22.Fejezet

Sziasztok! :) Nagyon nagyon sajnálom a késést!! Engesztelésképpen valamivel hosszabbra írtam a részt.:) Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Olvassátok és kommenteljetek! :)) Puszi: Jenny.<3

Hazaérve anya egyből jó éjszakát kíván és a szobájába megy. Én sem teszek másként. Lábam megszabadítom a kínzó magassarkútól, aztán a szobámig meg sem állok. Levetkőzök fehérneműre, majd magamra kapok még egy hosszabb pólót és ledőlök az ágyamba. Fülemet halk pittyegés hangja üti meg, mire előkotrom a farmerem zsebéből a telefonom. Feloldom a billentyűzárat, majd kíváncsian pillantok a képernyőre, hogy vajon ki küldhette az sms-t. A név láttán szívem nagyot dobban és akaratlanul is megnyomom a megnyitás gombot..

"Katelyn, kérlek ne csináld ezt válaszolj! xx Harry." - olvasom fel az üzenetet. Nem értem mire gondol, ezért megnyitom azt az üzenetet amit legelőször küldött.

"Mért mentél el köszönés nélkül?? Nem érted hogy fontos vagy nekem??? Igazán elbúcsúzhattál volna! xx Harry." 

"Ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt. Legalább annyit írhatnál, hogy hogy vagy, vagy akármi. Írj kérlek. xx Harry."

"Mért nem válaszolsz? Tudod, hogy milyen bűntudatom van. Miattam mentél el és emiatt a fiúk is neheztelnek rám még ha nem is mondják ki látom rajtuk, hogy haragszanak rám. Van egy olyan érzésem, hogy most te is utálsz, mert az egész az én hibám. SAJNÁLOM! Megtudsz még valaha bocsájtani nekem? xx Harry."

Nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten megviselte szegényt, az hogy eljöttem. Egy percet sem gondolkodom tovább már kezdem is pötyögni a válaszom.

"Egyáltalán nem utállak!! És vésd az eszedbe ez nem csak a te hibád, én is ugyanolyan bűnös vagyok ebben mint te! Sajnálom, hogy köszönés nélkül jöttem el, de hidd el úgy csak nehezebb lett volna az egész. xx Katelyn." - írom neki a válaszom, majd azonnal rá is nyomok a küldés gombra. Ezután a telefonom becsúsztatom a párnám alá, majd fejemet a párnára hajtva szépen lassan elnyom az álom.

***

-Kislányom ébresztő!-hallom meg reggel anya hangját, mire fáradtan nyitom ki résnyire a szemem. De anya elhúzza a függönyt, amin a napsugarai utat törnek maguknak engem teljesen elvakítva így azonnal vissza is csukom a szemem és a párnába rejtem az arcomat.-Ne aludj vissza Katelyn.!-szól rám ismét anya. Nyögök egyet kínomban, majd szépen lassan, hogy a szemem megszokja a hirtelen jött fényt kinyitom a szemeimet és kérdőn tekintek anyára.

-Mért keltettél fel?-kérdezem egy hatalmasat ásítás közepette.

-Mert George keresett.-mondja.

-Majd később beszélek vele.-mondom és már aludnék is vissza mikor anya idegesen lerántja rólam a takarót, zavartan pislogok rá.

-Katelyn ez így nem fog menni. Mióta hazajöttél csak itthon ücsörögsz. El hiszem, hogy megviselt a Logannel való szakítás, de nem fogom hagyni kislányom, hogy magadba zárkózz. Hidd el jól fog jönni egy barát és ez a George kedves fiúnak tűnik.-simít végig a karomon, miközben leül mellém az ágy szélére. Ugyan kicsit meglep ezzel a kirohanásával, de nem tudok rá haragudni mivel tisztában vagyok vele, hogy azért mondja mindezt mert aggódik miattam.-Szóval öltözz fel és menj át hozzájuk.-utasít miközben feláll az ágyról, aztán már ki is megy a szobából. Fáradtan nyújtózom egyet, ekkor a telefonom akad a kezembe. Ránézek az órára már fél 10 is elmúlt. Kimászok az ágyból aztán a fürdőbe sétálok, de még előtte kiveszek a szekrényemből néhány ruhát.

***

-Szia, mi járatban?-nyit ajtót mosollyal az arcán George, majd odébb áll, hogy betudjak menni.

-Anya szólt hogy kerestél.-pillantok rá várakozóan.

-Jaj tényleg. Csak gondoltam ha van kedved elmehetnénk valahová.-von vállat, kicsit furcsán nézek rá.-Persze kizárólag mint barátok.-teszi hozzá látva értetlen arckifejezésem.

-Ez esetben rendben.-mondom.

-Akkor induljunk is.-mondja, csak bólintok. George még felveszi a cipőjét, meg magára kap egy pulcsit aztán már el is indulnánk, ha Jason oda nem rohanna hozzám.

-Szia Katelyn!-mosolyog rám édesen.-Hová mentek?-kérdezi őzike szemeket meresztve ránk.

-Elmegyünk sétálni.-válaszol helyettem is George az öccsének.

-Én is mehetek?-kérdez vissza a kisfiú.

-Most nem majd legközelebb.-néz rá George, mire Jason ajkai lefelé görbülnek és a szemei is kezdenek könnybe lábadni. Teljesen megsajnáltam szegényt.

-Had jöjjön el velünk.-pillantok Georgera kérlelően, szemeiben látom, hogy meggyőztem, így leguggolok a szipogó Jason elé és megsimogatom az arcát.-Segítsek felvenni a cipőd vagy megy egyedül is?-kérdezem tőle, mire ismét elmosolyodik és már nyoma sincs rajta az egy perccel korábbi szomorúságának.

-Megy egyedül is.-mondja büszkén.

-Akkor öltözz és már indulunk is.-mondom, mire boldogan szalad el. Pár perc múlva már teljes harci díszben indulunk el a helyi játszótér felé. A járdán sétálunk Jason középen megy és egy pillanatra sem engedi el a kezünket. Út közben Jason szája be sem áll, boldogan mesél nekem mindenről, vagy éppen ha meglát egy-egy kutyát, vagy macskát vidáman felkiált.

-Itt is vagyunk.-mutatok az út túloldalán lévő nem túl nagy játszótérre. Jason szemei rögtön felcsillannak amint meglátja a csúszdát. Alig várja, hogy átérjünk a zebrán és már rohan is a mászókához, mi Georgeval egy padot tűzünk ki úti célként, ahonnan rendes rálátásunk van a boldogan játszó csöppségre.

-Nagyon megszeretett téged.-mosolyog rám George, nem válaszolok neki, csak én is elmosolyodok. Szemeimmel továbbra is a barna hajú kék szemű kisfiút figyelem aki mint valami energia bomba szaladgál fel s alá a különféle játékok között.

-Katelyn kérdezhetek valamit?-teszi fel a kérdését csöppnyi bizonytalansággal a hangjában.

-Persze.-nézek rá és kíváncsian várom, hogy vajon mi is érdekli.

-Nem akarok tolakodónak tűnni szóval ha nem akarsz nem válaszolsz rá.-magyarázkodik rögtön, majd végre kiböki a kérdését.-Azért szakítottatok a barátoddal mert megcsalt?-halkítja el a mondat végére a hangját, ám így is nagyon jól hallom, mit mond. Lehajtom a fejem és a földet kezdem el fixírozni, amit George rossz jelnek vehet, mert rögtön sajnálkozni kezd.-Ne haragudj, hülye vagyok! Meg sem kellett volna kérdeznem.-mondja bűntudatosan és végig simít a vállamon.

-Semmi baj. Csak még tudod.. friss a dolog.-sóhajtok majd fél szemmel ránézek, arcáról sugárzik a bűntudat. Szegény nagyon sajnálja a dolgot. De egyáltalán nem haragszom meg rá, hiszen tudom hogy ezt nem rosszindulatból kérdezte pusztán csak kíváncsi.

-Megcsalt?

-Nem, hanem..én csaltam meg őt.-suttogom és várom, hogy George is elhordjon mindennek, mert egyedül ezt érdemlem, amiért ilyet tettem Logannel, de a fiú mellettem nem csinál semmi ehhez hasonlót.

-Mert nem szeretted őt?-kérdezi puhatolózva.

-De igen, csak közben beleszerettem egy másik srácba is.-vallom be.

-Ú hát az necces.-húzza el a száját együttérzően.-Sajnálom.

-Már mindegy!-vonom meg a vállam, majd egy álmosolyt festek az arcomra, de Georget ezzel nem tudom megtéveszteni, ő átlát rajtam.

-És mi van azzal a másik sráccal?-kérdezi.

-Vele sem beszéltem azóta, hogy eljöttem a turnéról.

-Ezek szerint valamelyik másik bandatag az illető?-tippel.

-Nem dehogy ..legalábbis nem a BTR-é.-egy pillanatig elgondolkodom, hogy vajon be kéne e avassam őt a dolgokba, de végül úgy döntök, hogy ebből semmi gond nem lehet. Ráadásul teljesen megbízom ebben a fiúban, ami furcsa számomra hiszen még csak nem olyan rég ismertem meg. De mégis úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném. George már most olyan számomra mint Kendall. Már most olyan érzésem van vele kapcsolatban mintha kaptam volna egy másik testvért.-Ismered a One Directiont?-kérdezek rá mielőtt belekezdenék.

-Hallottam már róluk.-bólint.

-Az egyik énekeskük az illető, Harry.-mondom ki.-A turnén ismertem meg őt és szinte az elejétől kezdve volt valami szikra kettőnk között, csak akkor még próbáltuk nem foglalkozni ezzel az egésszel. Viszont már egy idő után Harry nem így tett és bepróbálkozott nálam. Többször is csókolóztunk, miközben én még mindig Logannel jártam. Egy ribanc vagyok.-állapítom meg teljes magabiztossággal.

-Na ezt most fejezd be! Nem vagy ribanc!-állítja, mire csak horkantok egyet.-Katelyn.!-szól rám.-Ez az egész egyáltalán nem a te hibád, a szerelem ellen nem lehet tenni. Nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele, ez nem ilyen egyszerű.-mondja, mire ránézek és halvány mosoly ül ki a számra majd hirtelen felindulásból megölelem.

-Köszönöm.-mondom hálásan, majd a zsebemben kezdek el kotorászni a csörgő telefonom után. Rápillantok a kijelzőre ahol Harry neve villog, George is láthatta a nevét mert bólint hogy vegyem fel. Veszek egy mély levegőt aztán kicsit bizonytalanul megnyomom a fogadó gombot.

-Szia.-köszönök félénken. Nem is ismerek magamra én nem is ilyen vagyok! George közben egyedül hagy és oda megy Jasonhöz.

-Szia.-köszön ő is.-Megkaptam az üzeneted. Ezek szerint tényleg nem haragszol rám?-kérdezi azonnal.

-Nem. Magamra haragszom a történtek miatt.-válaszolok.

***

/Egy hónappal később/

Így van már több mint egy hónap telt el azóta, hogy haza jöttem. Sok minden történt azóta. Anyával nagyon jól kijövünk szinte mindent megbeszélünk egymással. Georgeval pedig legjobb barátokká váltunk ez alatt az idő alatt. Nap mint nap találkozunk egymással. Aligha van olyan nap, hogy ne mennék át hozzájuk, vagy ő ne jönne át. Szerencsére anya is nagyon jól kijön a szüleivel így már több közös programot is szerveztek a két családnak. Ennek csak még jobban örülök, mert így legalább jobban lefoglaltak és nem gondoltam annyit Loganre. 

Mióta eljöttem szinte mindegyik fiúval beszéltem telefonon, kivéve vele. Vagyis vele csak egyetlen egyszer mikor Kendall helyet ő vette fel a telefont. Harryvel viszont annál többet beszéltem. Nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne hívott volna fel. Ilyenkor a beszélgetéseink órák hosszat eltartottak, a kapcsolatunk pedig egyre jobb és jobb lett. A többiekkel csak néha beszéltem, ők azt sem tudják, hogy Harryvel mennyit beszéllek mert mindig olyankor hívott/hív mikor kicsit elvonul a többiektől.

-Katelyn!-ront be hirtelen a szobámba anya kopogás nélkül. Már meg sem lepődöm rajta, már megszoktam tőle az effajta viselkedést. Lecsukom a laptopom, majd félre téve azt teljes figyelmemet anyára fordítom aki majd kicsattan a boldogságtól, amitől csak még kíváncsibb leszek, hogy vajon mit is akar mondani. Szerencsére nem is kell rá sokat várnom hogy kibökje.-Holnap délután Kendallék haza jönnek és lesz egy meglepetésük is.-meséli boldogan. Én viszont annyira nem örülök ennek, mivel ez csak egyet jelenthet. Ismét találkoznom kell Logannel egy hónap után. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek a viszont látástól. Nagyon félek, hogy hogyan fog majd viselkedni velem és ami még fontosabb félek az érzéseimtől, hogy milyen lesz őt ismét látni.

Kommentteljetek és írjátok le a véleményeteket! :) Köszönöm. Sok puszi: Jenny.<3 6 komi után jön a folytatás!