27.Fejezet

Sziasztok! Meg is érkeztem az új résszel.:)) Remélem örültök neki, hogy ilyen hamar hoztam a folytatást.:) Ha minden jól megy akkor két-három naponta hozom majd a részeket.:) Köszönöm az előző részhez kapott 9 kommentet.! Viszont annyit szeretnék még, remélem nem túl nagy kérés, hogy a névtelenek is biggyesszenek oda a komment végére egy nevet, köszönöm.:) Na de nem is járatom tovább a szám. Jó olvasást a részhez!
10 komi után folytatás!
Sok puszi: Jenny ♥
Ui: Ha szeretitek a blogom, akkor ne feledjétek bekövetni bloglovin-on, oldalt meg találjátok hozzá a linket is! :))

Tegnap George késő estig nálunk maradt, amit egyáltalán nem bántam. Jól éreztem magam vele, és ha csak rövid időre is de elterelte a figyelmem a göndör hajú fiúról. Távozása előtt pár perccel értek haza a bátyámék is, akik az interjú után még beugrottak kajálni egy étterembe. Fáradtan estek be a házba, egy köszönést követően pedig mind aludni mentek.

A legszebb álmomból ébredtem fel éppen, de még ez sem tudja letörni a kedvem. Sem Harry tegnapi viselkedése. Így van. Éjjel sokat gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy nem fogok foglalkozni vele. Ő viselkedett gyerekesen, majd ha bocsánatot kért, akkor talán beszélhetünk.-ezekkel a gondolatokkal lépek ki a zuhanykabinból. Megtörölközöm, felkapom magamra a kikészített ruhám, s lesétálok a nappaliba. A fiúkat persze sehol sem találom, ami viszont meglep, hogy anya épp a konyhában sürög forog, ez nem mindennapi látvány.

-Szia!-köszönök neki meglepetten, ugyanis az utóbbi napokban alig láttam, annyira el volt havazva a sok munkája miatt.

-Szia kicsim!-mosolyog rám kedvesen, majd vissza is fordul a pulthoz, hogy folytathassa a dolgát.-Hogy hogy már ilyen korán fent vagy?-tudakolja. Meg is értem, hogy furcsállta, hiszen nem a korán kelésről vagyok híres.

-Nem tudom. Kidobott az ágy!-válaszolom mosolyogva, anya pedig felkuncog rajtam.-Egyébként ma városnézésre viszem az 1D-s fiúkat.-teszem hozzá mellékesen.

-Így már értem.-mosolyog rám mindentudóan anyukám, de csak egy pillanatra fordul felém, aztán folytatja is a főzést.

-Nem tudom miről beszélsz!

-Mi újság van veled és Harryvel?-kérdez rá rögtön, mindenféle köntörfalazás nélkül.

-Nincsen semmi.-sóhajtok fel. Anya eléggé ismer ahhoz, hogy tudja, mikor valami nincs rendben, így most is azonnal észre veszi. Abba hagyja az ebéd készítését, és leül mellém a pulthoz.

-Mi a baj kicsim?-kérdezte őszinte érdeklődéssel én pedig habozás nélkül mesélem el neki a tegnap történteket.

-..és George szerint azért volt ilyen mert féltékeny. De nem is tudom.. Te mit gondolsz?-pillantok rá, mi után mindent elmeséltem neki.

-Hogy mit gondolok?-ismételi meg utolsó kérdésemet, mire csak bólintok egyet.-Arra, hogy George barátodnak igaza van. Teljesen biztos, hogy Harry azért viselkedett így, mert féltékeny és attól fél, hogy elveszít téged.
-Lehet, hogy igazatok van, de akkor sem így kellene viselkednie!-fonom össze a kezem mellkasom előtt, mire anya ismételten csak felkuncog viselkedésemen.

-Ezt vele kell megbeszélned!-tanácsolja végül, majd nyom egy puszit az arcomra aztán újfent minden figyelmét a főzésre fordította.

***

Délután háromra beszéltük meg a srácokkal a városnézést. Most fél három van és a szobámban készülődök. Vagyis csak a szekrényem előtt állok és azon tépelődök melyik ruhámban menjek. Rémes problémáim vannak.

-Ajj készen vagy már?-dugja be a fejét a szobába James, már sokadjára.

-Nem. Nem tudom mit vegyek fel..-húzom el a szám, és segítségkérően nézek rá.

-Akkor vedd úgy hogy én vagyok a megmentőd.-mondja. Picit odébb állok, hogy a szekrényhez férjen. Pár perc keresgélés után győzedelmes mosollyal az arcán nyomja a kezembe az általa kiválasztott darabokat. Először szem ügyre veszem, majd miután meggyőződöm róla, hogy elég jó szettet választott hálásan megölelem.

-Köszönöm.-nyomok egy puszit az arcára.

-Van mit.-mosolya letörhetetlen.-Ja és az adósom vagy!-kacsint rám, majd elhagyja a szobát. Mindezt csak egy szem forgatással rendezem le, majd gyorsan átöltözöm a James által kiválasztott ruhákba. Igazából semmi extra, egyszerűen csak egy csőszárú farmer, és egy fehér, az elején kissé mintás, ujjatlan felső, de nekem mégis tetszik. Kiegészítőként még előkeresem az egyik kedvenc fekete karkötőmet, amit aztán felhúzok a jobb csuklómra, és végül nem maradhat el a fekete sapkám sem, amit - miután megigazítottam a hajam -, a fejembe húzok, aztán a telefonom a zsebembe süllyesztem és lerobogok a lépcsőn a többiekhez.

-Készen vagyok.-állok meg a srácok előtt, akik rögtön végig is mérnek.

-Mi ez a sapka mánia mostanság?-szólal meg végül Kendall.

-Nem tudom.-rántom meg a vállam. Valóban így van. Nem tudom mért hordok sapkát, egyszerűen csak ezt tetszik és jól is érzem magam benne.

-Skacok. Karen szólt, hogy el kell mennie valahová és feltehetőleg csak este későn ér haza.-adja át anya üzenetét Logan.-Csinos vagy Katelyn.-villant rám egy barátságos mosolyt, amint észrevesz.

-Köszi.-viszonozom, s a többiekhez fordulok.-Na akkor mehetünk?

-Aha.-kapom az egyöntetű választ. A fiúk el is hagyják a házat, de a bejáratban Logant még megállítom egy percre.

-Mit szeretnél?-kérdezi kedvesen, s teljes testével felém fordul.

-Csak szeretnélek megkérni rá, hogy ma délután próbálj meg normálisan viselkedni Harryvel, kérlek!-nézek a szemébe könyörögve. Nem akarom, hogy a mai napot is elrontsák az örökös veszekedésükkel.

-Megnyugodhatsz. Nem fogok veszekedni vele. Hiszen már nincs rá okom!-mondja. Amivel annyira meglepett, hogy szerintem még a számat is eltátottam.-Csukd be a szád, bele repül a légy.!-löki meg finoman az állam. Én viszont továbbra is alig akarok hinni a fülemnek.

-Ki vagy te és mit csináltál Logannel?-kérdezem, mire felnevet és én is elmosolyodok, majd komolyan folytatja, de közben szájja sarkában továbbra is ott bujkál egy apró mosoly.

-Katelyn, komolyra fordítva a szót, nem kell aggódnod! Felfogtam, hogy kettőnk között, még ha most még nehezemre is esik, de már nem lehet több mint barátság. Azt viszont nem szeretném elveszíteni, így tudnod kell, hogy melletted állok! Ha te úgy érzed Harry mellett találtad meg a boldogságot, akkor én szorítok nektek. Mert nekem mindennél fontosabb, hogy téged boldognak lássalak.-mondandója hallatán, akaratlanul is könny szökik a szemembe. Még senki sem mondott nekem ilyen szépet, és ezt pont Logantől hallani. Pont tőle, akinek a legtöbb oka lenne rá, hogy utáljon, mégis ilyen kedves velem. A meghatódottságtól meg sem bírok szólalni csak szorosan megölelem, ő pedig azonnal körém fonja a karjait, a fejem búbjára pedig nyom egy apró puszit. Az érzelgős pillanatot dudaszó szakítja félbe, mire rögtön elhúzódunk egymástól. Gyorsan megtöröltem a szemem, ebben a percben áldottam magam érte amiért kivételesen vízálló sminket tettem fel.

-Na menjünk a fiúk már várnak.-karolta át a vállam, kiterelt az ajtón, majd amíg ő bezárta azt addig én beszálltam a többiekhez az autóba. Miután Logan is csatlakozott Kendall beindította az motort és el is indultunk. Én ültem az anyós ülésen és onnan adtam az útba igazítást a fiúk szállodájáig.

Amint megérkeztünk Kendall leparkolt az épület előtti parkolóban. Mind kipattantunk a kocsiból, bátyókám pedig bezárta az autót, mivel innen gyalog folytatjuk majd az utat.

-Ti is bejöttök, vagy megvártok kint?-fordulok feléjük.

-Kint várunk.-válaszolják kórusban, mire csak bólintok, majd már ismerve a járást, átszelem az aulát, liftbe szállok, majd a fiúk lakosztályáig meg sem állok. Oda érve bekopogtatok.

-Nyitva van gyere be!-hallom meg bentről egyikük hangját, de mivel elég messziről szól, nem tudom megállapítani ki az. Óvatosan nyomom le a kilincset, majd résnyire nyitva az ajtót kukkantok be, de egyik fiút sem látom.

-Sziasztok!-köszönök hangosan, hogy lehetőleg meg is hallják bárhol is legyenek.

-Katelyn te vagy?-jön a hang.. fogalmam sincs hogy honnan.

-Igen, én vagyok!-válaszolok, neki támaszkodva az ajtókeretnek.

-Szia!-jelenik meg elsőként Niall, arcán szokásos aranyos mosolyával.

-A többiek merre vannak?-kíváncsiskodom.

-Ők is mindjárt jönnek, csak Zayn még a hajával babrál, Liam telefonál, Louis pedig Harryt próbálja végre kicsalogatni a szobájából, mert nem igazán akar eljönni.-húzza el a száját a mondat végére.

-Ó!-csak ennyit tudok kinyögni.-Megpróbálhatnék beszélni vele.-mondom kissé bizonytalanul. Igazából nem is tudom mi a fenéért ajánlottam fel. De mivel Niall mosolyogva fogadta igyekezetem, ezért már nem akartam visszakozni. Odaléptem Harry ajtajához, majd néhány kopogást követően beléptem. Két csodálkozó szempár meredt rám, ám engem a gyönyörű smaragdzöld tekintet foglalt le.

-Öm..beszélhetnénk?-kérdezem. Louis érti a célzást, felpattan és kiviharzik a szobából, így kettesben maradok Harryvel.

-Mit szeretnél?-ül fel az ágyán, s kérdő tekintettel fürkészi az arcomat.

-Niall azt mondta, nem akarsz eljönni. Mért?-kérdezek rá, bár vagy egy sejtésem, csak tőle akarom hallani.

-Fáradt vagyok.-hát nem egészen ezt a választ vártam. De tudom nagyon jól, hogy nem ez az igazság.

-Harry ne akarj már megvezetni tudom nagyon jól, hogy emiatt nem hagynád ki a városnézést! Nem tudom mi bajod van, de kérlek szépen gyere el. Ha nem is az én kedvemért, akkor legalább a fiúk miatt, kérlek!-nézek bele gyönyörű zöld szemeibe. Ami hiba. Teljesen fogva tartja a tekintetem, és nem tudok elszakadni tőle. A gyomromban régi ismerősként élednek fel a pillangóim, s kezdenek őrült repkedésbe. Ezenkívül pedig különös késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, de nem merem megtenni.

-Igazad van valóban nem ez a valódi ok, de.. hagyjuk. Rendben elmegyek.-egyezik bele végül. Egyébként gondolom tudni akarjátok, hogy az imént mért mondtam Harrynek, hogy nem tudom mi a baja, ennek pedig az az oka, hogy már magam sem vagyok annyira biztos abban, hogy valóban a féltékenység miatt volt olyan. Azzal pedig, ha ezt állítottam volna róla és végül mégis kiderülne, hogy nem volt igazunk (mármint Georgenak, anyának, és nekem) akkor totális idiótának tűnnék. Épp ezért is ésszerűbb volt úgy tenni mintha nem tudnék semmit.

-Ennek örülök.-öleltem meg hirtelen felindulásból, pirulva húzódtam el tőle, s lehajtottam a fejem, hogy ne lássa paradicsom színű arcom. Úristen mi történik velem? Még soha egy fiú sem váltott ki belőlem hasonlót. Erre is egyedül csak ez a göndör hajú fiú képes. Erőt veszek magamon, felemelem a fejem és ismételten belenézek azokba csillogó szemekbe. Harry csak mosolyogva figyelte esetlenségemet, kezével pedig finoman végig simított az arcomon, mire jólesően hunytam le a szemem. A következő amit éreztem az a fiú ajkai voltak a sajátomon. Nem csókolt meg csak egy rövid puszit adott, s elhajolt. Ám engem még ez az apró kis tette is óriási boldogsággal töltött el.-Menjünk a fiúk már biztos, hogy csak ránk várnak.-állok fel. Ezt követően is teljesen zavarban érzem magam. Holott nem ez volt az első "csókunk" Harryvel, én mégis úgy éreztem, és nem tudtam kezelni a helyzetet, amin Harry rendkívül jól szórakozott. De végül úgy tett ahogy kértem és követett, hogy Liam, Niall, Zayn és Louis társaságában elhagyjuk a szállodát és a másik négy fiúval kiegészülve végre elindulhassunk.