11.Fejezet

Sziasztok itt van az új rész.:))
Nagyon köszönöm az eddigi komikat! :D♥

Remélem tetszeni fog.:D 

Komizzatok.:D 3-4 után jön is a következő.:) 

Jó olvasást.:)

Puszi: Jenny♥

-Mégis mi a szart képzelsz magadról?-támadja le a bátyám Harryt. Szegény azt sem tudja hogy mi van csak ijedt és értetlen tekintettel bámul Kendallre. Bátyámon látom hogy már nem kell neki sok és megüti Harryt ezért hogy ezt megelőzzem kettejük közé állok.

-Miről beszélsz haver?-kérdezi Liam a kanapén fekve telefonnal a kezében.

-Arról, hogy ez a kis..-szorítja ökölbe a kezét Kendall miközben dühösen méregeti Harryt.

-Kendall kérlek.-nézek rá esdeklően.

-Ne Kendall kérlekez itt nekem.-néz rám mérgesen.-Rád is haragszom, amit hogy nem mondtad el előbb.

-Nem akartam elmondani értsd meg, mert nem jelentett semmit. És elakartam felejteni!-mondom. Amivel tulajdonképpen a szemébe hazudok. Mivel igen is jelentett valamit a csókja. Még magam sem tudom, hogy mi van közöttünk. De egy biztos Harry nem közömbös számomra és szerintem én sem neki.

-Ígérd meg hogy többet nem fordul elő és hogy elmondod Logannek!-néz rám valamivel higgadtabban. Mivel nem szólalok meg.-Ígérd meg!-szólal meg ismét.

-De Kendall..-kezdenék tiltakozni.

-Nincs de! Vagy te mondod el neki vagy én!

-Jó megígérem.-hajtom le a fejem. Ő pedig ott hagy minket és ahogy Logan is nem olyan régen ő is bevágja maga után a lakosztályajtaját. Ránézek Jamesre aki szavak nélkül is megérti és bátyám után is siet.

-Mi volt ez az egész?-kérdezi Carlos összezavarodva. Csak most veszem észre, hogy szinte mindenki itt van a szobában kivéve Logan, Kendall, James és Harry. Várjunk csak hol van Harry? Az előbb még itt állt mögöttem. 

-Hol van Harry?-kérdezem figyelmem kívül hagyva Carlos kérdését.

-Még a Kendallal való veszekedésed alatt elrohant.-válaszol Louis. Ahogy a szemembe néz látom rajta, hogy haragszik rám. Csak tudnám hogy miért. Nem csináltam semmit. Viszont kötelességemnek érzem, hogy beszéljek Harryvel. Mert ha elmondom Logannek akkor jobb ha ő is tud róla. Bár szerintem az előbbi beszélgetésből leeshetett neki a dolog. De muszáj beszélnem vele.

-Beszélhetnénk?-nyitok be hozzá. Nem válaszol csak fejével az ágy felé bök, hogy üljek le. Így is teszem. Egyikünk sem szólal meg. Én nem tudom hogy mit mondhatnék ő pedig szerintem azt várja, hogy bele kezdjek.

-Azt mondtad beszélni akarsz. Tessék beszélj!-sürget kicsit sem kedvesen.

-Öö..oké. Figyelj elmondom Logannek hogy mi volt.-mondom miközben a padlót bámulom.

-Kösz, de erre az előbbi beszélgetésetekből is rájöttem. Van még valami?-kérdezi bunkón.-Mert ha nincs akkor el is mehetsz!-mutat az ajtóra.

-Beléd meg mi a jó isten ütött?-állok fel idegesen.

-Minek kérdezed ha úgy sem érdekel mi van velem?-kérdezi gúnyosan. Mi van??

-Mi van?-kérdezem felvont szemöldökkel.

-Egy kérdésre válaszolj csak.-néz rám végre.-Minek csókoltál meg ha nem jelentett egyáltalán semmit sem?-kérdezi. Na ne! 

-Ezt én is kérdezhetném.-nézek rá kérdőn.

-Ne térj ki a válasz elől!-szólal meg és közelebb jön.

-Harry..-nyöszörgöm. Nem tudok kinyögni normális választ. Elkezd közelebb hajolni, de én megijedek és inkább kirohanok a szobából. Egyből Louisba botlok.

-Bocsi.-kérek elnézést, majd beszáguldok a Louval közös szobánkba. Bezárom az ajtót, majd a falnak dőlők és lecsúszok a földre. Felhúzott lábakkal ülök, fejemet a falnak támasztom és gondolkodok. Mi volt ez? Miért akar állandóan megcsókolni? És én miért érzem azt hogy hiba volt most ott hagyni? Úristen mi van velem?-temetem az arcomat a tenyerembe. Gondolkodásomat az zavarja meg hogy valaki beakar jönni.

-Katelyn, bent vagy? Nyisd ki lécci!-hallom meg Logan hangját. Egyből felpattanok és ajtót nyitok. Kérdő tekintettel bámulok a szemei közé. Csak állunk egymást bámulva.

-Sajnálom-szólalunk meg végül egyszerre.

-Figyelj ne haragudj csak ideges voltam, nagyon sajnálom!-nézek rá.

-Nem kell. Én is túl reagáltam. Szent a béke?-kérdezi egy apró mosollyal a szája sarkában.

-Igen.-mosolyodok el halványan. Csak az a kérdés hogy ez meddig fog így maradni. Mert abban határozottan biztos vagyok hogy ha elmondom neki a történteket abban a pillanatban kidob.

-Szeretlek-húz magához a derekamnál fogva. Várj míg megtudod, hogy megcsaltalak.-gondolom keserűen.

-Én is téged.-válaszolom végig a szemébe nézve. Nem hazudtam tényleg szeretem őt. Egy baj van csak hogy Harry sem közömbös számomra. És ennek nem szabadna így lennie. 

Logan mosolyogva hajol közelebb. A távolság fokozatosan szűnik meg ajkaink között, de még mielőtt a szemem lehunynám Harry csalódott szempárjával találom szembe magam, majd lemondóan megrázza a fejét és tovább megy a folyosón. A csók közben végig bűntudatom van. De miért? Nincs közöttünk semmi. Akkor meg miért érzem továbbra is, hogy ez nem helyes? Valaki igazán választ adhatna már a kérdéseimre.

Na hogy tetszett? :) 3-4 komi után hozom a folytatást.:) Puszi♥