19.fejezet

Hallgassátok meg hozzá ha szeretnétek! : http://www.youtube.com/watch?v=fwccwVbAFMM

Jó olvasást! :)

-Remélem igazatok van!-szipogok fel. A többiek nem szólnak semmit sem. Csendben ülünk és várjuk mi fog történni ezután. Egyszer csak Drake szólal meg.

-Egy kérdésre válaszoljatok csak! Mire volt jó ez az egész?-néz felváltva hol rám, hol Harryre. Én csak lesütöm a szemem és úgy sírok tovább.

-Az egész miattam van. Már mert olyanba szerettem bele, akibe nem lett volna szabad! Szörnyen sajnálom, de nem tudtam uralkodni az érzéseimen.-válaszol Harry majd gyors léptekkel a szobájába siet. Louis ezután egyből felpattan és Harry után megy.

Amint elmentek hirtelen kapom fel a fejem. Harry azt mondta, hogy belém szeretett? Ez már mindent megmagyaráz. Például, hogy miért volt féltékeny, mikor Logannel voltam. Ó basszus, hogy lehettem ilyen idióta, hogy nem vettem ezt észre?! Pedig jobban belegondolva tényleg furcsa volt az elmúlt időben Harry viselkedése. Istenem! Tiszta hülye vagyok. Szegényt csak hitegettem. Szörnyű ember vagyok komolyan, két srác is miattam szenved! Az lenne mindenkinek a legjobb, ha én nem léteznék. Szívesen mondanám, hogy bánom a napot, amikor Harryvel először csókolóztunk, de akkor hazudnék.. Igen is élveztem minden egyes csókot vele.. Talán ez azt jelenti, hogy időközben én is szerelmes lettem belé? Fogalmam sincs. De egy biztos most legszívesebben utána mennék.

Eszmefuttatásomból az egyik szoba ajtó csattanása szakított ki. Mind odakaptuk a fejünket a zajforrásához. Logan sétált felénk két nagy bőrönddel. Ezek szerint komolyan gondolta amit az előbb mondott. Rémülten kapom a fejem a BTR többi tagjára, aki letaglózva figyelik ahogy Logan a lakosztály ajtaja felé indul és köszönés nélkül távozni akar.

-Logan ne tedd ezt könyörgöm!-fogom meg a karját, amit szinte undorodva ránt ki a szorításomból.

-Ne bírok itt maradni és nézni, hogyan enyelegtek! Elmegyek ez lesz a legjobb!-válaszol valamivel higgadtabban.

-Kérlek ne! Elhiszem, hogy gyűlölsz, meg is érdemlem. De ne tedd emiatt tönkre az életed. Tudom, hogy mindig is ez volt az álmod, hogy énekelhess. Nem teheted tönkre ezt, nem teheted ezt a rajongóiddal.-próbálom maradásra bírni, amin el is gondolkodik.

-Lehet, de így nem tudok itt maradni.!-indul el ismét.

-Várj! Kérlek maradj és ne haragudj a többiekre, amiatt amit nem is ők követtek el.! Majd én elmegyek. Úgy sincs semmi keresnivalóm itt.-válaszolom és összeszorítom a szemem, hogy visszatartsam a zokogást. Logan meglepetten fordul vissza hozzám, de nem szólal meg helyette meg teszi ezt a bátyám.

-Katelyn biztos hogy ezt akarod?-tekint rám kérdőn.

-Igen. Inkább én megyek el, mint Logan. Mert egyszerűen megölne a bűntudat, ha a banda is miattam esne szét.-fordulok Kendall felé, aki keserűen elhúzza a száját, mivel belátja, hogy igazam van.

Ezután már nem várok többet berontok a Logannel közös szobánkba és bezárom magam után az ajtót, majd hátamat neki döntöm és úgy csúszok le a földre. Eddig visszatartott zokogásom most előtör és hangosan sírva magamban ostorozom magam a történtek miatt. Jó néhány percig csak ülök és sírok ám ezután erőt veszek magamon és a szekrény tetejéről leveszem a bőröndjeim, majd neki látok beleszórni a ruháimat és egyéb holmimat. Az éjjeli szekrényhez érve a Logannel közös képünk kerül a kezembe.

Itt még mindketten boldogok voltunk. Ez a kép két héttel azután készült miután összejöttünk. A boldogság csak úgy sugárzik rólunk. És én ezt mind tönkre tettem. Gyorsan letörölöm a kicsorduló könnyeimet, majd a képet gyorsan elteszem a bőröndömbe. Amint ezzel kész vagyok a laptopom előkapom és foglaltatok egy repülőjegyet a legközelebbi járatra, ami egészen pontosan egy óra múlva indul. Le is kapcsolom a laptopot, aztán azt is a bőröndömbe helyezem, majd még egyszer utoljára körbe nézek a szobában és a hozzá tartozó fürdőben, hogy nehogy itt felejtsek valamit. Szerencsésen elpakolok mindent. A fürdőben vetek magamra egy pillantást, de látvány rosszabb mint amire számítottam. Egészen pontosan borzalmas. A szemfestékem elfolyt, a vörös kisírt szemeimről nem is beszélve. Mivel ilyen külsővel nem szeretnék emberek közé menni, ezért villámgyorsan lemosom az arcomról a rászáradt festéket, majd vízálló festékkel ismét kifestem magam. Amint elkészülök visszasétálok a szobába és egy hirtelen ötlettől vezérelve keresek egy papírt. Leülök az asztalhoz, majd szorgosan írni kezdek.

"Kedves Logan!

 Tudom, hogy jelen helyzetben látni sem akarsz, ezért is döntöttem úgy, hogy haza megyek anyához. Valószínűleg most én vagyok azaz ember akit a legjobban utálsz, de egy dolgot tudnod kell. Én mindvégig szerettelek és szörnyen sajnálom, hogy ilyen borzalmas barátnőd voltam. Gondolom érdekel, hogy miért tettem ezt veled. Igazából erre a választ még magam sem tudom. Valami megfogott Harryben, és idővel én is többet kezdtem el érezni iránta, mint egy puszta barát iránt szokás. Sajnos ez ellen az érzés ellen nem tudtam mit tenni. Tudom, hogy ez nem mentség arra, hogy megcsaltalak, de ez az igazság. Borzasztóan sajnálom, hogy így végződött a kapcsolatunk. Ezért sem akartam az elején, hogy összejöjjünk, mert pont ez volt az amitől féltem, hogy egyszer szakítunk és a barátságunk oda. Bár ez is az én hibám.! Tudnod kell, hogy gyűlölöm is magam emiatt. Meg sem érdemeltelek téged. Logan te egy áldott jó ember vagy és biztos, hogy találsz majd nálam ezerszer jobb barátnőt - aki jobban megbecsül majd mint ahogy azt én tettem -, bármennyire is rossz érzés ebbe most belegondolni. Azért remélem valaha még megtudsz majd nekem bocsájtani.

Katelyn"

Néhány perc alatt végzek is ezzel. A levelet összehajtom és nagy betűkkel ráírom a nevét, majd az ágyra teszem. Aztán a bőröndjeim magam után húzva kilépek a szobából. Elcsoszogok a nappalig ahol a One Direction 3/5-e helyet foglal. Szótlanul ülnek egyetlen zajforrás csak a tévé amiben éppen valami sorozat megy, de nem úgy néz ki mintha bármelyiküket is lekötné. Inkább csak bámulnak ki a fejükből és gondolkoznak, legalábbis innen nagyon úgy néz ki. Mivel érkezésem nem veszik észre, ezért köhintek egyet, hogy felfigyeljenek rám. Módszerem hatásos, mert mindhárman azonnal idekapják a fejüket.

-Többiek?-kérdezem halkan.

-A menedzserek elmentek, a bátyádék éppen Logannel békülnek, Louis és Harry pedig azóta sem jöttek ki a szobából.-válaszol elsőként Zayn.

-Áh értem.

-És veled mi van? Tényleg elmész?-kérdezi meg Liam miután kiszúrja a csomagokat mögöttem. Aprót bólintok.

-Ez lesz a legjobb! Eleve el sem kellett volna jönnöm, így is csak elszúrtam mindent!-okolom magam a történtekért ismét.

-Ez nem igaz!-szól közbe azonnal Liam.

-Ne ostorozd magad, már úgy sem tudsz tenni semmit. Ez már megtörtént, visszafordítani az időt pedig nem tudod.-szólal meg Niall is.

-Biztos, hogy nem maradsz itt?-vett rám egy kérlelő pillantást Zayn.

-Nem.-válaszolok határozottan.

-Ez esetben mikor indul a géped?-kérdezi meg Zayn, miután rájönnek, hogy sehogy sem tudnak marasztalni. Vetek egy pillantást a falon lévő órára majd ismét a srácok felé fordítom a tekintetem és úgy válaszolok az előbb feltett kérdésre.

-Háromnegyed óra múlva indul. Valamelyikőtök megtenné nekem, hogy kivisz a reptérre?-nézek felváltva rájuk.

-Ha mindenképpen ezt szeretnéd, akkor persze.-válaszol kedvesen Liam, amire ismét csak egy bólintással felelek.

-Majd én kiviszlek.-áll fel a kanapéról Zayn és mellém sétál. Vetek rá egy hálás pillantást majd a többiekhez fordulok.

-Örülök, hogy megismerhettelek benneteket srácok.-mosolygok rájuk halványan, amit ők szomorúan viszonoznak.

-Mi is. Nem mindennapi lány vagy Katelyn. Remélem ezek után is tartjuk majd a kapcsolatot.-ölel át kedvesen Niall.

-Persze mindenképpen és ha majd LA-ben jártok látogassatok meg.-mondom, miközben Liam is magához szorít.

-Úgy lesz, de majd te is eljöhetnél hozzánk Londonba, miután vége lesz a turnénak.-mosolyog rám Niall.

-Rendben.-válaszolok, majd felkapom a kis táskám és az egyik bőröndöm, a másikat pedig Zayn fogja meg.

-A többiektől el sem köszönsz?-szólal meg értetlenül Liam.

-Azt meg se merd próbálni!-hallom meg mögöttem felcsendülni James hangját, mire rögtön a karjaiba vetem magam.-Szörnyen hiányozni!-mondja miközben kiszorítja belőlem a levegőt.

-Te is nekem.-fúrom a fejem a vállába. Olyan furcsa lesz, hogy ő nem lesz mellettem sem a többiek. De James más, mondhatni ő a legjobb barátom. Mindig kiállt értem és megvédett, ha úgy adódott a helyzet, hogy segítségre szorultam.

-Vigyázz magadra, jó?-tol el egy kicsit magától, hogy a szemembe nézhessen. Bólintok neki, hogy megnyugtassam, majd ismét megölelem.

-Logannek írtam egy levelet. A szobánkban hagytam az ágyon, kérlek tegyél róla, hogy elolvassa.-mondom halkan, hogy csak ő hallja.

-Rendben.

-Nem akarok ünneprontó lenni, de félóra múlva indul a gép és még ki is kell érnünk a reptérre.-szólal meg hirtelen Zayn, mire kissé vonakodva ugyan de elhúzódok Jamestől.

-Mond meg Kendallnek és Carlosnak, hogy szeretem őket és hogy sajnálom, hogy nem búcsúztam el tőlük.-intéztem szavaim James felé aki szomorúan bólint egyet.-Sziasztok!-köszönök el aztán már ki is megyünk Zaynnel a lakosztályból. A reptérre hamar ki is érünk. Amint kiszállunk az autóból ő máris a fejére húzza a kapucniját, hogy a rajongók ne ismerjék fel. Segít ki venni a csomagtartóból a csomagjaim, majd rám pillant.

-Még visszamehetünk.-mondja.

-Nem lehet. Most mennem kell. Zayn vigyáz kérlek a többiekre helyettem is.-ölelem meg.

-Vigyázok.-ígéri meg. Én pedig nem is várok tovább. A csomagjaimat magam után húzva indulok el az épület felé, hogy magam mögött hagyjam New Yorkot.

***

Több óra repülés után és hosszas taxi keresés után, végre hazaérek. Már este van mikor elérek a házunkhoz. Kifizetem a taxist majd az ajtóhoz sétálok, a táskámból kiveszem a lakáskulcsom, majd kinyitom a bejárati ajtót és besétálok a lakásba. A bőröndjeim az előszobában hagyom, aztán elindulok anya dolgozó szobája felé, ahol általában van. Igazam is lett most is ott görnyed a rengeteg papír felett.

-Kicsim, hát te?-kérdezi megilletődve, mikor meglát és egyből feláll az asztaltól. Kinyitom a szám, hogy válaszoljak, de egy hang sem jön ki a torkomon, ajkaim megremegnek és ismét sírásban török ki. Anya ijedten fürkészi az arcomat.-Katelyn mi történt?-kérdezi egyre jobban aggódva, miközben magához ölel..

Na milyen rész lett? :) Írjatok véleményt! :) Mivel ez hosszabb rész lett, ezért most is 5 komi után hozom a következőt! :) Puszi: Jenny.<3