26.Fejezet

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez kapott kommenteket!^^ Igaz jóval kevesebbet kaptam, mint eddig, de ezen nem is csodálkozom, hiszen nagy hosszú ideig nem jelentkeztem.. Na de a lényeg, hogy próbálok visszatérni és rendszeresen új részeket hozni, ahogy azt a blog elején is tettem.
A mostani részhez nem fűznék hozzá különösebben semmit sem. Remélem, hogy tetszeni fog majd. Írjatok kommenteket, kérlek benneteket!
Sok puszi: Jenny♥

 -A fiúk már nagyon várnak. Rettentően hiányoztál nekik.-állítja, ami elképesztően jól esik, és őszintén szólva nekem is borzasztóan hiányoztak az elmúlt időben. Alig várom, hogy odaérjünk hozzájuk.

-Itt is vagyunk.-szólal meg miután megáll egy hatalmas épület előtt. A hely ismerős számomra hiszen gyerek korom óta élek ebben a városban, így rengetegszer jártam már erre, de a hotelben még nem volt alkalmam megfordulni. Észre sem veszem, hogy míg én az épületet pásztázom Harry kiszáll és illedelmesen kinyitja nekem az ajtót, majd a kezét nyújtja és kisegít.

-Köszi.-hálámat mosollyal fejezem ki, amit viszonoz, majd bezárja az autót és a bejárat felé indul a nyomában velem. Az aulába érve rögtön a lift felé veszi az irányt. Beszállunk majd miután megnyomja a hetes gombot, el is indul a lift. A megfelelő szintre érve a szerkezet megáll és csilingelés közepette kinyílik az ajtaja. A mellettem álló fiú ismét elindul én pedig követem a folyóson egészen addig míg meg nem áll a 756-os számmal ellátott szoba előtt. Kinyitja az ajtót, majd engem előre engedve belépünk a lakosztályba. Egyből egy hatalmas nappaliba csöppenünk. Velünk szemben a kanapén terpeszkednek a srácok, miközben videójátékoznak. Érkezésünkre azonban mind felkapják a fejüket. Nem éri meglepetésként őket az érkezésem, amit annak tudok be, hogy Harry bizonyára értesítette őket látogatásomról.
Louis az aki elsőként pattan fel majd futólépésben indul el felém. Elmosolyodok miközben szélesre tárom a karjaim. Amint oda ér hozzám felkap és megpörget a levegőben, amin akaratlanul is felnevetek, a karjaimat pedig a nyaka köré fonom és így kapaszkodok belé.

-Hiányoztál ám kicsilány.-ölel meg Zayn is miután ismét a lábaimon állok.

-Ti is nekem.-mosolygok rá, majd nyomok egy puszit az arcára épp úgy ahogy az előbb Lousnak is adtam, mikor végre elengedett. Ezután megölelem még Liamet és Niallt is, és mindketten kapnak egy-egy puszit is.

-Mesélj mi történt veled? Azóta nem is nagyon beszéltünk mióta eljöttél a turnéról.-húztak a kanapéra, és körém gyűltek.

-Hát nem történt semmi érdekes. Az időm nagy részét George-al töltöttem.-rántok vállat. Nem kerüli el a figyelmem Harry reakciója a fiú név hallatára, észrevétlenül ökölbe szorítja a kezét, de persze ez egyből feltűnik a fiúknak is, így rögtön témát is váltanak. Lehetséges hogy féltékeny lenne? Á biztos nem!

-Figyelj még soha nem jártunk LA-ben holnap nem vezetnél körbe minket?-kérdezi meg Liam, a többiek pedig lelkesen bólogatnak.

-De persze, szívesen.-válaszolom mosolyogva. De közben fél szemmel Harryt lesem aki csak bámul maga elé, valamin nagyon gondolkodhat, majd hirtelen felpattan és beviharzik az egyik szobába. A fiúk is oda kapják a fejüket. Tekintetem összetalálkozik Louis aggodó tekintetével, de rögtön el is fordul, s barátja után megy.

Fél óra elteltével Louis egyedül tér vissza.
-Mi a baja Harrynek?-kérdezem tőle. Mióta a fiú itt hagyott bennünket azóta azon agyalok hogy vajon mi üthetett belé, mért rohant úgy el. De nem tudok rájönni.

-Öö..fáj a feje.-válaszolja Louis kissé bizonytalanul. Mért érzem úgy, hogy Louis nem mond igazat? Talán mert egy kis fej fájás miatt, senki sem viselkedik így, ráadásul eddig semmi baja sem volt.

-Megyek és megnézem.-álltam volna fel, de a fiúk vissza húznak, értetlenül pillantok feléjük, mire Liam szólal meg.

-Szerintem hagyni kéne inkább pihenni, ha majd jobban érzi magát, akkor kijön.-tanácsolja, a többiek pedig bólogatnak. Eléggé furcsálom a viselkedésüket, de inkább nem firtatom tovább a dolgot. Semmi értelme nem lenne. Úgyis azért jöttem, hogy a srácokkal legyek, hisz hosszú ideje nem láttuk egymást, van mit bepótolnunk. Sokat beszélgettünk és még annál is többet nevettünk, majd felhozták, hogy nézzünk meg együtt valami filmet, amibe beleegyeztem.

-Szuper, válasszátok ki a filmet én addig hozok popkornt.-pattan fel Niall, s kiszalad a konyhába. A fiúkkal közösen kiválasztanak egy vígjátékot, amit aztán Zayn behelyez a lejátszóba, mi addig pedig kényelmesen elhelyezkedünk a kanapén. Lábaimat törökülésbe húzom. Niall ekkor ér vissza három tál kukoricával, amiket páronként oszt el. Én Louissal osztozom egyen, Liam Zaynnel, Niallnak pedig kisajátítja magának a harmadikat. Mikor Louis elindítja a filmet vetek még egy pillantást Harry szobájának ajtajára, majd egy sóhaj közepette vissza fordítom a fejem a tv képernyője felé, s belemarkolok a kukoricába majd az egyészet a számba tömöm.

Öt óra környékén végül úgy döntök, hogy ideje haza mennem, amiről a fiúknak is szólok.

-Srácok azt hiszem én megyek.-állok fel.

-Ne máár!-szólalnak fel egyszerre, amin elmosolyodok.

-De muszáj mennem, ma még George-al sem beszéltem.-mondom.-Különben is holnap úgyis találkozunk!-teszem hozzá, hogy kicsit felvidítsam őket, ne legyenek szomorúak azért, mert elmegyek.

-Rendben. Azt úgy sem úszod meg!-kacsint rám Zayn.

-Eszem ágában sincs.!-mosolyodok el a mai nap már nem is tudom hányadjára.-Srácok kérhetnék egy szívességet? Valamelyikőtök haza dobna?-kérdezem.

-Persze, majd én elviszlek.-áll fel Louis, hálás pillantást vetek rá.-Mehetünk?-kérdezi, miután elköszönök a fiúktól.

-Mindjárt, csak előtte elköszönök Harrytől.-mondom, majd megsem várva válaszukat kopogok be az ajtaján. Válasz nem érkezik, de nem adom fel hanem óvatosan benyitok hozzá. Már épp megszólalnék, mikor észreveszem, hogy az ágyán fekszik lehunyt szemekkel és halkan szuszog. Annyira aranyosan fest. Csendesen az ágyához megyek, majd ügyelve arra, hogy ne ébresszem őt fel nyomok egy puszit az arcára, aztán visszamegyek a fiúkhoz.

-Mehetünk. Sziasztok!-intek egy utolsót a három fiúnak, ezt követően pedig elhagyjuk a a lakosztályt majd rövidesen a hotelt is. Azzal a kocsival megyünk, amivel Harry hozott el. A útközben nem igazán beszélgetünk, helyette Lou bekapcsolja a rádiót, és azzal együtt énekel.

-Valójában mi volt a baja Harrynek?-bukik ki belőlem a kérdés. Louist látszólag meglepi a kérdésem, mert egy pillantra lefagy, de aztán mintha mi se történt volna próbál lazaságot mutatni.

-Már mondtam fájt a feje.

-Louis! Nagyon jól tudod, hogy ezzel engem nem tudsz megvezetni!-közlöm vele a tényeket.

-Jól van, igazad van, más miatt volt olyan amilyen.

-De mi miatt?

-Öö.. ezt inkább vele beszéld majd meg!-motyogja zavartan. Itt fel is adom a próbálkozást, mert úgy sem tudnék mást kiszedni Louisból, ráadásul pár perccel később már a házunk elé is érünk.

-Köszi, hogy elhoztál.-mosolygok rá köszönetképpen.

-Nincs mit. Akkor majd holnap találkozunk! Ha gondolod a fiúkat is elhívhatod.

-Rendben, majd megkérdezem őket. Szia!-köszönök el, aztán megvárom míg elhajt, majd bemegyek a házba.

-Sziasztok!-köszönök hangosan, közben pedig kilépek a cipőmből. Válasz nem érkezik ezért a nappaliba sétálok, mivel ott nem találkozok senkivel, ezért tovább megyek a konyhába, viszont ott sem járok nagyobb szerencsével. Vállat rántok hát és a szobámba sétálok. Beérve az ágyamig meg sem állok. Nagy sóhaj közepette elnyúlok rajta. Nem tudok másra gondolni, csak Harryre. Mi lehetett a baja? Nem tudok rájönni. Picit még haragszom is rá, mert nagyon rosszul esett, hogy egész este ki sem mozdult a szobájából. Pedig éppen ő volt az aki annyira erőltette ezt a tálálkozót. Épp ezért sem értem, mért volt olyan. A plafon bámulása közben sem jutok egyről a kettőre, így végül inkább a zsebemből előkotrom a telefonom. Feloldom a billentyűzárat, s elmosolyodok mikor felvillan a háttérképem, amit nem olyan rég állítottam be. George és én vagyunk rajta, miközben átöleli a vállam, én pedig puszit nyomok az arcára. Ezt a képet még ő csinálta a telefonommal egyik este mikor nálunk volt.
Megnyitom a telefonkönyvet és legörgetem a listát, majd egy névnél megállok. Hosszú percekig csak bámulom és gondolkodom. De végül inkább csak visszagörgetek, majd egy másik névnél rányomok a hívásra. Néhány csörgés után fel is veszi.

-Szia!

-Át tudnál jönni?-kérdezem, egyből a közepébe vágva. Szükségem van valakire akivel tudok beszélni.

-Két perc és ott vagyok.-mondja, majd választ sem várva kinyomja. A készüléket egyszerűen magam mellé dobom, és várok. Rövid időn belül a léptek ütik meg a fülem, majd George ront be a szobámba.

-Siettem ahogy tudtam, mi a baj?-ül le mellém kissé ziláltan, és aggódóan. Elmosolyodok rajta. George hihetetlenül jó barát, kétség sem fér hozzá!
Elmesélek neki mindent, ami ma délután történt.

-..és nekem ne akarják beadni, hogy fájt a feje és azért rohant úgy el, ráadásul ezután már ki sem jött a szobájából.-fejezem be.

-Hú, figyelj! Mit is mondtál mit csináltatok mielőtt Harry furcsán kezdett el viselkedni?-kérdezi.

-Beszélgettünk. A fiúk megkérdezték, hogy mi történt mostanában velem. Mire mondtam nekik, hogy az időm nagy részét veled tőltöttem, és azt hiszem ez után lett olyan.-gondolkodom el, majd Georgre nézek. A szemében egyből látom, hogy ő már kezdi kapisgálni mért is változott meg olyan hirtelenjében Harry viselkedése.

-Katelyn, nem lehet, hogy Harry féltékeny?-hangoztatja, amire éppen gondol. Először nem akarom elhinni, amit mondott. De aztán eltöprengek a feltételezésén. Lehet benne valami. De mért lenne Harry féltékeny Georgera? És ekkor leesett. Hiszen ő nem tudja, hogy Georgeal csak barátok vagyunk. Lehetséges, hogy azt hiszi ő az új pasim. Jézusom, hogy erre eddig mért nem gondoltam.-túrtam a hajamba.

-Igazad van, ez mindent megmagyaráz!-nézek rá.-De attól még nem kellett volna így viselkednie. Egyszerűen csak meg kellett volna kérdeznie, hogy te kim vagy, nem pedig besértődni és egész este tojni a fejemre.-mondom bosszúsan.

-Lehet, de azért őt is meglehet érteni.-fürkészi az arcomat nagy barna szemeivel.

-Jó de akkor is. Olyan mint egy kisgyerek!-forgatom meg a szemeimet.

-Egy szerelmes kisgyerek.-javít ki George mindentudóan mosolyogva. Meglepetten kapom rá a tekintetem. Ezt vajon honnan vette? Mindegy nem akarok erről többet beszélni, ezért inkább elterelem a témát.

-Egyébként nem tudod merre vannak a bátyámék?-kérdezem.

-Ügyes!-mosolyodik el. Rögtön levágta, hogy ezt csak tématerelésnek szánom, de szerencsére nem feszegeti tovább a témát.-Különben valamilyen interjúra mentek.

-Jó, hogy szóltak tényleg..Nem nézünk meg valami filmet?-kérdezem végül.

-De, de most én választok!-pattan fel és a laptopommal tér vissza.

-Nem, a múltkor is te választottál!-háborodok fel.

-Ja, tényleg.-röhög fel.-Mindegy akkor is én választok.-ölti ki rám a nyelvét. Komolyan mint egy ötéves.!

-Csak hiszed.-ugrok rá. Mázli, hogy még ez előtt félre tette a laptopom különben még valami baja esett volna. Így vette kezdetét egy hosszú párnacsata.
Végülis a filmnézésből semmi sem lett, viszont annál jobban éreztük magunkat. Rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Hála Georgenak ismét sikerült egy picit elfelejtenem a problémáimat. Harry viselkedésével pedig ráérek később is foglalkozni. Holnap úgy sem kerülhetem el a találkozást vele..

Hogy tetszett? Tudom nem lett valami hosszú. A jövőben szerintem ehhez hasonló hosszúságú részekkel érkezem majd, hogy gyakrabban hosszasak fejezeteket. Kommizatok, pls! :) 10 komi után pedig érkezik majd a folytatás!