14.fejezet

Sziasztok itt van az új.
Köszönöm az eddigi komikat. Sokat jelentenek! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is.
 Nem lett valami nagy szám. De azért remélem a vége majd kárpótol benneteket.^^
Jó olvasást hozzá! 

3-4 komi után hozom az újat. Puszi: Jenny♥

-Srácok. Hahó már nem kapok levegőt!-szólalok meg egy kis idő után. A fiúk teljesen összeszorítanak középen.

-Bocsi.-szólal meg Lou és elengednek.

-Nem gond.-mosolygok rájuk.

-Na és most mit csináljunk?-fekszik el a kanapén Zayn.

-Szépen felemelitek a seggeteket, bementek Harryhez és kibékültök! Addig ne is lássalak benneteket, amíg nem lesz minden újra happy!-mondom ellentmondást nem tűrően.

-Igen is!-tiszteleg Louis játékosan, majd fel pattannak egytől egyig és besietnek a szobába. Jó tudni, hogy ilyen ijesztő vagyok.-gondolom és bemegyek az ideiglenes szobámba. Fáradtnak érzem magam ezért egyszerűen csak befekszem az ágyamba. Megigazítom fejem alatt a párnát, majd lehunyom a szemem. Nem is kell sok, hogy az álmok ismét magukba szippantsanak. 

/Harry szemszöge/

Épp a szobámban üldögélek egyedül, amikor Katelyn beront.

-Miattam vagy rosszban a srácokkal. Szóval elmondom nekik.-támad le amint belép a szobájába. Kérdőn pillantok rá.

-Mi? De hát mért?-ülök fel az ágyban.

-Mert bűntudatom van amiatt hogy ilyen most a kapcsolatotok.-mondja, de nem néz rám. Értetlenül bámulok rá. De ő továbbra sem hajlandó rám nézni. Néhány percig még áll ott egy helyben, de mire bármit is mondanék kiviharzik a szobából és én ismét egyedül maradok a gondolataimmal. Tehetetlenül dőlök vissza a párnák közé. 

Vajon mért ilyen fontos Katelynnek, hogy a srácokkal ne legyen rossz a viszonyom? Talán titkon legbelül ő is érez irántam valamit? Nem biztos, hogy nem. Hiszen ő Logannel jár és őt szereti, nem pedig engem.. De mégis hagyta, hogy megcsókoljam illetve utána ő maga volt az aki megtette. Néha viszont rendkívül furcsán viselkedik. Nők.. kiismerhetetlenek.-sóhajtok fel, miután rájövök, hogy teljesen értelmetlen ezen gondolkodnom úgysem fogok rájönni a válaszra.

Nem tudom meddig gondolkodtam. Az egészben végül az zavart meg, hogy a fiúk szinte rám törték az ajtót. Hát igen nem erősségük a kopogás. Erre rá kellett jönnöm mióta egy házban élünk.

-Sajnáljuk Harry!-szólalnak meg kísértetiesen egyszerre.

-Igen. Bocs, hogy így viselkedtünk veled. Egyszerűen csak szarul esett, hogy nem mondtad el nekünk mitől voltál ilyen lehangolt mostanában. Azt hittük, hogy nem bízol meg bennünk és ezért hallgatsz.-néz rám bocsánatkérően Liam. Épp szólásra nyitom a szám, hogy elmondjam, hogy nem haragszom rájuk, de vissza is csukom, mert Niall folytatja.

-De most már tudjuk, hogy mi volt a baj. Katelyn mindent elmondott. Szóval bocs hogy ilyen szemetek voltunk veled.-ül le mellém Niall és közben a padlót fixírozza.

-Ugye nincs harag Harold?-kérdezi komolyságot tettetve Louis. 

-Ha még egyszer Haroldnak hívsz akkor lesz!-pirítok rá Loura. Utálom ha így hívnak. Louis ezt jól tudja, és imádja ezzel húzni az idegeimet.

-Értettem, Harold!-vigyorog rám Lou elégedetten, hiszen sikerült felhúznia. Azonnal felpattanok hogy a nyomába eredjek ő pedig nevetve szalad előlem a szobában körbe körbe.

-Végre minden a régi.-sóhajt fel Zayn, majd Liammel közénk állnak, hogy leállítsanak minket. Niall csak röhögve fetreng az ágyon miközben mi játékosan verekszünk Louval. 

Miután megunjuk a baromságokat. Vagyis igazából miután drága Louis teljesen lefáraszt minket a hülye vicceivel, úgy döntötünk hogy megnézünk egy filmet. Gondoltam megkérdezem Katelynt, hogy van e kedve csatlakozni hozzánk, ha már volt olyan kedves és kibékített minket a srácokkal. Így amíg a fiúk a DVD-k között válogatnak, addig én átballagok a tőlem nem messze lévő szobába. Bekopogok, viszont nem érkezik válasz ezért benyitok. Az ágyon ott alszik ő. Édesen szuszog miközben a haja az arcába lóg. De ő még így is gyönyörű. Nem bírom ki, hogy ne menjek közelebb hozzá. Lefekszem vele szembe és nézem ahogyan nyugodtan alszik a mellkasa egyenletesen fel-le emelkedik. De a kezdeti nyugodtsága hamar eltűnik. Ide-oda kezd forgolódni és motyog álmában, de sajnos nem tudom kivenni, hogy mit mond. Végül lefolyik egy könnycsepp az arcán.

/Katelyn szemszöge/

Rendkívül furcsa álmom van. Azt álmodom, hogy Logannel járok, viszont titkon Harryvel is együtt vagyok. Erről persze senki sem tud Kendallon kívül, ő is csak azért, mert egyszer rajta kapott bennünket csókolózni. Ám mikor ő megtudja elég rendesen kiakad és elkezd ordibálni velem, hogy azonnal mondjak el minden Logannek vagy ő teszi meg helyettem. Kénytelen vagyok belemenni így félre hívom Logant. Elmondom neki az egészet mire ő felkapja a vizet és üvöltözni kezd, amire a többiek is berohannak a szobába. Ekkor nem tudom, honnan de Logan előránt egy fegyvert és Harry fejéhez tartja. Zokogva könyörgök neki, hogy ne tegye meg. De ő nem hallgat rám és meghúzta a ravaszt. Harry utolsó mondata ez: Örökké szeretni foglak Katelyn!- ebben a pillanatban sül el a pisztoly és Harry holtan esik össze..

-Nee.. Harry!-riadok fel az borzalmas álmomból. Érzem, ahogy az arcomon végig folynak a könnycseppek. Teljesen megdöbbenek amikor kinyitom a szemem és Harryvel találom magam szembe. Nem tudom, hogy kerülhetett ide, de nem is érdekel. Most csak az a legfontosabb, hogy itt van és jól van.

-Hé Katelyn mi a baj?-szólal meg, hangjából tisztán kivehető az aggodalom. Nem mondok neki semmit csak szorosan odabújok hozzá. Tudom, hogy nem helyes, hogy ezt teszem, de az álmom annyira megrémisztett, hogy nem tudom magam visszatartani. Szükségem van az érintésére, hogy megnyugodjak.

-Shh..nyugodj meg nem lesz semmi baj. Bármit is borított ki ennyire nem fog megtörténni ez csak álom volt.-simogatja a hajam közben az ölébe húz és úgy ringat, hogy lecsillapítsa a zokogásomat.

-Annyira szörnyű volt. Harry sohasem akarlak elveszíteni.-mondom ki sírva még mindig az álom hatása alatt.

-Nyugodj meg Katelyn. Nem fogsz elveszíteni.-néz mélyen a szemembe. A pillantása szinte a lelkemig hatol. Megint teljesen elveszek ebben a gyönyörű zöldeskék szempárban. Már csak akkor eszmélek fel, mikor Harry ajkai közeledni kezdenek az enyémekhez. Engedelmesen hunyom le a szemeimet és hagyom, hogy Harry ismételten megcsókoljon. Még ha akarnék sem tudnék ellenkezni túlságosan fontos ő nekem ahhoz.

Na milyen lett? Komizzatok! :) Puszi: Jenny♥