Sziasztok! Itt is van a kövi rész! Remélem tetszik majd!
Jó olvasást!
Ui: kommikat please! :D
Puszi: Jenny♥
Reggel mit ne mondjak nincs épp kellemes ébresztésben volt részem. Ugyanis 'drága' barátaim történetesen Carlos, Kendall, Louis és Harry úgy gondolják, hogy tök poén lenne ha egy kancsó vízzel keltenek fel - fejenként! Így négy kancsó tartalmát rám borítják persze egy keveset Logan is kap. De én teljesen elázom.
-Mi a..? Ez most mire volt jó?-szórok szikrákat a szemeimmel a négy fiúra akik szakadnak a nevetéstől.
-Bocsi húgi de ezt nem hagyhattuk ki.-röhög Kendall és lepacsizik Harryvel.
-Oh tényleg?-húzom gonosz mosolyra a számat.-Gyertek ide egy ölelésre!-pattanok ki az ágyból. De nem vagyok elég gyors így Louisnak és Carlosnak sikerül megmenekülni. Viszont Harrynek és Kendallnek nem. Jó szorosan megölelgetem őket. Ezáltal az ő ruhájuk is csurom vizes lesz. -Há ezt megérdemeltétek.-nevetek én is rajtuk amikor szörnyülködve végig néznek magukon. Majd gyorsan kikapok a szekrényemből egy farmert meg egy pólót és a fürdőbe vonulok.
-Na mit csinálunk?-pattanok le a srácok mellé a kanapéra. Vagyis csak szeretnék mert sehol sincs hely! -Srácok arrébb mennétek!-szólok rájuk de egyikük sem mozdul meg továbbra is csak a tévét bámulják. Valamilyen focimeccset néznek. Fiúk..-Hahó-próbálkozom újra. De megint semmi. Már kezdek ideges lenni. Megvan!
-Ez most mért kellett?-néznek rám bosszúsan miután kinyomom a tévét. Persze erre egyből reagálnak!!
-Azért mert eddig le se szartátok a fejem - már bocsi a kifejezésért.
-Oké, bocsi-kérnek elnézést.
-Mit szerettél volna?-kérdezi Harry.
-Először is azt hogy menjetek egy kicsit odébb hogy én is leülhessek-mondom.
-Gyere ülj ide-húz az ölébe Logan és egy puszit nyom a számra.
-Ez is meg van oldva.-tisztázza Louis. Nem mintha mi magunktól nem jöttünk volna rá. De mindegy.
-Egyéb óhaj sóhaj?-kérdezi Zayn.
-Igen van. Unatkozom csináljunk valamit!-fordulok feléjük.
-Mi eddig is csináltunk ha nem tűnt volna fel akkor meccset néztünk!-mondja Kendall és az immár kikapcsolt tévére mutat.
-Valami másra gondoltam. Olyanra ami engem is érdekel-nézek rá szúrósan a beszólásáért.
-Oké. Bocs húgi. Valaki valami ötlet?-mondja Kendall.
-Felelsz vagy merszezzünk-ajánlja Harry vigyorogva.
-Jó-vágják rá a fiúk.
-Kizárt.-felelem.
-De miért?-értetlenkedik Niall.
-Mert ha nem tűnt volna fel egyedül vagyok lány ti pedig kilencen. Szóval ismétlem az KIZÁRT dolog hogy én azt játsszam veletek. Majd talán akkor ha több lány is lesz velünk-zárom le a témát.
-Oké. Valami más ötlet?-kérdezi Zayn.
-Együnk!-vágja rá egyszerre Carlos és Niall mire felnevetünk.
-Ismétlem valami más ötlet?-teszi fel a kérdését megint Zayn.
-Mi lenne ha twistereznénk?-kérdezi James.
-Remek.-mondjuk egyszerre majd neki állunk játszani.
Az első menetben csak a 1Ds fiúk játszanak, de lássuk be nem végződik jól. Ugyanis 2 perc után elhülyéskedik és egymásra fekszenek. Mi csak nevetünk rajtuk. És amíg nem figyelnek addig én gyorsan lefényképezem őket.
A második körben valamivel könnyebb.
-Katelyn jobb kéz piros-mondja már a sokadik lépést Liam ő pörget. Már csak hárman vagyunk játékban Harry, Zayn és én.
-Zayn bal láb kék.-mondja. Zayn megpróbálja de ebben a pillanatban összeesik.
-A francba-szitkozódik Zayn.
-Na de Zayn! Itt még kicsik is vannak-mutat rám és Harryre Louis.
-Bekaphatod Louis-vágjuk rá egyszerre amin felnevetünk és mindketten összeesünk.
-Jaj ne már.-nyafogok.-Én nyertem volna.-teszem karba a kezemet.
-Persze, persze-mondja hitetlenkedve Harry és megveregeti a vállamat.
-Ne már! Komolyan nyertem volna ha most nem kezdünk el nevetni.-nézek rá.
-Hát ha te ettől jobban alszol-nevet fel mire én meg hasba vágom - persze nem túl erősen.-Kendall nem is mondtad hogy ilyen agresszív a kicsi húgod!-kapott a fájó ponthoz.
-Bocs. Lehet hogy elfelejtettem megemlíteni-nevetett az én bátyókám.
-Egy nem vagyok agresszív. Kettő pedig nem vagyok kicsi.-néztem rá mérgesen. Nem szeretem a kicsinek neveznek. 16 vagyok könyörgöm!
-Jól van picuri-mondja még mindig mosolyogva és a többiek is csak nevetnek. Bennem viszont felment a pumpa és készülök neki ugrani viszont valaki a derekamnál fogva visszafog. Tiszta Deja vu érzésem van.
-Nyugi édes-nyom egy puszit az arcomra Logan még mindig nevetve.-Ne vegyél mindent magadra Harry csak hülyül.
-Persze te is állj csak az ő oldalára!-nézek mérgesen Loganre. Kirántom magamat a szorításából és a szobámba megyek onnan is ki az erkélyre majd az ott lévő fotelben helyet foglalok. Legszívesebben most törni zúzni tudnék. Na jó lehet, hogy kicsit tényleg agresszív vagyok. De most nagyon dühös vagyok rájuk. Főként Harryre amiért szánt szándékkal idegelt fel. A többiekre pedig azért mert csak nevettek rajta.
Fél óra múlva halk ajtónyitódás zavarta meg a dühöngésemet. Valójában csak magamban mérgelődtem. De mindegy. Nem is vettem tudomást a személyről aki bejött a szobába amíg meg nem szólalt.
-Katelyn merre vagy?-kérdezte kissé mély hangján kedvesen amitől egyből megenyhült a szívem. Igazából már sikerült lenyugodnom. Csak egyszerűen nem akartam kimenni. Jól esett egy kicsit egyedül üldögélni.
-Itt vagyok az erkélyen.
-Jaj kicsim én úgy sajnálom ne haragudj-guggol le elém és látom a szemében a megbánást. Én csak a tarkójánál fogva közelebb húzom magamhoz és megcsókolom.-Ezek szerint nincs harag?
-Nincs.-mosolygok rá mire végre ő is elmosolyodik és nyom egy cuppanós puszit a számra majd helyet foglal a mellettem levő fotelben és mindketten a várost kezdjük el kémlelni.-Ugye milyen gyönyörű?-nézek rá csillogó szemekkel és a kilátás felé mutatok.
-Igen az. De közel sem olyan gyönyörű mint te-kulcsolja össze az ujjainkat, rá mosolygok.-Szeretlek Katelyn.
-Én is szeretlek téged Logan-nyomok egy rövid de érzelmes csókot a szájára. A szép pillanatot ismételt kopogás zavarja meg. Felsóhajtok.-Gyere.-kiáltok ki vagyis inkább be.
-Katelyn beszélhetnénk?-jön ki az erkélyre Harry.
Harryvel pedig helyet foglalunk a két fotelben.-Hallgatlak-nézek rá.
-Figyelj Katelyn. Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Ne haragudj, hogy bunkó voltam.-néz rám kölyök kutya szemekkel. Látszik rajta, hogy tényleg sajnálja.
-Semmi baj-mosolygok rá amitől megkönnyebbül.-Igazából azt hiszem egy kicsit én is túl reagáltam a dolgot.-vallom be.
-Egy kicsit?
-Ne rontsd el!
-Oké bocsi. Akkor szent a béke?-kérdezi mosolyogva.
-Szent.-felelek mire megölel. Göndör fürtjei csiklandozzák az arcomat ezért muszáj felkuncognom. Ő elenged és értetlenül néz rám.
-Mi olyan vicces?
-A hajad-nevetek még mindig és beletúrok a göndör fürtjeibe-csikiz.-ő is velem nevet majd feláll.
-Gyere menjünk ki a többiekhez.
-Rendben-állok fel én is.
A fiúk mint pár órája most is ugyanúgy döglenek a kanapén. A lusta dögök!
-Ne már srácok!-nézek rájuk.
-Megint mi van?-kérdezi bátyókám.
-Az van, hogy csinálni kellene valamit és nem csak a kanapén dögleni!
-Jól van 'missmindenenkiakadok' mit szeretnél?-kérdez megint Kendall és felhúzza a szemöldökét. Én csak felmutatom neki a világszerte ismert jelet magyarán bemutatok neki. A többiek szokásukhoz híven csak nevetnek. Basszus ezek mindenen csak röhögni tudnak?
-Menjünk el várost nézni-hozom fel az ötletet. De látva az a 'hatalmas' lelkesedésüket neki állok kérlelni őket.-Ne már fiúk. Léci! Mindig is akartam látni Londont.-nyavalygok. Továbbra is semmi megint csak azt a rohadt tévét bámulják. Komolyan mondom ha ezt sokáig így csinálják akkor kivágom azt a hülye dobozt az ablakon!-Kendall?-nézek bátyámra aki szépen szólva le sem szar(megint bocsi a kifejezésért).-James?-semmi.-Carlos?-semmi. Áhh nem vagyok ám ideges! Dehogy.-Logan?-ez a legdurvább, szintén semmi!-Valaki?-még mindig egy nagy büdös semmi!-Na kösz!-vágom be a durcát és dühösen kiviharzom a konyhába. Majd levágom magam az egyik székre. Hát mit ne mondjak rohadt kedvesek!
-Hé! Katelyn minden oké?
-Nem Harry semmi sem oké!-mordulok rá.-Bocsi. Csak felhúzott, hogy a barátaim sőt még a pasim sem képes rólam tudomást venni.-pufogok. Leül mellém.
-Nyugi. Ha szeretnéd majd én körbe vezetlek.-mosolyog rám.
-Megtennéd?-nézek fel rá halvány mosollyal az arcomon.
-Persze.-mosolyog én pedig szorosan megölelem.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Menj öltözz át aztán indulhatunk is.
-Okés.-állok fel. Az ajtóban még visszafordulok.-Harry?
-Hm?-fordul felém.
-Kösz mindent.-mondom ő csak legyint egyet, hogy: semmiség. Én pedig bevonulok a szobámba és átöltözöm. Azért vicces ha valaki egy fél órája azt mondja nekem, hogy Harryvel megyek várost nézni akkor százszázalék hogy szemközt röhögöm vagy ami még jobb elküldöm melegebb éghajlatra. Most viszont kibékültünk aminek nagyon örülök mert szar lett volna csak azért elveszteni egy barátot mert egy hülyeségen összekaptunk. De ez már szerencsére nem téma ugyanis szent a béke..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése