7.Fejezet

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Bár nem tudom hogy van olyan akit érdekel egyáltalán. De mindegy!

Ha esetleg mégis van akkor remélem annak tetszik majd ez a rész.
Kicsit rövid lett. Remélem ehhez majd kapok komikat.  

Mindenesetre jó olvasást! Puszi: Jenny♥

A szállodába érve a menedzserek elkérik a szobák kulcsait. Megint ugyanaz a felállás mint Londonban. Mi kapunk egy lakosztályt míg Drake és Paul külön szobákat kapnak. Lifttel utazunk fel a 10.re. Mielőtt még uralmunk alá vehetnénk a lakosztályt. A menedzserek kis előadást tartanak nekünk hogy ha lehetséges akkor viselkedjünk és ne törjünk össze semmit se. Majd engem bíznak meg hogy ügyeljek a fiúkra. Mondom én, mi vagyok én bébiszitter? Ha ezt tudom el sem jövök. Na jó, azért ez sem igaz. De akkor is legalább ha már csőszködnöm kell a fiúk felett akkor legalább fizessenek meg. Visszatérve. Szóval amikor belépünk a lakosztályba megint teljesen elámulok. Egy gyönyörű barackszínű nappali tárul elém. Nem sokáig tudok gyönyörködni benne mert a többiek beljebb tessékelnek(értsd: belöknek az ajtón). Mit ne mondjak rendkívül udvariasak. A lényeg a lényeg ez a hely is olyan szép mint a másik. A szoba felosztás marad a régi. Legalább is én ekkor még ebben a tudatban vagyok.

-Akkor a szoba felosztás hogy legyen?-teszi fel a kérdést Kendall.

-Mi lenne, ha egy edénybe beletennénk a nevünket és húznánk hogy ki kivel lesz együtt?-adta az ötletet Niall.

-Szuper. Király. Jó ötlet-hangzanak a srácok beleegyezései. Egyedül csak én nem vagyok valami lelkes. 

Mert van egy olyan érzésem hogy nincs akkora mázlim hogy Logant húzzam vagy hogy ő húzzon ki engem. Viszont a fiúk nagyon lelkesek.

-Remélem Katelynt húzom.-hangzik el ez a mondat Lou szájából.

-Nem mert őt én fogom húzni.-vágja rá Zayn.

-Álmotokban, ő velem alszik.-szögezi le Harry. Hát okéé..

-Már bocsi de ő az én barátnőm.-szól közbe Logan.

-Aki az én húgom, szóval csak okosan-mondja Kendall.

-Oké oké-válaszolják. De ugyanúgy folytatják a vitájukat.

-Hé, hé, hé! Fiúk!-szólok rájuk mire végre rám figyelnek.-Most komolyan rajtam veszekedtek?-mutatok végig magamon hitetlenkedve. Nem mintha nem esne jól, hogy értem "harcolnak"..

-Igen.-vágják rá.

-Okés, akkor csak folytassátok.-vigyorgok rájuk. Jól van na. Tök jó nézni ahogy miattam vitatkoznak. Fiúk...hülyék!

-Te csak ne biztasd őket-néz rám Kendall szúrósan. Na tessék megint előveszi a védelmező bátyó szerepét.

-Mért? Szerintem tök vicces. Ti nem akartok beszállni?-nézek a többi srácra. Ők már épp nyitják a szájukat de kedves barátom közbe vág.

-Nem. Nem akarnak-ölel át és magához húz.

-Ti se veszekedjetek. Úgyis kiderül hogy kivel alszik ha majd húztunk-csitítja őket Liam. Majd mind lepakoljuk a cuccokat. Egyenlőre csak a nappaliban mert ugyebár még nincs meg ki kivel fog aludni. Istenem úgy megtudnám ütni Niall a hülye ötlete miatt. 

-Áucs. Ezt most mért kaptam?-kérdezi fájdalmasan. Hoppá azt hiszem gondolkodás közben cselekedtem is. Szuper észre sem vettem. De nem bánom megérdemelte.

-Mert hülye ötleteid vannak.-nézek rá mérgesen. Szerintem veszi az adást mert elslisszol.

-Na itt is van a tál. Akkor mindenki nevét felírjuk egy papírra aztán húzunk.-adta ki az utasításokat James. Természetesen nekem kell felírogatni a neveket. Nem azért mondom mert nehezemre esik csak éppenséggel azt nem tudom mért én kaptam eme "dicső" feladatot. Gyorsan felirkálom a neveinket. Majd összegyűrve őket egy James által hozott edénybe teszem.

-Kész. Ki kezdi?-kérdem a fiúkat.

-Én én én-ugrál Lou feltartott kézzel. És még én vagyok a kicsi. Egyáltalán hogyan lehet hogy ő a legidősebb? 

-Tessék kezdj.

-Szuper-mondja majd húz.-Zayn-olvassa fel.-Ajj.-szontyolodik el. 

-Kösz haver én is bírlak.-néz rá szúrósan Zayn.

Utána pedig mind ugyanígy teszünk és húzunk. Pár perc múlva meg is alakulnak a párok. Pontosabban név szerint említve: Lou és Zayn, Liam és Carlos, James és Kendall, Niall és Logan, végül kizárásos alapon Harry meg én.

-Ez az nyertem-ujjong Harry. Hát okéé..

-Ez nem ért újabb húzást követelünk-mondta Zayn és Lou tök egyszerre. Kicsit sem rémisztő ez az összhang. Áh, dehogy.

-Én is-csatlakozik Logan.

-Nem lesz új szavazás. Én nyertem.-ugrál(?) még mindig bongyor hajú barátunk. Hát annyi tuti biztos hogy ez nem normális.

-Jó rendben. De ha egy ujjal is hozzá nyúlsz-emeli fel figyelmeztetően Logan az ujját.

-Nyugi nem fog. Ha esetleg meg is próbálná majd leütöm-nyomok egy puszit barátom szájára. Mire az kicsit lenyugszik és elmosolyodik míg a többiekből kitör a nevetés. Egyedül Harry marad csendes.

/Este 22:46/

Megint ásítok egy hatalmasat. Ez már a tizedik két perc alatt.

-Azt hiszem én inkább megyek és lefekszem. Jó éjt srácok-ölelek meg mindenkit. Logant pedig megcsókolom. Amire a többiek reakciója az, hogy idézem: Ne itt nyáladdzatok! Komolyan olyanok mint az óvodások. Úgy csinálnak mintha ők nem ugyanezt csinálnák a barátnőikkel.

-Csak féltékenyek ne is foglalkozz velük-nyom még egy puszit a számra Logan. Majd én be is megyek a Harryvel közös szobánkba. Gyorsan átöltözök a pizsamámba ami a hálótársamra való tekintettel egy rövid nadrágból és egy pólóból áll. Miután végzek és fogat is mostam próbálok elaludni de valahogy sehogy sem jön az álom a szememre. Pedig az előbb már majdnem elaludtam a kanapén Logan ölében. Lehet épp emiatt nem tudok aludni, hogy nincs mellettem. De már nincs mit tenni. 

Mivel aludni nem tudok így kiülök az ablak párkányra. Szerencsére nagyon szép kilátás nyílik a szobánkból az Eiffel-toronyra. Ami így kivilágítva egyszerűen mese szép. Nem tudom meddig gyönyörködhetem a panorámában. Amikor kinyílik az ajtó. Szinte biztos vagyok benne hogy Harry jön be. De a sötétben nem igazán látok semmit. Gondolom azért ilyen csendes és azért nem kapcsol villanyt mert azt hiszi hogy már alszom. Én viszont már csak azért sem szólalok meg. 

-Bassza meg-töri meg a csendet Harry szitkozódása. Gyorsan felkapcsolom a villanyt de a látvány ami fogad. Harry féllábon ugrál az ágy mellett.

-Meg vagy?-kérdezem, de alig bírom visszatartani a nevetésem.

-Meg csak ez a rohadt ágy nekem jött-mondja. Minek hatására kirobban belőlem a röhögés. Persze tök logikus hogy az ágy ment neki és nem ő az ágynak. Mert igen itt az ágyak maguktól mozognak. Istenem.

-Ne nevess ki!-szól rám, de a végén már ő is elneveti magát. Én szabályosan már annyira nevetek hogy leesem a párkányról. Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen? Igen felfogtam hogy most szerencsétleneztem le saját magam. Hát ez az én formám.-Jól vagy Katelyn?-kérdezi.

-Pe..persze-nevetek még mindig szüntelenül minek hatására akárhányszor megpróbál felsegíteni mindig visszahuppanok a földre. De ha ez még nem volna elég szerencsétlenségemre még magamra is rántom. Amitől csak még jobban nevetünk, már mintha az még lehetséges ebben az állapotban.-Leszállnál rólam?-kérdezem. Már nem azért, de nem éppenséggel valami pihe könnyű. Legalábbis nekem nem az.

-Mert ha nem akkor mi lesz?-vigyorog rám.

-Megütlek-nézek a szemébe elégedetten vigyorogva. De nem úgy néz ki a helyzet hogy el is hiszi.

-Na persze. Majd pont te.-mondja hitetlenkedve.

-Igen pont én. Nem ismersz te még engem-mosolygok rá sejtelmesen.

-De igen ismerlek annyira hogy tudom, hogy te még egy légynek sem tudnál ártani.-állítja. De hogy honnan szedte ezt az óriási baromságot az rejtély.

-Akkor eléggé rosszul ismersz.

-Nem!

-De igen!

-De nem!

-De igen!

-De nem!

-De igen!-mondom már sokadjára.-Nem unod még?-kérdezem és reménykedem abban hogy végre méltóztatik és leszáll rólam.

-Nem.-mondja. Ami közben érzem a leheletét a számom. Mikor jött egyáltalán ilyen közel? Vagy eddig is ilyen vészesen közel volt? Nem tudom. De egy biztos hogy zavarba hoz a közelsége. Amitől teljesen elvörösödöm. Amin ő csak elmosolyodik. Majd közelebb hajol minek hatására a köztünk lévő távolság két centire csökken majd egyre és végül teljesen megszűnik. Először csak finoman puhatolózva csókol meg. De amikor megbizonyosodik róla hogy nem tolom el és nem pofozom fel. Fordít a helyzetünkön most én kerülök felülre. De továbbra sem szakadok el tőle. Mert valami különlegeset érzek nála. Amit eddig senki sem váltott ki belőlem. Még Logan sem. Vagy legalábbis nem ennyire. Pár perc múlva levegő hiány miatt válunk szét. Ijedten meredünk egymás szemébe. Én a tettem következményei miatt. Viszont ő szerintem csak a reakciómtól tart.

-Jézusom, mi mégis mi a francot műveltünk?-állok fel idegesen. És oda-vissza kezdek el mászkálni a szobában.

-Sajnálom én nem tudom mi ütött belém-áll fel Harry is.-Én csak..-kezdi de nem tud más egyebet mondani mert én megszüntetem a közöttünk levő távolságot és ismét az ajkaira tapadok. Annyira jó érzés volt vele csókolózni hogy nem tudom megállni hogy ne csókoljam meg ismét. De ő sem tiltakozik. Visszacsókol. Én azonnal a hajába túrok. Ő pedig szorosan von magához a derekamnál fogva. 

Úristen mégis mi a franc van velem? Megcsalom a barátomat akit állítólag szeretek és még sincs semmi bűntudatom. És egyáltalán mit érzek Harry iránt? Mert én ezt még nem nevezném szerelemnek. Egyszerűen csak vonzódom hozzá. Vagy talán ennél több dolog áll a háttérben? Nem tudom. Bár tudnám..

Na hogy tetszett??? Komizzatok légyszii :))