10.Fejezet

Sziasztok itt vagyok!
 Hát ezt is megértük itt a 10.rész.:))

Remélem tetszeni fog majd ez is.:P

Komikat még mindig nagyon várok!! :))

És bocsánatot kérek a késésért!!
A kövit ígérem hamarabb hozom majd, de ehhez az kell hogy írjatok véleményt! :)
Jó olvasást! Puszi: Jenny♥

Ui: 3 komi után hozom a folytatást!

-Katelyn, Katelyn!-rázogat valaki. De a hangjáról nem tudok rájönni, hogy ki. Ezért erőt veszek magamon és sokadik próbálkozásra ugyan, de kinyitom a szemem. Mire a társaságból egy emberként tör fel egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj. James aki eddig ébresztgetett aggodalmasan méreget a többiekkel egyetemben.

-Aj de jó hogy jó hogy végre felébredtél. A szívbajt hoztad ránk!-szólal meg Louis.-Főleg Harryre.

-Tényleg?-nézem az előbb említettre kérdő tekintettel. Aki bólint egy aprót.

-Igen. Teljesen maga alatt volt. Azt mondta hogy az ő hibája. De persze ez nem igaz. Mert senki nem ájul el puszta beszélgetés miatt.-mondja Liam.

-Hát egy beszélgetés miatt nem is..-szólal meg Harry halkabban. De szerintem csak hangosan gondolkodott. 

Most komolyan arra gondol hogy a csók miatt lettem rosszul?! Hát ez bolond. Attól csak jobban éreztem magam. Na nem! Ezt itt és most abba kell hagynom!-határoztam el magamban.

-Mire célzol?-húzza fel a szemöldökét gyanakvóan Logan.

-Semmire sem célzott. Csak hangosan gondolkozott.-védi meg James. Hálás pillantást vetek rá. Gondolom sejti mi történhetett.

-De visszatérve húgi. Mi miatt ájultál el?-kérdezi Kendall.

-Nem tudom pontosan. De szerintem leesett a vérnyomásom.

-Az lehet. Ma még amúgy sem ettél semmit-mondja Kendall.

-Normális vagy te lány?-kérdezi felháborodva Niall.

-Igen!-válaszolok mosolyogva.

-Ez nem vicces!-szólal meg Logan.-Kicsim ilyet többet ne csinálj és egyél rendesen. Rendben?-néz a szemembe.

-Rendben.-bólintok hogy ezzel is megerősítsem az igazamban.

-Veszély elmúlt emberek szétszéledni!-kiált fel Louis. Mire mindenki kimegy a szobámból. Most tűnt csak fel hogy a Louissal közös ágyamban fekszem.

-Régóta voltam eszméletlen?

-Hát már egy 10 perce biztosan.-válaszol. Majd szorosan megölel. Ez a hirtelen jött tette kicsit meglepett de viszonoztam.

-Többet ilyet ne csinálj, oké?-kérdezi. Ugyan látom a mosolyt az arcán de látszik rajta hogy tényleg komolyan gondolja.

Bólintok egy hatalmasat. Mosolyogva hajol közelebb és tapasztja a száját az enyémre. Szenvedélyes csókot váltunk egymással majd lassan szétválunk.

-Szeretlek-nézz mélyen a szemembe.

-Én is téged.-mosolygok rá. 

De a szívemet enyhe bűntudat mardossa. Azért amit Logannel tettem. Hazudok neki. Vagyis eltitkolom előle hogy Harryvel csókolóztam. De ebben az egészben az a legrosszabb hogy nem is egyszer, ráadásul még élveztem is! Mi van velem??

-Valami baj van olyan ijedt arcot vágsz.-vizslat a szemeivel.

-Ja öö..nem dehogy!-tiltakozom.

-Kicsim engem nem tudsz átverni. Mond el mi a baj!-kéri.

-Mondom hogy semmi!-vágom rá kicsit hevesebben mint kellene.-Különben sem kell neked mindenről tudnod. Attól még hogy együtt járunk nem kell mindenbe bele kotnyeleskedned!-fakadok ki.

-Bocs hogy kérdeztem.-mondja idegesen.

-Logan várj! Sajnálom!-állok fel és elkapom a kezét.-Hová mész?

-Hogy a te szavaiddal éljek. Neked sem kell mindent tudnod!-mosolyog rám gúnyosan majd kiszakítja a kezét az enyémből és elmegy. Az ajtó hangos csattanása jelzi hogy elhagyta a lakosztályt is.

Fantasztikus vagyok mondhatom. Most is megbántottam szegényt pedig ő aztán az ég világon semmi rosszat nem tett csak segíteni akart.

Idegesen dőlök el az ágyon a fejemet pedig a párnába fúrom.

-Katelyn ez meg mi volt? Logan mért rohant el csak úgy?-jött be a bátyám az oldalán Jamessel.

-Összevesztünk.-sóhajtottam fel fájdalmasan majd rájuk emeltem a tekintetem.

-Min? Ugye nem mondtad el neki hogy mi volt Harryvel?-kérdezte James kicsit ijedten.

Könyörgöm csak egyszer tudná befogni a száját! Egyetlen egyszer! Ez olyan nagy kérés lenne? Mert szerintem nem.

Jelentőségteljesen nézek rá. Mire kapcsol és a homlokára csap a tenyerével.

-Mi van? Mi volt Harryvel?-emeli fel a hangját Kendall.

-Semmi!-próbálkozom a tagadással.

-Katelyn Schmidt engem te nem tudsz átvágni most azonnal mondj el mindent ha nem akarod hogy Harryből szedjem ki az egészet!-kiabál.

-Oké rendben! Csak kérlek ne ordibálj!-nézek rá könyörögve mire visszavett egy kicsit a hangjából.

-Rendben.-szólal meg már valamivel higgadtabban.-Kezdj csak bele!

-Azt hiszem én inkább megyek is!-próbál meg kisurranni James az ajtón, de Kendall nem hagyja.

-Ne, maradj te is!-szól rá barátunkra aki csüggedten jön vissza és foglal helyet Kendall mellett az ágyon. Mindketten velem szemben ülnek.

-Na kezdj bele húgi!-néz rám.

-Jó, rendben. A múltkor mikor egy szobában voltunk..-kezdem.

Bólint egyet hogy folytassam.

-Megcsókolt!-tudom nem szép rá fogni mivel ebben nem csak ő a hibás.

-Hogy mégis mi a frászt csinált?-pipul be ismét.

-Nyugi!-fogja meg a vállát James.

-Te csak ne nyugtass!-néz rá mérgesen mire James elveszi róla a kezét.

-Kendall kérlek nyugodj meg.-nézek rá.

-Mégis hogy nyugodjak meg. Ha az a göndör rámászott a húgomra!-kezd megint bedühödni. Ilyenkor komolyan kezdek megijedni tőle..

Idegességében felpattan és kivágtat a szobából. Ijedten nézünk össze Jamessel. Mindketten nagyon jól ismerjük a bátyámat. Nem verekedős típus de ha a szeretteiről van szó akkor még odáig is elmegy. Épp ezért ugrunk fel Jamessel és futunk ki Kandell után, hogy megállítsuk mielőtt még egy oltári nagy baromságot követ el..

Milyen lett? :) Remélem tetszett.:DD A kövi 3 komi után jön csak! :) Puszi<3