2.fejezet

Sziasztok! Itt is van a második fejezet! Remélem tetszik! Ha igen akkor lécci komizzatok! 

Jó olvasást! Puszi: Jenny♥

Másnap reggel kicsit fáradtan ébredek. Rápillantok az éjjeli szekrényen levő órára. 10:19. Jól elaludtam. Bár ha azt nézzük, hogy hajnali 3-kor értünk haza. Akkor nem is aludtam valami sokat. Kimászom az ágyból és tekintettel, hogy még mindig a tegnapi ruhámban vagyok bemegyek a fürdőbe. Gyors zuhanyt veszek majd felveszek egy laza összeállítást. Miután végzek megfésülöm kócos hajamat majd egy hajgumival oldalra fogom össze. Sminket nem teszek fel. Itthonra teljesen feleslegesnek tartom.

A konyhába érve - nem nagy meglepetésemre - senkivel nem futok össze. Ugyanis anya dolgozik. A fiúk meg még mind egytől egyik alszanak. Úgy döntök, hogy készítek reggelit a srácoknak. Ezért előveszek minden hozzávalót majd bekeverem a palacsinta tésztáját. Miután ezzel elkészülök elkezdem kisütögetni őket. Majd neki látok elmosogatni. Ezzel is végzek fél óra alatt. De a fiúk még sehol. Pedig már 3/4 tizenkettő is elmúlt.

Majd én felkeltem a kis álomszuszékokat-határozom el magamban. Először Jameshez megyek be. Kiterülve alszik szinte az egész ágyat elfoglalja. Nagyon vicces látványt nyújt. De ami ennél is jobb, hogy még álmában is beszél.

-Ne! Ne! Ez lehetetlen...-motyog álmában és közben össze vissza kapálózik.-Én helyesebb vagyok mint Justin Bieber!-felnevetek.

-James ébresztő!-ülök le mellé. Lassan de kinyitja a szemét.

-Jó reggelt!-nyújtózik egyet.

-Neked is-mosolygok rá.-Amúgy meg..megnyugodhatsz helyesebb vagy mint JB-veregetem meg a vállát nevetve. Oké ezt nem hagyhattam ki.

-De hát..honnan?-kérdezi meglepetten.

-Beszélsz álmodban-állok fel, az ajtóban még visszafordulok.-Siess készítettem palacsintát.

-Imádlak-vágja rá egyből és neki áll öltözni.

-Tudom.- mondom és tovább megyek felébreszteni a többieket.

/Délután 5óra/

-Úgy unatkozom-panaszkodom.

-Ne dumálj! Nézd a filmet!-szól rám James.

-De ez annyira unalmas. Nem nézhetnénk valami mást?-kérdezem kis kutya szemekkel.

-Legyen-adja be a derekát.-Mit szeretnél?

-Paranormal Activity 3?-fordulok a srácok felé.

-Oké.-egyeznek bele mind.

-De biztos hogy te azt akarod megnézni, mert elég ijesztő film-kérdezi Carlos.

-Nagy kislány vagyok már! És különben is majd Logan megvéd-mosolygok és hozzá bújok szerelmemhez még ha ő nem is tudja, hogy így érzek. De ma mindenképpen beszélni fogok vele.

-Így van.-nyom egy puszit a hajamba. Azután elkezdjük nézni a filmet.


-Na jó, bevallom nem biztos, hogy jó választás volt ez a filmet ilyenkor megnézni-mondom a fiúknak ők csak nevetnek rajtam. Carlos meg csak azt hajtogatja, hogy én meg mondtam. Jó oké lehet, hogy mondta de ettől még nekem nem lesz jobb! Utólag belegondolva tényleg hülye ötlet volt. Főleg, hogy én félek a szellemektől. Szóval gratulálok magamnak.

-Én megmondtam-nevet Carlos. Na tessék! Már vagy tizedszerre mondja el az elmúlt fél órában. Nem, nem vagyok ideges! Ugyan! Chh.. Remélem érezhető volt a cinizmus!

-Igen Carlos te megmondtad. De attól én még ugyanúgy FÉLEK!-mondom talán kicsit hangosabban a kelleténél.

-Jól van, sajnálom Katelyn-jön oda hozzám és szorosan megölel.-Ugye nem haragszol?-néz a szemembe.

-Nem, dehogy.-mosolygok rá ilyenkor olyan aranyos tud lenni. Nyom egy puszit a homlokomra majd folytatja azt amit eddig csinált. Vagyis visszamegy enni. És ha jól látom a maradék palacsintámat pusztítja el.

-Srácok, Drake-kel beszéltem az előbb. Két nap múlva kezdődik a turné-jön be Kendall a nappaliba.-De még előtte holnap lesz egy interjúnk az egyik rádiónál. Egyre kell mennünk.

-Mehetek én is?-kérdezem.

-Persze.

-Nem vagy fáradt?-kérdezi Logan. Észre sem vettem, hogy még mindig szorosan hozzábújva fekszem a kanapén, a fejem pedig a mellkasán pihen.

-De egy kicsit.-nézek a szemeibe.

-Felkísérjelek?-kérdezi semmi hátsó szándékot nem látok a szemeiben. Gondolom csak tudja, hogy egyedül úgysem mernék felmenni.

-Megtennéd?-nézek rá kölyök kutya szemekkel.

-Persze, édes-ad egy rövid csókot a számra, majd felmegyünk a szobámba. Beérve lehuppanunk az ágyamra. Felsóhajtok. Úgy érzem ez az a pillanat amikor muszáj elmondanom az érzéseimet még ha ő nem is érzi ugyan ezt irántam. Mert nem halogathatom tovább. Most vagy soha alapon belekezdek.

-Logan valamit el kell mondanom-kezdek bele.

-Mond csak-mosolyog rám szívdöglesztően amitől a szívem majd kiugrik a helyéről.

-Szóval. Már több mint egy hónapja együtt vagyunk-bólint-és lehet hogy ciki lesz, hogy én itt és most...szóval..áhh...nem kertelek tovább kimondom kerek perec. Úgy érzem, hogy teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem-mondom el egy szuszra.-Szeretlek!-Nem szól semmit. Tekintetét továbbra is az enyémbe mélyeszti. Majd kis idő után - szerintem kellett neki egy kevés idő mire felfogta -  előre hajol és hosszan szenvedélyesen úgy mint még soha csókol meg.

-Én is szeretlek Katelyn!-néz a szemeimbe. Nagy kő esett le a szívemről. Elmosolyodok. És most én húzom közelebb magamhoz egy csókra. Eldől az ágyon engem pedig magára húz, de egy pillanatra sem szakítja meg a csókot. Egyik kezével a hajamba túr míg a másikkal a derekam simogatja. Én pedig a mellkasán pihentettem a kezeimet. Ekkor nyílik az ajtó.

-Srácok képzeljétek...oh bocsi nem akartam semmit sem megzavarni-hátrál ki az ajtón James.

-Mit zavartál meg?-kérdezi kicsit hangosabban Kendall valószínűleg a szobájából kiabál. Logannel egymásra nézünk.

-Semmit-vágjuk rá egyszerre.

-Azért!-kiálltja át Kendall. James csak felnevet azután kimegy és becsukja az ajtót.

-Itt alszol ma velem?-kérdezem barátomat.

-Persze.-nyom egy puszit a számra.-De előtte elmegyek zuhanyozni. Sietek.

-Rendben addig én is elmegyek.-mondom. 15 perc forró zuhany után felöltözöm majd a pizsimben - ami egy fehér pólóból és egy egy piros rövid nadrágból áll - megyek vissza a szobámba. Mivel Logan még nem jött vissza ezért bekapcsolom a laptopom. Miután teljesen betöltötte a nettet is, felnézek twitterre. De mivel semmi érdekes nem történt ezért ki is jelentkezem. Inkább betöltöm a youtube-ot. Eszembe jut, hogy még nem is hallottam a 1Dnek egy számát sem. Ne nézzetek hülyének. Tudom, hogy kik ők. Legalább is annyit, hogy az xfaktorban rakták össze a csapatot és hogy a műsorban harmadik helyen végeztek mivel én is nagy xfaktor őrült vagyok, voltam és leszek. Így azt is tudom, hogy jó hanggal rendelkeznek mindnyájan. Visszatérve. Ezért beírom a banda nevét a keresőbe. Az első szám amit kiad a What makes you beautiful. Rákattintok.
Hát nem semmik az biztos. Nyíltan kijelentem, hogy ez az új kedvenc számom. Nagyon jó. Mind a zene mind a szöveg egyszerűen isteni. Még pár számukat meghallgattam nem mondom hogy rosszak mert akkor hazudnék. De akkor is a favorite a WMYB. Megnéztem még néhány videó naplót is. Ezekből rájöttem, hogy egytől egyik lököttek. De ez nem baj. Legalább jól kijövünk majd velük. Mert nekünk kis szokásunk ilyen baromságokat csinálni.

-Itt is vagyok. Mit nézel?-fekszik be mellém szerelmem. Aj, annyira jó ezt kimondani. Vagyis gondolni.. De mindegy!

-A One Directiontől hallgattam meg néhány számot. Most pedig videó naplókat nézegettem. Hihetetlen milyen lököttek-nevettem fel.-Alig várom már hogy megismerhessem őket.

-Holnapután erre sor is fog kerülni-mondja.-De most aludjunk.

-Rendben.-kapcsolom ki a gépet. Leteszem az asztalomra majd visszabújok Logan mellé.

-Jóét szerelmem-csókol meg.

-Neked is szívem.-mondom majd hátat fordítok neki. Ő magához húz, jobb kezével átkarol majd szépen lassan álomba merülünk.




Reggel mikor felébredek Logan még halkan szuszog mellettem. Nyomok egy puszit a szájára, majd lefejtem magamról ölelő karjait. Halkan - hogy ne ébresszem fel - mászok ki az ágyból. Óvatosan becsukom a szobaajtót, majd lemegyek a konyhába.

-Jó reggelt!-köszönök az asztalnál reggeliző Carlos-Kendall párosnak.

-Neked is-köszönnek ők is. Nyomok egy-egy puszit az arcukra.

-Mellesleg Logan hol van? Voltam bent nála reggel de nem volt a szobájában.-mondja tele szájjal Carlos.

-Hát az az igazság, hogy nálam aludt-vallom be kicsit félve Kendall reakciójától. Nem is ok nélkül. Ebben a pillanatban sugárban köpi ki a reggeli kávéját. Carlos ezen persze egyből elkezd nevetni. Igazából tényleg viccesen nézett ki de én nem tudtam nevetni rajta.

-Mi van?-kérdezi s közben a szájáról törli le a kávét.-Ugye most csak viccelsz?

-Nem, nem viccelek. De Kendall ne izélj már nem történt semmi, CSAK aludtunk.-mondom és kiemelem a CSAK szót.


-Remélem is.-mondja. Megforgatom a szemem és öntök magamnak egy pohár kávét.

Pár percig csak csendben ülünk. Majd a már kínos csendet én töröm meg.

-Tényleg hányra kell menni az interjúra?-kérdezem.

-Egyre. De már fél egyre itt lesz a limo.-válaszol Carlos.

-Ne már! Muszáj limuzinnal menni?-nem értem minek ez a nagy felhajtás.

-Drake szerint muszáj. Hiszen ahogyan ő mondta idézem: Szárok vagytok kijár nektek a tisztelet. DE ettől még nehogy elszálljatok magatoktól, mert akkor velem gyűlik meg a bajotok!-mondja mély hangon Kendall Drake hangját utánozva amitől mind felnevetünk.

-Srácok szerintem fel kéne kelteni a többieket mert már fél tizenkettő. És tudjátok James mennyit készülődik-forgatja meg a szemét Carlos.

-Igazad van. Én felkeltem Logant. Ti menjetek Jameshez.-állok fel.-Ja és ne lepődjetek meg ha Justin Biebert emlegeti.-értetlenül néznek rám.-Mindegy.-zárom le a témát majd elindulok a szobámba.


Logan még mindig alszik. Annyira aranyos. Leülök mellé és megsimogatom az arcát.


-Logan ébresztő!-elkezd mocorogni majd kinyitja és rám emeli azokat a szép szemeit.

-Jó reggelt.-mosolyog.

-Neked is-hajolok közelebb és adok egy csókot az ajkaira. De amikor elhajolok ő nem enged és visszaránt ezáltal magára húz és ismét megcsókol.-Milyen kis telhetetlen vagy-nevetek fel.

-De csak mert annyira szeretlek-csókol meg ismét ma már sokadszorra. Nagy nehezen de eltolom magamtól.-Na! Ez most mért?

-Mert készülődnünk kell. Kevesebb mint egy óra múlva interjútok lesz.

-És csak most szólsz?-pattan ki az ágyból.

-Hé! Te voltál aki nem hagyott szóhoz jutni.-teszem csípőre a kezem.

-Igaz-ad egy puszit a számra majd kimegy a szobából.


/Az interjún/

-Tegnap óta rengeteg olyan hír kering az interneten, hogy a Big Time Rush és a One Direction együtt fog turnézni. Ez igaz?-teszi fel már a sokadik kérdését műsor vezető hölgy azt hiszem Emily vagy valami ilyesmi. Mindegy.

-Igen, igaz. A menedzsereink elintézték a közös turnét aminek persze mi nagyon örülünk. Már szeretnénk megismerni a srácokat.-mondja Kendall. Általában ő a banda szónokolója vagy Logan.

-Pontosan-teszi hozzá Carlos.

-Értem. Ez nagyszerű. A rajongók most ürülhetnek, hogy kedvenceik együtt koncerteznek. Mert való igaz hogy most a BTR és a 1D a két legfelkapottabb - ha szabad így fogalmaznom - együttes. Gondolom rengeteg üzenetet kaptok a rajongóiktól.

-Igen. Tömérdek levelet kapunk a közösségi oldalakon a rajongóktól. A legtöbbre válaszolunk is de sajnos mindegyikre nincs időnk. Hiszen annyian írnak és ez nagyon sokat jelent nekünk.-mondja James.

-Azt hiszem elmondhatjuk, hogy nekünk vannak a legkedvesebb rajongóink.-teszi hozzá Carlos mosolyogva.
A nő is elmosolyodik majd rendezi a papírjait és felteszi a következő kérdését.

-És srácok amire gondolom minden lány kíváncsi. Hogy álltok a lányokkal?

-Mi hárman szinglik vagyunk-vágja rá James és rámutat a mellette ülő Carlosra és Kendallre.

-És veled mi a helyzet Logan?-fordul felé a hölgy. Hát igen eddig még nem tettük közzé, hogy együtt vagyunk. Most viszont elhatároztuk, hogy elmondjuk. Szerencsére Drake is támogat minket a döntésünkben.

Logan csak rám mosolyog.

-Igazából nekem van barátnőm.

-Oh. És megtudhatjuk, hogy ki volna a szerencsés aki ellopta Logan Henderson szívét?

-Persze. És igazából én vagyok a szerencsés, hogy Katelyn Schmidtet magam mellett mondhatom.-mosolyog rám és megfogja a kezem. Kicsit zavarban érzem magam de vissza mosolygok rá.

-Gratulálok. És ha szabad tudni, mióta is vagytok együtt Katelynnel?

-Öt hete és három napja-válaszolunk egyszerre.

-Látom jól megértitek egymást hiszen ez nem kevés idő. És Kendall te mit szólsz ehhez a kapcsolathoz? Nem zavar, hogy Logan a Katelynnel jár?

-Hát igazából az elején kicsit furcsa volt megszoknom, hogy az én egyetlen pici húgomnak van barátja. Mert őszintén szólva szörnyen féltettem, hogy csalódni fog. Viszont hamar megnyugodtam mert nagyon jól ismerem Logant és tudom, hogy soha nem törné össze Katelyn szívét.-mondja az én bátyókám.

-Értem. Sajnos lejárt az időnk. Örülök, hogy itt voltatok. Sok sikert a turnéhoz.-mosolyog ránk barátságosan a műsor vezető hölgy.

-Mi köszönjük, hogy itt lehettünk. Viszlát.-köszönünk el majd kimegyünk a stúdióból. A parkolóban Drake már vár ránk épp telefonál ezért várunk egy kicsit amíg befejezi a beszélgetést.

-Sziasztok-köszön.-Épp Paul volt. Az a helyzet, hogy még ma este el kell utaznunk Londonba. Mert az lesz az első állomás majd onnan indulunk tovább Európába ott is az első hely Franciaország azon belül is Párizs.

-Ez az. Mindig is elakartam menni Párizsba-vágom rá lelkesen és elkezdek ugrálni amin a többiek elmosolyodnak még Drake is.-És mikor indul a gépünk?-teszem fel a logikus kérdést. Mert nem mindegy mennyi időnk van még bepakolni.

-Ötkor.-mondja tök nyugodtan.

-Basszus már 3 múlt.-mondom kicsit idegesen.

-Igaz menjetek. Majd küldök értetek limot és a reptéren találkozunk.-mondja Drake majd int és már el is megy.

Mi szó nélkül szállunk be a limoba és haza felé vesszük az utunkat. Hazaérve mind neki látunk a pakolásnak. Ezáltal óriási rendetlenséget csinálva magunk után. De nem törődünk vele mert súlyosan sürget az idő. Én szinte már a fél szekrényemet bepakolom 2 nagy bőröndbe. Miután végzek a pakolással gyorsan elkészülök és már indulunk is a reptérre. Így is majdnem lekéstük a gépet mert dugó volt. Villámgyorsan becsekkolunk azután elfoglaljuk a helyünket a gépen. Miután felszállunk engem szinte azonnal elfog a fáradság. Fejemet Logan vállára hajtom majd elalszom. Fel sem ébredek egészen addig míg Logan nem szól, hogy megérkeztünk. Üdv London!