Az negyedik díjamat nagyon szépen köszönöm Dzseninek.:))♥
Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Írj 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 embernek.
1. Írj magadról 11 dolgot!
- Nagyon megszerettem a Little Mix - Change your life című számát.:)) Egyszerűen imádom!^.^
- Alig várom már hogy nyár legyen.:)
- Nagyon nem szeretek tanulni, most is neki kéne állnom, de semmi kedvem sincs hozzá.://
- A barátaimért bármit megtennék.
- Nagyon szeretek blogokat olvasni.:) (Szóval ha van blogod nyugodtan elküldheted és én szívesen elolvasom.:D)
- Most épp az MKTO - Thank you című számát hallgatom a Music Channel-en.:))
- Piros színű a szobám és van egy nagy tigrises poszterem.
- Van egy idegesítő 14 éves öcsém.
- Utálom a hétfőket és holnap megint az lesz.:((
- Szeretek a legjobb barátnőmmel görkorcsolyázni.:D
- Imádok zenét hallagatni.:))
2. Válaszolj 11 kérdésre!
- Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz blogot írni? - Hát már egy jó ideje írtam kitalált történeteket de csak magamnak. Aztán kíváncsi lettem, hogy vajon mások mit gondolnának az írásaimról, ezért a blogolás mellett döntöttem, és egyáltalán nem bántam meg.:)
- A negatív vélemények kihatnak rád? - Igen. De szerencsére még egyik blogom sem kaptam ilyen véleményt.
- Ki a kedvenc énekesnőd? - Hú, hát nem igazán van ilyen, de szeretem például Demi Lovato-nak is néhány számát meg Jordin Sparks-nak is. De egyiket sem mondanám kedvencnek.
- Mi az a hely, ahová elszeretnél jutni és miért? - London. Mert szép városnak tartom és nem mellesleg a fiúk is ott élnek.:P
- Mi szeretnél lenni? - Halvány lila gőzöm sincs.
- Mi inspirál az írásban? - A barátnőim és az olvasóim.:)♥
- Az íráshoz milyen legyen a környezet? - Nekem nyugodt környezet kell hozzá, hogy áttudjam gondolni a dolgokat.:)
- A blogodba saját magad is beleképzeled? - Persze.:)
- A blogod valós emberekről szól? - Nem.
- Hányadik blogod az amit jelenleg írsz? - Hát ez a harmadik, de emelett még írok egy másikat is.:)
- Melyik a kedvenc internetes blogod? - Hú hát nagyon sok van és nem tudnék választani, de nagyon megfogodt például a Last moments [Louis Tomlinson fanfiction] amire tegnap találtam csak rá, de emelett rengeteg blogot imádok.:) Meg is látszik ha azt nézzük, hogy hány helyre iratkoztam fel.:))
- Mi az ami inspirál az írásban?
- Van kedvenc blogod, ha igen akkor melyik az?
- Milyen témákban olvasol blogokat?
- Hányadik osztályos vagy?
- Tudja bárki is, hogy blogolsz?
- Mi a kedvenc számod jelenleg?
- Van olyan személy a történetedben, akit magadról mintáztál?
- Mit szeretsz legjobban csinálni a szabadidődben?
- Későbbiekben szeretnél komolyabban az írással foglalkozni?
- Van háziállatod?
- Melyik híres emberrel járnál szívesen?
- http://listentoyourheart-1d.blogspot.sk/
- http://babyyoustolemyheart1d.blogspot.hu/
- http://anabells-secret.blogspot.hu/
- http://dreamlastfirstkiss.blogspot.hu/
- http://nothardtofall.blogspot.hu/
- http://www.bri-lastmoments.blogspot.hu/
- http://demilovatoandniallhoran.blogspot.hu/
- http://badboybradford.blogspot.hu/
- http://everything-bi.blogspot.hu/
- http://onetriptolondon-1d.blogspot.hu/
- http://thisisnotafairytale1d.blog.neon.hu/
És akkor itt van az új fejezet! :) Jó olvasást hozzá! :)
21.Fejezet
Egy valamit nem akartam csak soha; megbántani azt aki mindig jó volt hozzám és feltétel nélkül szeretett. Logan nem érdemelte ezt meg, soha.! Ő mindig jól bánt velem, kiállt értem ha a helyzet úgy kívánta, és soha nem erőltetett rám semmit.
Emlékszem a napra amikor összejöttünk. Még most is úgy látom magam előtt a történteket, mintha csak tegnap történt volna, mikor Logan randizni hívott. Szegény tiszta zavarban volt, alig tudta kinyögni a meghívást. Emlékszem lányos zavaromban én is alig bírtam válaszolni neki. De végül a randink rendkívül jóra sikeredett. Később randi randit követett, míg Logan elő nem állt azzal a kérdésével miszerint lennék-e a barátnője. Számomra egyértelmű volt az igen válasz erre a kérdésére. A felhőtlen boldogságunk sajnos nem tartott sokáig, de nem bántam meg egy percét sem.
Logan egy szeretetre méltó aranyos srác, meg érdemel egy olyan lányt, aki ezerszer jobban megbecsüli őt, mint az én tettem. Idővel meg is fogja találni, ebben nem is kételkedem. Hiszem, hogy van valahol a világban egy olyan lány akit teljes mértékben neki teremtettek és sokkal jobban fogja őt szeretni, mint én azt valaha is tettem.
-Megjöttem.-hallatszik anya hangja a földszintről. Villámgyorsan törlöm le az arcomról az időközben kicsorduló könnyeimet, amiket az emlékek hoztak ki belőlem. Mély levegőt veszek, hogy valamivel jobban megnyugodjak, aztán lesétálok az emeletről, hogy üdvözölhessem anyát.
-Szia-erőltetek magamra egy halvány mosolyt. Naivan azt hiszem, hogy így majd nem tűnnek fel neki a sírástól vörös és felduzzadt szemeim.
-Kicsim megint sírtál?-kérdezi aggódva, miközben végig simít az arcomon. Tudom, hogy felesleges lenne még csak tagadni is, mivel teljesen egyértelmű a dolog. Ráadásul anyát sem egyszerű becsapni, amit ez idő alatt már sikerült kitapasztalnom.
-Igen. De nyugodj meg nincs semmi baj. Csak eszembe jutott néhány dolog, de semmiség.!-válaszolom, hogy megnyugtassam. Néhány pillanatig még fürkésző pillantással méreget, de végül rám hagyja. Tudni kell rólam, hogy ha valamiről nem szeretnék beszélni, akkor azt még harapófogóval sem tudnák kiszedni belőlem.
-És milyennek az új szomszédok?-vált témát, aminek jelen esetben nagyon örülök.
-Kedvesek és képzeld meghívtak vacsorára.-közlöm vele a tényeket.-Hét óra körül kell majd átmennünk.
-Rendben. Akkor már megyek is készülődni.-áll fel, aztán magamra is hagy. Én sem lebzselek tovább a helyiségben hanem követem anyám példáját és neki látok a készülődésnek. Ugyan ez csak egy egyszerű vacsi, de akkor sem szeretném, ha esetleg rossz véleménnyel lennének rólam, illetve annak sem örülnék, ha feltűnne nekik, hogy bármi gondom van.
A szobámba érve rögtön a szekrényemhez lépek. Kiveszek belőle egy fehér farmert, halvány rózsaszín felsővel, ami felé meg felveszem az egyik kedvenc pulcsimat. Végül belebújok a pulcsihoz színben egyező magassarkúmba, aztán az egész alakos tükör elé sétálva végig néztek magamon. Egész tűrhetően nézek ki egy dolgot leszámítva, a sírástól eltorzult arcomat. Szerencsére egy kis sminkkel ezen is tudok változtatni, és röpke fél óra után már elfogadhatóan várakozom anyára az előszobában.
-Na végre.-sóhajtok fel türelmetlenül, mikor végre drága anyukám is méltóztatik megjelenni immár frissen és átöltözve. Szerencsére megnyilvánulásomat nem veszi sértésnek csak elmosolyodik gyermeki izgatottságomon.
-Már mehetünk is.-fogja meg a táskáját, majd bezárva az ajtót átsétálunk az út túloldalára és bekopogunk.
-Csókolom, szia!-üdvözöl minket kedvesen mosolyogva George, majd utat engedve nekünk a nappaliba vezet. Ahol az anyukája és az apukája beszélgetnek, ám mikor meglátnak bennünket felállnak és barátságos mosollyal köszöntenek, majd megkezdődik a bemutatkozás.
-Lassan a vacsora is elkészül, már nem kell sokat várni rá.-szólal meg Emily (George és Jason anyukája - szerk.megj.)
-Szívesen segítek ha kell-ajánlkozik anyu azonnal.
-Azt megköszönném.-pillant rá hálásan Emily, majd mindketten eltűnnek a konyhában.
-Katelyn!-szalad oda hozzám Jason, amint meglát.-Hoztál sütit?-kérdezi miközben játékosan csillogó barna szemeit rám emeli.
-Jason!-szól rá megrovóan Derek a kisfiára.-Ilyet nem illik!
-Hagyja csak!-nézek az apukára, majd leguggolok Jason elé.-Most sajnos nem. De ígérem, hogy legközelebb ha jövök akkor majd hozok magammal, rendben?
-Oké!-mosolyodik el szélesen, én pedig nevetve kócolom össze dús barna haját, amin ő édesen felkuncog.
-Na gyere te kis haspók.-kapja fel Derek a kisfiút aztán a konyhába megy, anyáék után.
-Aranyos öcséd van.-nézek George-ra.
-Nem mindig ilyen ám.-rázza meg a fejét, amin muszáj mosolyognom.
-Akkor is jó lehet, hogy van egy kis testvéred, aki felnéz rád.-mondom. Én is mindig szerettem volna egy kistestvért, de a szüleink válása óta ez lehetetlennek tűnik. Ráadásul kétlem, hogy anya valaha is akarna még gyereket.
-Neked nincs tesód?-kérdez rá.
-De van. Egy bátyám. Kendall Schmidt, ismerős?-kérdeztem felé fordulva a kanapén. Hitetlenkedve néz rám.
-Kendall Schmidt, mármint a BTR-es Kendall Schmidt?-kérdezi továbbra is kételkedve.
-Ismersz más Kendall Schmidt-et?-kérdezem felvont szemöldökkel.-Igen az a Kendall a bátyám.-mondom még mielőtt bármit is felelhetne az előbbi kérdésemre.
-Azta.-tátja el a száját.-Milyen egy híres énekes húgának lenni?-kérdezi kíváncsian.
-Érdekes mindenki ezt kérdezi.-tűnődök el.-Semmi extra. Az elején kicsit furcsa volt, de mára már az, hogy a bátyámat szerte a világon ismerik hétköznapivá vált számomra.
-Gyerekek gyertek enni.-lép be a nappaliba Derek ezzel megzavarva a beszélgetésünket.
-Jövünk.-áll fel George, majd egymás után az ebédlőbe megyünk, ahol a már minden étel tálalva van. Az ételek egyszerűen fantasztikusak voltak egytől egyig. Emily csodálatos szakács azt meg kell hagyni.
Amint végeztünk mindhárom fogással, jóllakottan és telehassal dőltünk hátra a székünkben.
-Hú azt hiszem a héten már nem eszek semmit.-mondom teljes meggyőződéssel, ami a többiekből szintiszta nevetést vált ki. Én is elmosolyodom, majd Jason felé fordulok, aki egy hatalmasat ásít.-Fáradt vagy picur?-kérdezem tőle mosolyogva, ő csak bólint egyet.
-Kicsim megtennétek, hogy lefektetitek Jason-t?-fordul kérlelő pillantással Emily George-hoz, aki csak bólint egyet.
-Segítesz?-pillant rám miközben ölbe veszi öccsét.
-Persze.-állok fel aztán követem őket az emeletre. George rásegíti a kisfiúra a pókemberes pizsamáját, aztán belefekteti a kis ágyába.
-Katelyn olvasol nekem mesét?-kérdezi aranyosan Jason.
-Persze, mit szeretnél?-mosolygok rá. Elmondja melyik mesét szeretné, én pedig olvasni kezdek. Nem telik bele öt percbe sem és már csak Jason egyenletes szuszogását lehet hallani a szobában. George szótlanul int egyet, hogy kövessem így halkan kilépdelünk Jason szobájából, majd George-ot követve az ő szobájába megyünk. Onnan is ki az erkélyre.
-Hú nagyon szép a kilátás innen.-ámulok el.
-Ugye? Én is imádom. Szinte mindig idekint üldögélek.-mondja miközben le sem veszi a szemét a kivilágított London látképéről.-Egyébként még nem is mondtam, de nagyon csinos vagy.-mosolyog rám féloldalasan. Jól esik a bókja, de kellőnek érzem már most tisztázni a helyzetet, hogy közöttünk nem lehet semmi több barátságnál, még mielőtt George túlságosan is beleélné magát.
-Köszi, de George.. Mielőtt bármit is félre értenél közöttünk nem lehet semmi több egyszerű barátságnál.-mondom ki kerek perec a helyzetet, feleslegesnek tartom kertelni. Látom rajta, hogy eléggé meglepi a nyílt őszinteségem.
-De hát mért?-kérdezi zavartan.-Van valakid?
-Nem. Igazából nem rég lett vége egy komoly kapcsolatomnak, egy harmadik fél miatt..-kezdem el a magyarázkodást, de épp ebben a pillanatban nyílik az ajtó.
-Katelyn gyere indulunk.-szól anya.
-Egy perc és megyek.-intézem felé a szavaimat, majd mikor ismét magunkra maradunk George felé fordulok.-Azért remélem még barátok lehetünk.-mondom kissé félve a reakciójától.
-Persze, hogy lehetünk.-mosolyog rám, majd megölel. Nem mondom ez azért kicsit váratlanul ér, de azért viszonozom, majd egy rövid búcsúzást követően elhagyom a házat anya mellett.
Hazaérve anya egyből jó éjszakát kíván és a szobájába megy. Én sem teszek másként. Lábam megszabadítom a kínzó magassarkútól, aztán a szobámig meg sem állok. Levetkőzök fehérneműre, majd magamra kapok még egy hosszabb pólót és ledőlök az ágyamba. Fülemet halk pittyegés hangja üti meg, mire előkotrom a farmerem zsebéből a telefonom. Feloldom a billentyűzárat, majd kíváncsian pillantok a képernyőre, hogy vajon ki küldhette az sms-t. A név láttán szívem nagyot dobban és akaratlanul is megnyomom a megnyitás gombot..
Hogy tetszett ez a fejezet? :) Remélem elnyerte a tetszéseteket.! Kommenteljetek, hogy minél előbb hozhassam a friss fejezetet! :) Mint eddig is most is 5 komi után hozom majd az új fejezetet, szóval hajrá!:) Puszi: Jenny.<3
