Nekem ez még reggel.-jelentem ki. Választ viszont már nem kapok, mivel a srácokat sokkal inkább köti le a tévében leadott sorozat, minthogy velem foglalkozzanak. Magukra is hagyom őket, mivel a gyomrom hangos korgással jelzi, hogy táplálékra van szüksége, amit meg is adok neki egy tál müzli személyében. 

-Katelyn.-Logan hangjára kapom fel a fejem, kérdő pillantásokkal illetem.-Szeretnék elnézést kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Szörnyen röstellem, remélem nem haragszol rám.-szavai hallatán óriási megkönnyebbülést érzek.

-Felejtsük el!-mondom, mire egy őszinte mosolyt villant rám, majd helyet foglalva mellettem ő is enni kezd.

-Szeretném ha tudnád, hogy ezentúl is fontos nekem a boldogságod és ha ehhez a boldogsághoz az kell, hogy Harryvel legyél. Akkor legyen!-az ámulattól majd lefordulok a székről. Hogy lehet valakinek ennyire jó szíve? 

-Köszönöm. És Logan hidd el meg fogod találni azt a lányt aki majd boldoggá tesz téged, mivel nálad kedvesebb fiút keresve sem talál az ember.-nézek rá valódi köszönettel. 

***

-Húgi téged keresnek!-kiált fel Kendall. Utoljára végig pillantok a tükörképemen. Örömmel nyugtázom, hogy egész normálisan festek a szaggatott farmeremben és a rózsaszín felsőmben. Hajamat kezemmel még gyorsan eligazgatom, aztán a fejembe húzom a rózsaszín-fekete fullcapem, majd lesietek a lépcsőn. Az ajtóban még gyorsan belelépek a pólómhoz színben egyező vans cipőmbe, ezt követően hamar elköszönök a fiúktól és már be is szállok Harry autójába.

-Csini vagy.-jegyzi meg miközben beindítja az autót.

-Köszi.-motyogom és a hajamat kezdem el piszkálni zavaromban, és csak remélni merem, hogy nem tűnik fel neki.

-A fiúk már nagyon várnak. Rettentően hiányoztál nekik.-állítja, ami elképesztően jól esik, és őszintén szólva nekem is borzasztóan hiányoztak az elmúlt időben. Alig várom, hogy odaérjünk hozzájuk.


Hát ez lenne az új rész. Remélem nem okoztam vele csalódást, ha már ennyit kellett rá várnotok.:| Az új rész 10 komment után, valószínűleg szombaton kerül majd fel. Sok puszi: Jenny.♥
Ui: A napokban a másik blogomra is fel kerül az új rész!:)