Köszönöm szépen a 13 rendszeres olvasót, és a 211 kommentet, a 19.494 látogatót, és a sok támogatást, nélkületek nem jutottam volna el idáig. Nagyon hálás vagyok nektek. Imádlak benneteket!♥
Jó olvasást! :) Sok puszi: Jenny♥
-Menjünk a fiúk már biztos, hogy csak ránk várnak.-álltam fel továbbra is teljesen zavarban éreztem magam. Holott nem ez volt az első "csókunk" Harryvel, én mégis úgy éreztem, és nem tudtam kezelni a helyzetet, amin Harry jól szórakozott.
-Na látom mégis csak sikerült meggyőzni.-mosolyog rám Niall mikor Harryvel csatlakozunk hozzájuk.
-Hogy vetted rá?-kérdezi Louis.-Én akárhogyan próbálkoztam mindig nemet mondott.
-Hát öö..-érzem ahogy az arcomat elönti a pír.
-Aha értem én.-vigyorog Zayn, aztán összeröhögnek a répa imádóval, ettől csak még jobban zavarba jövök ha az még lehetséges, Harryt viszont egyáltalán nem zavarja a fiúk megjegyzése, mosolyogva figyel engem, mikor találkozik a tekintetünk inkább lesütöm a szemem. Sose éreztem még magam ennyire kínos helyzetben. Nagy mázlimra Liam megment azzal hogy azt kéri induljunk el.
A szálloda előtt összeszedjük a maradék négy srácot, ami nem könnyű mivel egy csapat rajongó veszi körül őket. A helyzeten az sem segít, hogy miután észre veszik az 1D-s fiúkat, csak még jobban beindulnak. Elég sok időbe telik mire mindenki kap közös képet és autogrammot mindegyik fiútól. Amíg a srácok ezzel foglalkoznak addig én leülök a lépcsőre és a telefonom nyomkodom. Unalmamban pedig küldök egy sms-t George-nak.
Mit csinálsz? xoxo Katelyn
Nem telik bele félpercbe se jön is a válasz.
Épp bevásárolok. Mért? xx George
Ha végeztél ráérsz? K
Aha, mért? :) G
A fiúkat körbe vezetem. Nincs kedved jönni? :) K
De, úgyis kíváncsi vagyok már a lovagodra.:D G
Haha, Harry nem a lovagom! K
De igen, viszont most megyek, mert így soha nem végzek, majd találkozunk. Felhívlak ha végeztem, hogy hol vagytok. G
Erre már nem válaszolok neki, telefonom a zsebembe csúsztatom. Felpillantok a fiúkra. Annyira aranyosak ahogy próbálnak mindenkivel beszélgetni is egy kicsit. A rajongók közül többen sírnak, de a mosoly mindegyikük arcáról levakarhatatlan. Elmosolyodok mikor Harryre pillantok. Épp nevet valamin amitől aranyos kis gödröcskék jelennek meg az arcán. Istenem, de aranyos. Talán megérezhette, hogy figyelem, mert felnéz rám, tekintetünk találkozik, majd küld felém egy lélegzetelállító mosolyt, amitől a pillangóim heves táncra kezdenek a gyomromban, arcom pedig ismét lángba borul. Lehajtom a fejem és a cipőm kezdem el kémlelni. Áldom magam amiatt, hogy reggel vettem fel sapkát, mert ennek hála más nem láthatja az arcomat, így nem kell magyarázkodnom sem.
Nagyjából egy óra múlva már csak néhány lány marad a fiúkkal. Miután az ő kívánságaikat is teljesítették, a fiúk odajönnek hozzám.
-Phú.-huppan le mellém Carlos, fejét pedig a vállamra hajtja.
-Na mi az ennyire elfáradtatok?-kérdezem mosolyogva.-Pedig még csak el sem indultunk.
-Mi lenne ha ma csak egy kisebb kört tennénk itt a környéken, aztán mondjuk megnéznénk valami filmet nálunk?-dobja fel az ötletet Liam. A srácok egy percig sem haboznak rögtön bele mentek, nekem esélyem sincs ellenük, pedig én szívesen sétáltam volna a városban.
-Lusta banda.-összehúzott szemekkel nézek rájuk, de végül elnevetem magam.
-Nem is vagyunk lusták.-mondják egyszerre Zayn kivételével. Mire a felzselézett hajú fiúra pillantok.
-Mi az? Én az vagyok és büszke vagyok rá.-válaszol fel nem tett kérdésemre, belőlem pedig kitör a nevetés.
Nem voltunk távol egy órát sem, de a fiúk már ki vannak purcanva mire visszaérünk a szállodához.
A one direciton lakosztálya hatalmas, ahogy az U alakú kanapé is a nappaliban így mind kényelmesen elférünk.
-Mit nézünk?-dobom le magam Louis mellé. Választ nem kapok, a fiúk elkezdenek válogatni a különféle dvd-k között, végül közös beleegyezéssel kiválasztanak egyet. Várunk még egy picit míg Niall és Harry visszaérnek a konyhából a pattogatott kukoricával. Több tállal hoznak, két embernek jut egy. Liam elindítja a filmet. Mire észbe kapok Harry huppan le mellém. Nem kicsit lepődök meg rajta. A tálat az ölembe rakja, mire ránézek. Rám mosolyog, karját mögöttem a kanapé támláján pihenteti. Elég közel is ül, ami miatt csak még jobban feszélyezve érzem magam. Nem is ismerek magamra eddig még soha nem voltam ennyire zavarban, mint Harryvel mostanában. Valószínű, hogy az alakuló kapcsolatunk miatt van. Mert kétségkívül alakul valami kettőnk közt. Tagadhatatlan hogy örülök neki, de emellett félek is, hogy valami rossz dolog történik majd, mondjuk jön egy másik lány és közénk áll. De mért is gondolkodok ilyenen?
A film felénél sem járunk amikor megcsörren a telefonom. Előhúzom a zsebemből, majd egy pillantást vetek a kijelzőre. George mosolygós képe villog rajta. Basszus teljesen kiment a fejemből, hogy megbeszéltük csatlakozik hozzánk. Felpattanok a konyhába sétálok, majd felülök a pultra.
-Bocsi.-szóltok bele köszönés nélkül.-Teljesen kiment a fejemből.
-Nem gond. Most hol vagytok?-kérdezi.
-A srácok szállodájában filmet nézünk. Nem jössz ide?
-Áh nem hiszem. Igazán nem akarok zavarni..
-George fejezd be! Egyáltalán nem zavarsz majd. Különben is te mondtad, hogy megakarod ismerni a lovagomat.-idézem fel az sms-ben említett becenevet, ami Harryt takarja.
-Na mi az? Mégis csak a lovagod?-nevet fel, én csak a szemem forgatom.
-Nem. Talán. Hagyjuk!-beszélek összevissza, ő pedig csak tovább nevet. Aranyos nevetésétől mosolyognom kell.
-Mindegy. Mondd a címet és megyek.-mondja végül. Gyorsan elmondom neki a szálloda címét, aztán visszamegyek a fiúkhoz, s elfoglalom az eddigi helyem Harry mellett.
-Srácok ha nem gond áthívtam egy barátomat.
-Dehogy gond.-mosolyog rám Liam kedvesen. Ezután nem beszélünk többet, hanem a filmre koncentrálunk egészen addig míg George meg nem érkezik.
-Szia.-ölelem meg.
-Látom összeöltöztünk.-jegyezi meg mosolyogva, mivel az ő fején is egy sapi díszeleg, csakúgy mint az enyémen.
-Úgy tűnik.-mosolygok, majd a karjánál fogva megragadom és a nappaliba húzom.
-Sziasztok.-köszön a fiúknak, akik mind kedvesen üdvözlik.
-Fiúk ő George, George a bátyámékat már ismered, ők pedig Louis, Niall, Zayn, Liam és Harry.-haladok aszerint ahogy ülnek. Mikor Harryhez érek, az arcán csalódottság vélek felfedezni, majd feláll és bemegy a szobájába. A fiúk egy emberként néznek utána majd fordulnak felénk. Ekkor tudatosul bennem igazán, hogy tényleg a féltékenység volt a baja a legutóbb is.
-Menj utána.-lök meg finoman George. Bizonytalanul vezetem végig a pillantásom a srácokon. Egytől egyig biztatóan mosolyognak rám. Még Logan is. Ez elég bátorságot ad hozzá, hogy elinduljak. Igazuk van ideje tisztázni a dolgokat.
-Katelyn!-szól utánam egy hang mire visszafordulok.-Most már igazán összejöhetnétek, mert rossz nézni ahogy szerencsétlenkedtek.-pillant rám vigyorogva Louis. Nem válaszolok ismételten csak a szememet forgatom, rossz szokás le kéne szoknom róla.
Nem szórakozok kopogással mert félő, hogy míg várok a válaszra elszáll a kezdeti bátorságom így rögtön benyitok.
-Mit akarsz?-pillant fel meglepetten, hangjából csak úgy süt a megbántottság.-A barátod nem biztos, hogy örül neki, hogy idebent vagy velem.
-Fejezd be ezt Harry!-nézek a szemébe. Az ágya szélén ül, pont velem szemben, nincs több távolság közöttünk mint egy méter.-Fejezd be a féltékenykedést!-egészítem ki az előbbi mondatom, ha amúgy nem lett volna egyértelmű hogy erre céloztam.-Semmi okod nincs rá.
-Ó tényleg? Akkor azt mégis mire véljem, hogy nem olyan rég még majdhogy nem velem csókolóztál most meg ezt a George-t vagy kit ölelgeted?-veti fel szemrehányóan. Annyira aranyos a féltékenységi rohama, hogy nem bírom visszafojtani az arcomra kiülő mosolyt.-Mi az most meg mit mosolyogsz?-néz rám sértetten.
-Aranyos vagy mikor féltékenykedsz, de mint mondtam semmi okod nincs rá. George csak a legjobb barátom, Harry, és különben is nekem nem rá van szükségem, hanem rád.-világosítom fel, egy pillanatra sem szakítom meg a szemkontaktust, ahogy ő sem. Mondandóm végén hatalmas mosoly terül el jóképű arcán, amitől a gödröcskéi előbukkannak. Egy percig sem tétovázik tovább megragadja a csípőmet, szemből az ölébe ránt, s hosszadalmasan megcsókol. Ahogy ajka az enyémhez ér, reflexszerűen hunyom le a szemeim, s csókolom vissza. Kezeimmel automatikusan göndör hajába túrok, ő pedig derekamnál fogva ölel magához.
-Szeretlek.-mormolja majd ismét nyom egy rövid csókot a számra.
-Én is téged.-mondom, ő pedig magához szorít, arcát a nyakamba fúrja én pedig a haját simogatom. Mindkettőnk képéről levakarhatatlan a mosoly. Ebben a pillanatban annyira boldog vagyok hogy arra nincs is megfelelő szó. Végre elmondtam annak a fiúnak az érzéseimet, akire már hosszú ideje vártam, s egyáltalán nem bántam meg. Inkább csak azt sajnálom, hogy ennyi időbe tellett hogy rájöjjek nekem igen is ő az aki kell, és bármennyire is furcsa, de neki is rám van szüksége.
-Annyira örülök hogy itt vagy. Nem tudod mióta várok már erre.-mondja. Picit eltol magától, de éppen csak annyira, hogy a szemembe nézhessen. Egy kosza tincset a fülem mögé simít, hüvelykujjával pedig az arcomat cirógatja. Nyomok egy puszit a szájára, majd felállok az öléből, mire lebiggyeszti a száját.-Naa. Hová mész?
-Menjünk ki a többiekhez.-nyújtom felé a kezem, amit meg is fog. A segítségemmel feltápászkodik, de nem moccan az ágy mellől.
-Nem akarok.
-Mért nem?-vonom fel a szemöldököm kíváncsian, nehéz visszatartani a kitörni készülő nevetésemet, amit Harry kisfiús viselkedése váltott ki.
-Mert ott nem tehetem ezt meg.-húz magához egy csókra.-Sem ezt.-zár a karjaiba.
-Már mért ne tehetnéd?-húzódok el tőle. Hitetlenkedve mered rám, majd megszólal:
-Ez az jelenti, hogy nem akarod titokban tartani?-Csak bólintok.-Akkor ezek szerint szeretnél járni velem?-kérdezi tétován. Annyira édes a bizonytalansága, de továbbra is tartom magam és komolyan nézek rá.
-Szeretnéd ha szeretnék járni veled?-kérdezek vissza, mire mint valami bólogatós kutya rázza a fejét. Ezen már nem tudok nem nevetni. Nem veszi magára, csak megfogja a kezem, összekulcsolja az ujjainkat, majd a nappaliba vezet ahol a többiek vannak.
-Fiúk Katelyn és én együtt vagyunk.-avatja be őket vigyorogva Harry. A fiúk egyáltalán nem tűnnek meglepettnek.
-Na végre.
-Már ideje volt.-ez és ehhez hasonló mondatok hangoznak el a fiúk szájából.
-Gratulálok gyerekek.-mosolyog ránk kedvesen Liam, ő az aki egyedül normális.
-Én is örülök nektek, de egy dolgot tisztáznunk kell. Harry ha csak egyszer is megbántod a húgomat, akkor nem állok jót magamért.-fenyegeti meg Kendall, mire Harry látványosan nyel egyet. Biztatólag megszorítom a kezét, és nyomok egy puszit az arcára.
-Na akkor, hogy most már minden happy nem nézünk meg még egy filmet?-kérdezi James. Úgy tűnik őket a továbbiakban már nem nagyon foglalkoztatja a dolog, örülnek nekünk, de nem szentelnek ránk több figyelmet. Mivel mindenki belemegy, így Harryvel elfoglaljuk a korábbi helyünket, csak most szorosan egymás mellé ütünk, karját pedig nem a támlán hanem a vállamon pihenteti, én pedig fejemet a vállára hajtom. Ez az a pillanat, amikor azt kívánom bár megállíthatnám az időt. Hiszen itt van velem mindenki aki fontos számomra. A testvérem, a barátaim, a szerelmem. Egyedül csak anya hiányzik innen, más senki. Annyira jó most minden. Utólag vicces belegondolni, hogy valószínűleg ha reggel valaki azt mondja nekem, hogy ma délután minden rendeződik Harryvel és velem, s összejövünk, akkor tuti hogy kiröhögöm, ám most mégis így van. Nem is lehetnék ennél boldogabb. Egyetlen egy dolgot kívánok csak, hogy ez a kapcsolat sokáig tartson, mert jelenleg el sem tudom képzelni az életem Harry nélkül. Túlságosan is fontos ő ahhoz nekem. Nagyon szeretem őt.♥
A film felénél sem járunk amikor megcsörren a telefonom. Előhúzom a zsebemből, majd egy pillantást vetek a kijelzőre. George mosolygós képe villog rajta. Basszus teljesen kiment a fejemből, hogy megbeszéltük csatlakozik hozzánk. Felpattanok a konyhába sétálok, majd felülök a pultra.
-Bocsi.-szóltok bele köszönés nélkül.-Teljesen kiment a fejemből.
-Nem gond. Most hol vagytok?-kérdezi.
-A srácok szállodájában filmet nézünk. Nem jössz ide?
-Áh nem hiszem. Igazán nem akarok zavarni..
-George fejezd be! Egyáltalán nem zavarsz majd. Különben is te mondtad, hogy megakarod ismerni a lovagomat.-idézem fel az sms-ben említett becenevet, ami Harryt takarja.
-Na mi az? Mégis csak a lovagod?-nevet fel, én csak a szemem forgatom.
-Nem. Talán. Hagyjuk!-beszélek összevissza, ő pedig csak tovább nevet. Aranyos nevetésétől mosolyognom kell.
-Mindegy. Mondd a címet és megyek.-mondja végül. Gyorsan elmondom neki a szálloda címét, aztán visszamegyek a fiúkhoz, s elfoglalom az eddigi helyem Harry mellett.
-Srácok ha nem gond áthívtam egy barátomat.
-Dehogy gond.-mosolyog rám Liam kedvesen. Ezután nem beszélünk többet, hanem a filmre koncentrálunk egészen addig míg George meg nem érkezik.
-Szia.-ölelem meg.
-Látom összeöltöztünk.-jegyezi meg mosolyogva, mivel az ő fején is egy sapi díszeleg, csakúgy mint az enyémen.
-Úgy tűnik.-mosolygok, majd a karjánál fogva megragadom és a nappaliba húzom.
-Sziasztok.-köszön a fiúknak, akik mind kedvesen üdvözlik.
-Fiúk ő George, George a bátyámékat már ismered, ők pedig Louis, Niall, Zayn, Liam és Harry.-haladok aszerint ahogy ülnek. Mikor Harryhez érek, az arcán csalódottság vélek felfedezni, majd feláll és bemegy a szobájába. A fiúk egy emberként néznek utána majd fordulnak felénk. Ekkor tudatosul bennem igazán, hogy tényleg a féltékenység volt a baja a legutóbb is.
-Menj utána.-lök meg finoman George. Bizonytalanul vezetem végig a pillantásom a srácokon. Egytől egyig biztatóan mosolyognak rám. Még Logan is. Ez elég bátorságot ad hozzá, hogy elinduljak. Igazuk van ideje tisztázni a dolgokat.
-Katelyn!-szól utánam egy hang mire visszafordulok.-Most már igazán összejöhetnétek, mert rossz nézni ahogy szerencsétlenkedtek.-pillant rám vigyorogva Louis. Nem válaszolok ismételten csak a szememet forgatom, rossz szokás le kéne szoknom róla.
Nem szórakozok kopogással mert félő, hogy míg várok a válaszra elszáll a kezdeti bátorságom így rögtön benyitok.
-Mit akarsz?-pillant fel meglepetten, hangjából csak úgy süt a megbántottság.-A barátod nem biztos, hogy örül neki, hogy idebent vagy velem.
-Fejezd be ezt Harry!-nézek a szemébe. Az ágya szélén ül, pont velem szemben, nincs több távolság közöttünk mint egy méter.-Fejezd be a féltékenykedést!-egészítem ki az előbbi mondatom, ha amúgy nem lett volna egyértelmű hogy erre céloztam.-Semmi okod nincs rá.
-Ó tényleg? Akkor azt mégis mire véljem, hogy nem olyan rég még majdhogy nem velem csókolóztál most meg ezt a George-t vagy kit ölelgeted?-veti fel szemrehányóan. Annyira aranyos a féltékenységi rohama, hogy nem bírom visszafojtani az arcomra kiülő mosolyt.-Mi az most meg mit mosolyogsz?-néz rám sértetten.
-Aranyos vagy mikor féltékenykedsz, de mint mondtam semmi okod nincs rá. George csak a legjobb barátom, Harry, és különben is nekem nem rá van szükségem, hanem rád.-világosítom fel, egy pillanatra sem szakítom meg a szemkontaktust, ahogy ő sem. Mondandóm végén hatalmas mosoly terül el jóképű arcán, amitől a gödröcskéi előbukkannak. Egy percig sem tétovázik tovább megragadja a csípőmet, szemből az ölébe ránt, s hosszadalmasan megcsókol. Ahogy ajka az enyémhez ér, reflexszerűen hunyom le a szemeim, s csókolom vissza. Kezeimmel automatikusan göndör hajába túrok, ő pedig derekamnál fogva ölel magához.
-Szeretlek.-mormolja majd ismét nyom egy rövid csókot a számra.
-Én is téged.-mondom, ő pedig magához szorít, arcát a nyakamba fúrja én pedig a haját simogatom. Mindkettőnk képéről levakarhatatlan a mosoly. Ebben a pillanatban annyira boldog vagyok hogy arra nincs is megfelelő szó. Végre elmondtam annak a fiúnak az érzéseimet, akire már hosszú ideje vártam, s egyáltalán nem bántam meg. Inkább csak azt sajnálom, hogy ennyi időbe tellett hogy rájöjjek nekem igen is ő az aki kell, és bármennyire is furcsa, de neki is rám van szüksége.
-Annyira örülök hogy itt vagy. Nem tudod mióta várok már erre.-mondja. Picit eltol magától, de éppen csak annyira, hogy a szemembe nézhessen. Egy kosza tincset a fülem mögé simít, hüvelykujjával pedig az arcomat cirógatja. Nyomok egy puszit a szájára, majd felállok az öléből, mire lebiggyeszti a száját.-Naa. Hová mész?
-Menjünk ki a többiekhez.-nyújtom felé a kezem, amit meg is fog. A segítségemmel feltápászkodik, de nem moccan az ágy mellől.
-Nem akarok.
-Mért nem?-vonom fel a szemöldököm kíváncsian, nehéz visszatartani a kitörni készülő nevetésemet, amit Harry kisfiús viselkedése váltott ki.
-Mert ott nem tehetem ezt meg.-húz magához egy csókra.-Sem ezt.-zár a karjaiba.
-Már mért ne tehetnéd?-húzódok el tőle. Hitetlenkedve mered rám, majd megszólal:
-Ez az jelenti, hogy nem akarod titokban tartani?-Csak bólintok.-Akkor ezek szerint szeretnél járni velem?-kérdezi tétován. Annyira édes a bizonytalansága, de továbbra is tartom magam és komolyan nézek rá.
-Szeretnéd ha szeretnék járni veled?-kérdezek vissza, mire mint valami bólogatós kutya rázza a fejét. Ezen már nem tudok nem nevetni. Nem veszi magára, csak megfogja a kezem, összekulcsolja az ujjainkat, majd a nappaliba vezet ahol a többiek vannak.
-Fiúk Katelyn és én együtt vagyunk.-avatja be őket vigyorogva Harry. A fiúk egyáltalán nem tűnnek meglepettnek.
-Na végre.
-Már ideje volt.-ez és ehhez hasonló mondatok hangoznak el a fiúk szájából.
-Gratulálok gyerekek.-mosolyog ránk kedvesen Liam, ő az aki egyedül normális.
-Én is örülök nektek, de egy dolgot tisztáznunk kell. Harry ha csak egyszer is megbántod a húgomat, akkor nem állok jót magamért.-fenyegeti meg Kendall, mire Harry látványosan nyel egyet. Biztatólag megszorítom a kezét, és nyomok egy puszit az arcára.
-Na akkor, hogy most már minden happy nem nézünk meg még egy filmet?-kérdezi James. Úgy tűnik őket a továbbiakban már nem nagyon foglalkoztatja a dolog, örülnek nekünk, de nem szentelnek ránk több figyelmet. Mivel mindenki belemegy, így Harryvel elfoglaljuk a korábbi helyünket, csak most szorosan egymás mellé ütünk, karját pedig nem a támlán hanem a vállamon pihenteti, én pedig fejemet a vállára hajtom. Ez az a pillanat, amikor azt kívánom bár megállíthatnám az időt. Hiszen itt van velem mindenki aki fontos számomra. A testvérem, a barátaim, a szerelmem. Egyedül csak anya hiányzik innen, más senki. Annyira jó most minden. Utólag vicces belegondolni, hogy valószínűleg ha reggel valaki azt mondja nekem, hogy ma délután minden rendeződik Harryvel és velem, s összejövünk, akkor tuti hogy kiröhögöm, ám most mégis így van. Nem is lehetnék ennél boldogabb. Egyetlen egy dolgot kívánok csak, hogy ez a kapcsolat sokáig tartson, mert jelenleg el sem tudom képzelni az életem Harry nélkül. Túlságosan is fontos ő ahhoz nekem. Nagyon szeretem őt.♥
Vége
Ötödik díj
Megkaptam - szám szerint - az 5.díjam. Nagyon szépen köszönöm Mária Hári ! :D♥
Szabályok:
1, Írj magadról 11 dolgot.
2, Válaszolj 11 kérdésre.
3, Írj 11 kérdést.
4, Küldd tovább 11 embernek.
1. Írj magadról 11 dolgot!
- Fáj most a fejem.:/
- Zenét hallgatok éppen.
- Jelenleg kedvenc könyvem a Gyönyörű sorscsapás, de imádom még a Tökéletes kémia első két részét is, és alig várom a harmadikat.:D
- Imádom a Best song ever-t.:D Mindig mikor látom a klipet nevetnem kell, imádom ezt az öt idiótát.^^
- Van egy gitárom, de még nem tudok rajta játszani.:)
- Nem akarom hogy vége legyen a nyárnak.
- Jelenleg egy új történetet írok a gépemen. :)
- Legjobban a barátaimmal szeretek lenni.:D
- Ha visszaforgathatnám az időt sok mindent máshogy csinálnék.
- Utálom, hogy ennyire visszahúzódó és félénk vagyok.:(
- A héten az öcsém nincs itthon, így élvezem a szabadságot.:D
- Miért indítottál blogot? Nem tudom hirtelen jött. Elolvastam néhány blogot és kíváncsi voltam vajon nekem menne e, s mások mit szólnának hozzá.
- Mit szeretnél elérni az életben? Kiszeretnék jutni Londonba.
- Ha egy dolgot kívánhatnál, mi lenne az? Visszapörgetném az időt, és néhány dolgot megváltoztatnék.
- Ha újra kezdhetnél egy olyan napot, ami rossz volt hogy kijavítsd, megtennéd? Persze.
- Indulnál szépségversenyen? Nem.
- Ha gazdag lennél adományoznál? Igen.
- Jellemezd magad három szóval! Félénk, bolond, lusta.:P
- Szoktál sorozatot nézni? Igen.
- Kedvenc színész/színésznő? Nagyon sok van, nem tudok kiemelni egyet. De főként helyes pasik.^^
- Kedvenc banda? One Direction.♥
- Kedvenc zeneszám? Most ebben a pillanatban a Nickelback Gotta be somebody, de nálam ez naponta változik.:D
3. Írj 11 kérdést!
- Ki az álompasid?
- Játszol valamilyen hangszeren?
- Mit jelent számodra az írás?
- Mi a kedvenc könyved?
- Szeretnél később komolyabban is foglalkozni az írással?
- Mi az ami a legjobban jellemző rád?
- Hova utaznál el szívesen, ahol még nem jártál?
- Voltál már szerelmes?
- Hiszel benne, hogy az álmok valóra válnak?
- A karaktereid valós személyek tulajdonságai szerint alakítod?
- Milyen zenét hallgatsz legszívesebben?
4. Küld tovább 11 embernek!
